Többek között ez volt az egyik hátránya annak, ha egy gazdaságban a bevezetőben említett növényeket párhuzamosan termesztették, valamelyik termés – a pergés miatt – ugyanis mindenképpen veszteséget szenvedett az azonos érési időpont következtében. Az utóbbi években azonban a helyzet megváltozott: mostanában egyre korábbra kell az aratást időzíteni. Emellett évek óta hiányzik a téli és tavaszi csapadék; az Alpokalján, az ország legnedvesebb vidékén januártól júniusig 180 mm, a teljes vegetáció alatt pedig 350 mm hullik, míg a korábbi években ennek a duplája, vagy még több eső is esett. Az ország szárazabb területein pedig még ennél is kevesebb víz öntözte repce- és búzatábláinkat, miközben a csapadékhiány erős légköri aszállyal is együtt járt. A kedvezőtlen helyzet következményeként az országban mindenütt csak alacsony szárú repcetáblákkal találkozhatunk, kevés elágazódással, egyenes tartással nőtt növényeket látunk, amelyek egyáltalán nem ígérnek jelentős termést.

Csapadék nélkül nem megy...

A várt júniusi esők ehhez képest is már csak az ezermagtömeget javíthatnák, a hiányzó magokat és elágazódásokat a későn jövő nedvesség természetesen nem pótolhatja. A Dunántúlon már tavaly is hasonló gondokkal küszködtünk, akkor azonban az ország keleti felében sok csapadék hullott, aminek eredményeként a repce átlagtermése országosan még elérte az 1,9 t/ha-t. A mostani tavaszon azonban az Alföldön is hiányzott a májusi, „aranyat hozó eső”, ezért idén ott is kisebb átlagtermésre számíthatunk. A repce ugyanis főként az április-májusi időszakban, igényli különösen a csapadékot, növekedési intenzitása ekkor a legerőteljesebb, normál időjárás esetén ez alatt a nyolc hét alatt több mint 1 m-t növekszik.

Cikkünk megjelenéséhez képest néhány nap múlva tehát befejeződik az érés, és megkezdődhet az aratás. Optimális feltételek esetén, a megfelelő technológia betartása eredményeként a repcetáblák tiszták, egyenletes tőszámmal rendelkeznek. A legtöbb tábla azonban jelenleg nem ilyen, a nagy szárazságban ugyanis még a gyomirtó szerek sem fejthették ki előírt hatásukat.

A vegyszerek közül ebben az időszakban az éréskiegyenlítők használatára kerül sor, főként abban az esetben van ezekre szükség, ha a korábbiakban elmulasztottuk a Harvade alkalmazását. A tiszta, ritka állományokat azonban szinte nem is kell permetezni, ehelyett teljesen érett állapotukban, vonódottan, lassú menetben, alacsony dobfordulattal célszerű aratni. A gyomos és egyenetlen táblákat azonban Zopp-pal, vagy Reglone-nal is kezelni kell, a permetezést teljesen szélcsendes időben végezzük!

Betakarítás

Az „olajos” repcét akkor takarítsuk be, amikor a növény nedvességtartalma 12% alatti, ennél nagyobb érték esetén a termés egyetlen éjszaka alatt bedohosodik. A frissen aratott repcét, hacsak nem rendelkezünk raktározási lehetőséggel, még a tábláról kell minél gyorsabban értékesítenünk. Ez természetesen a lehető legkiszolgáltatottabb helyzet, amit csak akkor kerülhetünk el, ha már rendelkezünk korábbi, jó áron kötött szerződéssel, a tőzsdei árak ugyanis az aratás időszakában mindig jelentősen csökkennek. A repcét természetesen bármikor el lehet adni, csak nem mindegy, hogy milyen áron. A Cereol saját kínálati árát a tőzsdeihez köti, más exportáló cégeknél az exportár magasabb ugyan mint a Cereolé, de ehhez nem jár bonifikáció. A keszthelyi központú Szakmai Kollégium szintén vásárol repcét exportszállításra: ezt a növényt tehát a jelenlegi helyzetben mindenki el tudja adni, a termelés során termelt nyereség pedig egyéb további haszonnal is együttjár.

Ugyanis:

a korán kapott pénz még forgatható,

a jövő évi búza 8-10 q/ha-ral többet terem a repce után, a szervesanyag visszamaradása következtében,

kevesebb energiával lehet a jövő évi búzatáblát előkészíteni,

viszonylag gyommentes talajban termelhetünk.

Az előbbiekből következik, hogy repcét, mint legolcsóbb talajjavítószert, mint legjobb őszibúza-előveteményt, mint kvóta nélkül értékesíthető terményt, környezetbarát módon jövőre is termesztenünk kell. Éppen ezért az aratás fontos teendői mellett se mulasszuk el az idei – természetesen galajmentes talajból származó – mintavételezést az őszibúzatáblából. A mintát a Szakmai Kollégium ingyen vizsgáltatja, és a szervezet további szaktanácsot is ad a termesztéshez, de más, a termőhelyhez közelebbi állomások – Tanakajd, Velence, Gyöngyös, stb. – is végeznek vizsgálatokat. A talajelemzésre azért is szükség van, hogy később ne költsünk az indokoltnál többet műtrágyázásra, növényvédelemre – ezzel a nyereség csökkenését és a felesleges környezetterhelést is egyaránt mérsékeljük.

Mit hoz a jövő?

Az Agenda 2000 előírásai különválasztották a gabonatermesztéssel és az állattenyésztéssel foglalkozó országokat. Ennek eredményeként az istállótrágya helyett előbb-utóbb kénytelenek leszünk különböző szervesanyagokkal vagy mikroorganizmusokkal megoldani a talajerő-utánpótlást. Ezért is nagy szükség van a repce termesztésére, ugyanis, mint a fentiekben jeleztük, a növény visszamaradó nagy szervesanyag-tartalma jótékonyan hat a talajélet fenntartására.

Sem a repce, sem a búza aratása után ne feledkezzünk meg az azonnali tarlóhántásról és a még fontosabb talajtakarásról, az amúgy is szűkös vízkészletek megőrzése érdekében. A tarlóhántás eszközét mindig a talaj minősége határozza meg, de a hengerezés egyetlen esetben sem maradhat el. Ha valakinek nincs hengere, annak kölcsön kell kérnie, de bérelhet is, vagy pályázhat minden termelő a megfelelő munkaeszköz beszerzésére. Ausztriában egyébként ezt a gondot a kamara leveszi a gazdák válláról, ilyen támogatás híján nekünk még sokféle problémát magunknak, közösen kell megoldanunk.

Minden kedves gazdálkodónak jó ütemben végzett, időben befejezett aratást és kedvező piacot kívánunk!