MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Mit kell tudni a felelősségbiztosításról?

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei olvasónk egy kft. tulajdonostársa, illetve (önálló aláírásra jogosult) ügyvezetője egy személyben, aki az elmúlt év nyarán megbízási szerződést kötött egy másik kft.-vel 100-150 t gyümölcssűrítmény beszerzésére irányuló piackutatási tevékenység folytatására.

2002-04
[ tartalomjegyzék ]

 

Ennek eredményeként szóban megállapodott egy nagybányai székhelyű céggel, az adásvételi szerződés aláírására pedig 2001. szeptember 16-án került volna sor. Ez azonban azért nem valósulhatott meg, mert olvasónk – aki az aláírásnál a kft. képviseletét ellátta volna – a szerződéskötés helyszínére utazva, a kft. tulajdonában álló személygépkocsival más hibájából eredő közúti balesetet szenvedett. A kárért kizárólagosan felelős személy felelősségbiztosítója megtérítette olvasónk kft.-jének gépjárműkárát, valamint a vezető ruházati, ápolási, élelemfeljavítási és utazási költségeit. (Olvasónk sérüléseit a kórházban ambuláns módon ellátták, majd ezzel összefüggésben néhány nap múlva műtétet hajtottak rajta végre.)

Elutasította azonban a biztosító olvasónknak, illetve kft.-jének azt az igényét, amelyet az általa dokumentáltan előterjesztett, a baleset miatt meghiúsult üzletből származó 1 631 000 Ft elmaradt haszonnak és kamatainak a megfizetése iránt támasztott.

Olvasónk kérdése az, hogy érdemes-e a biztosító ellen pert indítva ezen igényüket bíróság előtt érvényesíteni.

A 171/2000. sz. Kormányrendelet mellékletének 1. §-a úgy rendelkezik, hogy a gépjárművek kötelező felelősségbiztosítása kiterjed azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetésével okozott kár miatt támasztanak.

A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.

Jelen esetben a nem vitás tényállás szerint olvasónk a kft. ügyvezetőjeként, a kft. tulajdonában álló személygépkocsival utazott Romániába abból a célból, hogy a társaság javára szóló szerződést kössön. Az sem vitás, hogy oda azért nem jutott el, mert a károkozó (azaz a biztosító biztosítottja) hibájából közúti balesetet szenvedett. Ezzel kapcsolatban a biztosító helytállási kötelezettsége fennállását elismerte, és peren kívül gépjárműkárt is térített olvasónknak. Ezekből a tényekből, valamint a törvény idézett rendelkezéséből okszerűen következik, hogy olvasónk megalapozottan érvényesítheti az elmaradt haszon miatti kárigényét is a biztosítóval szemben, hiszen ez jogviszony hiánya miatt nem lett volna elutasítható.

Ilyen alapon tehát jó eséllyel kezdeményezhetne bírósági eljárást a biztosítóval szemben (bár itt felhívnám olvasónk figyelmét arra, hogy mindenképpen érdemesebb első körben a biztosító felügyeleti szervéhez fordulni, komoly esély van arra, hogy ily módon gyorsabban érvényesítheti igényét).

Mindenképpen megjegyezném azonban, hogy a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.

Olvasónknak mérlegelnie kell ezek alapján, hogy elvárható lett volna, vagy sem, hogy a baleset napján értesítse a román szerződő partnert az akadályról és vele egy új időpontban állapodjon meg. Nem vitás, hogy olvasónk súlyos karsérüléseket szenvedett el, amelyek később műtéti ellátást is igényeltek. Ugyanakkor kétségtelen azonban az is, hogy a káresemény napján csak ambuláns orvosi ellátásra szorult, majd azt követően intézkedett a biztosítónál a gépjárműkár bejelentésével kapcsolatban. Ebben az esetben pedig nem lett volna akadálya annak sem, hogy telefonon (személyesen vagy munkatársai segítségével) felvegye a kapcsolatot a vele szerződő román féllel is. Ennek elmaradását a bíróság értékelhetné a kárenyhítési kötelezettség megsértéseként, és a kármegosztást állapítana meg. Ennek mértékét a bíróság gondos mérlegeléssel állapítaná meg, de elképzelhető, hogy olvasónk kft.-je akkor is hozzájutna egy viszonylag nagyobb összeghez.

Az már olvasónkon múlik, hogy eldöntse, érdemes-e ilyen összegért pereskedni, azt azonban feltétlenül javaslom, hogy a biztosításfelügyeletnél jelezze sérelmét.

dr. Horváth Henriette