Mindez a brojlercsirke vonatkozásában is igaz, ahol az igények egyrészt a jobb vágási kihozatal, másrészt az értékes húsrészek (mell, comb) arányának növelése, valamint a bőr alatti, hasüregi zsír testtömeghez viszonyított csökkentése felé mozdultak el.

A csirke testösszetétele ugyan főként a genetikai adottságoktól és az állat életkorától függ, de ezt a takarmányozás is nagy mértékben befolyásolja. A genetikai adottság és az életkor a kelés utáni szöveti növekedést, a testben történő beépülést határozza meg. A tenyésztői (genetikai) törekvés az, hogy a csirkék minél fiatalabb korban, egyre jobb takarmányértékesítéssel érjék el vágási súlyukat.

A szöveti fejlődés alapvető biológiai törvényszerűségek szerint történik. Ez azt jelenti, hogy a növekedés keléstől számított kezdeti szakaszában a csontok, majd az izomszövet növekedése dominál. A zsírbeépülés annál kisebb mértékű, minél fiatalabb a csirke. Ezzel párhuzamos, de ellenkező irányú folyamat a víz beépülése. A fiatal állatok testébe a víz nagy arányú beépülése a jellemző, majd a kor előrehaladtával a víz aránya csökken, a zsíré pedig nő. Tehát minél fiatalabb az állat, annál nagyobb testének víz-, illetve kisebb a zsírtartalma, s ez az állat húsának ízletességével is összefügg. Az ízanyagok általában a zsírhoz kötődnek, és a hús porhanyósságát is a zsír eredményezi. A csirkék izomszövetei közt lerakódott zsír ezért a minőség szempontjából kimondottan hasznosnak tekinthető. Megfigyelhető, hogy napjainkban a piaci kereslet egyre inkább a nagytestű, idősebb brojlercsirkék irányába tolódik el, s ezek az állatok főként darabolt formában kerülnek értékesítésre. Természetesen az idősebb brojlercsirke húsának előállítása költségesebb, mert a fajlagos takarmányozási és tartási költség nő. Ezzel párhuzamosan viszont a hús szárazanyag-tartalma és ízletessége is fokozódik.

Okkal vetődik fel tehát az eddigi előzmények tükrében a kérdés, hogy mennyiben tekinthetjük káros, illetve kívánatos jelenségnek a brojlerek húsának elzsírosodását?

A mai brojlercsirke hibridek hathetes korukra két és fél kilogramm körüli vágósúlyt érnek el; ekkor testük zsírtartalma 2–2,5% között ingadozik. A zsírtartalom a kakasoknál kisebb, a jércéknél pedig az átlagot meghaladó. Az itt közölt zsírmennyiség tehát kívánatos a megfelelő minőség érdekében. Ez az arány azonban csak szakszerű takarmányozással érhető el.

A takarmányozási hibák többnyire a zsír mennyiségének a növekedésével járnak. A testben felhalmozódott többletzsír a bőr alatti és a hasüregi kötőszövetek közé rakódik le, rontva ezzel a vágottáru minőségét, csökkentve a vágási kihozatalt, illetve az értékes mellhús és comb arányát. Mindezek együtt a vágottáru piacképességének a csökkenéséhez vezetnek.

A minőségi brojlerhústermelésben a takarmányozásnak főként az a jelentősége, hogy a tápok értékét a genetikailag meghatározott táplálóanyag-szükséglethez igazítsa. A genetikailag meghatározott minőség takarmányozással ugyanakkor nem javítható, viszont jelentősen rontható. A tápok szükséglethez igazodó értéke ezért nem csak a növekedés (súlygyarapodás) és takarmányértékesítés miatt fontos kérdés, de a vágottáru minőségét is meghatározza. A vágottáru minőségére a legnagyobb hatást a tápok energiatartalma, energia-, fehérjearánya, az egyes esszenciális aminosavak mennyisége és aránya gyakorolja.

A tápok energiatartalma a takarmányfogyasztást is befolyásolja. Azt mondjuk, hogy a „baromfi energiára fogyasztja a takarmányt". Ez azt jelenti, hogy az állat annyi takarmányt fogyaszt, amennyi az energiaszükségletét fedezi. Ez a megállapítás azonban csak a viszonylag szűk – brojlercsirkéknél 12,5-13,3 MJ/kg energiatartalmú tápokra – igaz. Az ilyen érték alatt és felett az elfogyasztott szárazanyag menynyisége és az emésztőcsatorna befogadóképessége már nagyobb befolyást gyakorol a takarmányfelvételre, mint az energiatartalom. A kisebb energiamennyiség ezzel együtt azonban gyengébb súlygyarapodást és rosszabb takarmányértékesítést eredményez, emellett csökkenti a test zsírtartalmát és az értékes húsrészek arányát – vagyis végeredményben a vágási kihozatal romlik.

Az optimális energiatartományon belül is igen fontos az energia-fehérje aránya, valamint az energia-lizin, az energia-összes kéntartalmú aminosav aránya. Ezek mellett valamennyi eszszenciális aminosav és nem esszenciális aminosav együttes mennyiségének energiához viszonyított aránya is igen lényeges kérdés. Az összes aminosavnak az energiához viszonyított aránya az energia-fehérje aránnyal is kifejezhető.

Az energia-fehérje arány az életkor előrehaladtával szintén változik. A legszorosabb értékek a kelés után mérhetőek, attól kezdve egységi mennyiségű fehérjeszükséglethez mindig növekvő mennyiségű energia szükséges. A brojlertápok energia- és fehérjearánya a csirkék növekedési szakaszaihoz igazodik. Éppen ezért megkülönböztetünk indítótáp-, nevelőtáp- és befejezőtáp-etetési szakaszt. Ezek a szakaszok az egyes brojlernevelési technológiákban eltérő időtartamúak lehetnek, sőt a befejezőtáp etetése el is maradhat. Az eltérő technológiai javaslatok oka elsősorban a hibridek eltérő növekedési dinamizmusával magyarázható, ezért is fontos kérdés az egyes nevelési technológiai ajánlások betartása.

A szükséglettől bármilyen irányban eltérő energia-fehérje arány is egyaránt káros. „Tágabb arány" esetén az állatok felesleges energiatöbblethez jutnak, ami elzsírosodáshoz, gyengébb növekedéshez és rosszabb takarmányértékesítéshez vezet. A „szűk" energia-fehérje arány elsősorban energiaszegény tápok etetésekor fordul elő, az ilyen tápokból a csirkék a szükségletüknél több fehérjéből állítanak elő energiát, aminek fehérjepazarlás az eredménye. A pazarlás ugyan nem feltétlenül rontja a növekedést, a takarmányértékesítést és a vágottáru minőségét, de a fajlagos takarmányozási költséget mindenképpen megnöveli.

Az energia és az aminosavak aránya hasonló jelentőséggel bír. A tápok etetésekor leggyakrabban az energia-lizin és az energia és az összes kéntartalmú aminosav aránytalansága szokott előfordulni. Ennek az az oka, hogy az ilyen aminosavak a csirkék szükségletéhez viszonyítva az optimálisnál kisebb mennyiségben vannak a tápokba keverve. Ma már a kristályos aminosavakat (L-lizin és DL-metionin) olyan menynyiségben állítják elő, hogy alkalmazásukkal a hiány könynyen pótolható. Ennek az a feltétele, hogy pontosan tisztában legyünk a csirkék szükségletével, illetve a táp gyártásához használt alapanyagok kémiai összetételével. Napjainkban az alapanyagok emészthető aminosav-tartalmának ismerete már pontosabb támpontot nyújt az aminosav-kiegészítéshez.

Az aminosavval kapcsolatos aránytalanságok közül valamennyi egyformán káros. A vágott test minősége szempontjából azonban kiemelkedő az energia-lizin arány jelentősége. A „tág" energia-lizin arány abban az esetben is jelentősen csökkenti a súlygyarapodást és a takarmányértékesítést, növelve a hasüregi és bőr alatti zsír mennyiségét, ha a tápban valamennyi más aminosav arányosan, a szükségleti szinten van jelen. Ilyen esetben ezek a paraméterek egyedül csak a lizinkiegészítéstől javulhatnak. Számos kísérlet, köztük saját vizsgálataink is bizonyították, hogy az NRC, DLG, INRA által közölt lizinszükségleti értékeknél nagyobb lizinmennyiség egy darabig még tovább emeli a vágottáru minőségét azzal, hogy csökkenti az elzsírosodást, és javítja a mellhús, combhús arányát. Éppen ezért ma már nagyobb lizinszükségleti értékeket, illetve „szűkebb" energia-lizin arányt alkalmazunk. Hasonló a helyzet az összes kéntartalmú aminosav vonatkozásában is. Hiába megfelelő a táp energia-lizin aránya: ha nem megfelelő mértékben vannak benne jelen a szükséges aminosavak, akkor a brojlerek teljesítménye, a vágott-test összetétele is kedvezőtlenebb. Mindez metioninkiegészítéssel korrigálható. A javító hatás eredményessége ugyanakkor – főleg a testösszetétel tekintetében – mérsékeltebb, mint a lizin esetében. Néhány kísérlet ma már azt is alátámasztja, hogy a treonin-, triptofánhiányos tápok is hasonló hatást válthatnak ki.

Összességében megfogalmazhatjuk, hogy a táp energia, fehérje- és aminosav-tartalma, valamint ezek arányai nemcsak a brojlercsirkék teljesítményére van hatással, de a testösszetételt és a vágottáru minőségét is befolyásolja.