Az egyesület megalakulásakor is hallatszottak olyan hangok, hogy minek egy újabb érdekvédő szövetség, hiszen a sertéstartóknak már van ilyen szervezetük. Ez a felvetés azonban egy olyan tévedésen alapul, ami hozzájárult ahhoz, hogy eddig a sertéstartók érdekei nem érvényesülhettek kellő mértékben. Nem szabad ugyanis összekeverni az érdekegyeztető és az érdekvédő fogalmat. A Vágóállat- és Hús Terméktanács például érdekegyeztető fórum, ahová az ágazat különböző szereplőinek képviselői viszik a saját csoportjukban már egyeztetett érdekeiket. A VHT nem véd termelői érdeket, nem az érdekek védelmének a fóruma. A Vágóállat- és Hús Terméktanács színteret biztosít ahhoz, hogy a feldolgozók és a termelők érdekeiket – amik alapjaikban ugyan azonosak, de sok részletükben eltérnek – egyeztessék, majd ágazati konszenzusként vigyék tovább a döntéshozók felé. A Honi Sertéstartók Érdekegyesülete azt szeretné elérni, hogy a termelői oldal jól felkészülve képviselhesse a termelők érdekeit, azokat, amelyeknek érvényesítéséről ezidáig senki nem beszélt.

Múlt havi számunkban adtuk közre a dr. Zádori Lászlóval, a Vágóállat- és Hús Terméktanács titkárával készített interjúnkat. Abban hangzott el, hogy a termelői és a feldolgozói oldal gazdálkodása merőben eltér egymástól, alapvetően más tevékenység a sertést feldolgozni, illetve hizlalni. Ugyanakkor egyértelmű a két oldal egymásra utaltsága és közös érdeke…

Valóban nem kérdéses a két oldal egymásra utaltsága és közös érdeke. Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy az Egyesület a sertéstartói oldalt akarja megerősíteni. Eddig a sertéstartók rendre eltűrték, hogy az összes döntéshozó a fejük fölött érvényesítse akaratát, kijelölve azokat az irányokat, amelyek azután meghatározzák az ágazat működését. Az előzményekhez tartozik, hogy „A Sertés" című szakfolyóirat és a Disznó Klub nagyon nagy változást hozott az ágazatba. Sok egyéb mellett általuk megvalósult a közös gondokkal küzdő termelők egymás közötti párbeszéde. Emellett azonban az is világossá vált, hogy amennyiben a jövőben erős sertéságazatot szeretnénk, akkor már nem elég csupán cikkezni és beszélgetni az EU-csatlakozásról, az előttünk álló kihívásokról, hanem szükség van egy olyan szervezetre, amely jogi személyként léphet föl a döntéshozóknál. Hogy pontosan mire gondolunk? A közvetlen gazdasági érdekek – vagyis a „mennyit kapunk a disznóért" kérdés – mellett a szakmai érdekek érvényesítése biztosítja, hogy gazdaságosan, biztonsággal elő tudjuk állítani a terméket. A szakmai érdekvédelem fogalomkörébe tartozik az, ha az egyesület mint jogi személy tárgyal az állategészségügyi hatósággal, az EU integrációs főosztállyal, a tenyésztő szervezetekkel, stb. A Honi Sertéstartók Érdekegyesületének elnöksége megkeresi a kapcsolatot az ágazatban érintett más szervezetekkel és a döntéshozókkal. Találkoztunk például a VHT elnökségének sertésválasztmányi tagjaival, a terméktanács titkárával, a MÁSZ ügyvezető igazgatójával. Felvettük a kapcsolatot az állatorvosi kamarával, az FVM főosztályaival, a közigazgatási államtitkárral. Ezeken a megbeszéléseken kifejeztük azt a szándékunkat, amely szerint az Egyesület a sertéstartói oldalt akarja megerősíteni.

Hogyan fogadták a fentiekben leírt szervek az önök megkeresését, javaslataikat?

Minden szinten kedvező a fogadtatás, örülnek annak, ha – ahogy ígérjük – korrekt, szakmai érveken alapuló információkkal, állásfoglalásokkal látjuk el a döntéshozókat. Mert ne feledjük, nekik az a dolguk, hogy döntéseket hozzanak, akkor is, ha kapnak hozzá előkészítő anyagot, meg akkor is, ha nem. Még rosszabb, ha az információt nem a megfelelő helyről kapják meg, hiszen a korrekt tájékoztatás hiányában a termelők érdekei biztosan nem érvényesülhetnek. Ezúton is fel szeretném hívni a figyelmet: ne legyünk kishitűek, a döntéshozók és az ágazati szervek nem megközelíthetetlenek! Természetesen nem egyedül kell megpróbálni képviselni az érdekeket – a szervezetet éppen azért hoztuk létre, hogy az jogi személyként, kellő súllyal képviselje a sertéstartók közösségét.

Hogyan történt a Honi Sertéstartók Érdekegyesületének megalapítása?

Az elmúlt év őszén 40 olyan személyt kerestünk fel, akik számára nem közömbös a sertéságazat sorsa. Voltak köztük kisebb termelők és nagy integrációk vezetői, alkalmazottak és tulajdonosok, valamint az ágazathoz kapcsolódó szolgáltató cégek emberei. Nem találkoztunk olyannal, aki ne akart volna az Egyesület alapító tagja lenni. Az alapító tagok nevét és az egyesület céljait először a Disznó Klub tavaly októberi országos rendezvényén, Nádudvaron tártuk a nagyobb nyilvánosság elé. December elején megtartottuk az alakuló közgyűlést, majd a Pest megyei bíróságtól nem várt gyorsasággal megkaptuk az Egyesület bejegyzéséről szóló végzést. Ekkortól felgyorsultak az események. Az alakuló gyűlésen megválasztott elnökség rendszeres találkozóin megfogalmazta azokat a tevékenységeket, amelyeket az indulástól fokozatosan elindulva el kell végeznünk, vagyis az alapszabályban megfogalmazott magasztos célokat konkrétumokra váltjuk át. A szakmai és gazdasági érdekvédelemhez tartozik az állásfoglalások megfogalmazása, ami nagyon lényeges kérdés. Mindezt azért szükséges kicsit bővebben megmagyarázni, mert idáig a sertéstartók egyetlen közös állásfoglalást bocsátottak ki, tudomásom szerint ez a Disznó Klub kuratóriumától származott, s mintegy 3 évvel ezelőtt tették közzé. Tévedés ne essék, azt nem tartjuk állásfoglalásnak, ha demonstrációra, „hangunk hallatására" szólítanak fel, és az újságokon keresztül üzengetünk a hivataloknak…

Új tárgyalási elveket, új tárgyalási módokat akarnak meghonosítani?

Igen. Az új tárgyalási elv alapja a demagógiamentesség, a szenvedélyek felelőtlen fölszításától való tartózkodás. A HSÉ tagságának, vezetésének az a célja, hogy az izzadtságszagú, a múlt „szakszervezetis" jellegét ma is őrző szervezetek felkent, főállású „érdekvédőinek" szónoklatai helyett új tárgyalási módot honosítson meg. Politikusan fellépve kell védeni az érdekeinket, egyszóval lobbizni kell. A lobbizás másik alapja az adatbázis. Ez megint egy olyan pont, amellyel kapcsolatban voltak észrevételek: „több helyre adunk le adatokat". De tagjaink, saját bevallásuk szerint is úgy adják le ezeket, hogy ők is tudják, mit akarnak elérni, hogyan kell kozmetikázni a számokat. Jó az nekünk, ha olyan eredmény születik egy, manapság idézett angol kimutatásban, hogy a világon a második leghatékonyabb sertéstartás a magyarországi? (Történt ugyanis, hogy egy angol kimutatás a kanadai után hazánk sertéshústermelésének önköltségét jelölte meg második legalacsonyabbként a világ sertéstartói közül.) Vagy jobb lenne, ha reálisan mutatnánk meg magunkat, és ezzel valóban lobbizhatnánk az érdekeinkért? Mert ha elhiszik az FVM-ben ezt a kimutatást, akkor miért is kell az ágazatnak támogatás?! És innen gondoljuk tovább. Ez az, aminek nincs helye, nincs értelme a szakmai érveken alapuló lobbizásban. Aminek viszont helye van, az pontosan a szakmai érvek fölsorakoztatása, amire eddig nem volt példa, amikor az ágazat sorsát befolyásoló döntések megszülettek.

Az érdekvédelem és az érdekérvényesítés mellett az Egyesület másik fontos tevékenységi köre a szolgáltatás. Mondana erről példákat?

Szolgáltatásként kínáljuk például az Egyesület adatbázisa igénybevételének lehetőségét. Ha kíváncsi vagyok az országos termelési adatok átlagaira, a legjobbak és legrosszabbak eredményeire, akkor nekem is be kell adnom saját adataimat, hogy legyen miből visszakapnom a megfelelő információt. Az adatszolgáltatáshoz az Egyesületnek ki kell dolgoznia az egységes definíciórendszert. Talán emlékeznek még az olvasók „A Sertés" „Hogy egy nyelven beszéljünk"-sorozatára. Az adatokat akkor lehet összehasonlítani, ha a koca, az élveszületett malac, az elhullási százalékok, a fajlag, stb. alatt mindnyájan ugyanazt értjük. A szolgáltatásokra további példát jelent a képzések lehetőségének megemlítése. Nem tagadhatók le az ezen a téren nálunk meglévő tartalékok. Nemcsak az inszeminátornak, de például a fiaztatósnak is mindenhol képzett munkaerőnek kellene lennie, hiszen ő is olyan munkát végez, amely alapvetően meghatározza egy telep eredményességét. És ha belegondolunk abba, hogy a képzés az egyik legolcsóbb befektetés, akkor még inkább érthető, hogy a HSÉ miért célozza meg elsők között ezt a területet! Szolgáltatásként tervezzük működtetni a Disznó tour-t. Az adok-kapok elv érvényesítésével minden tag jelezheti majd, hogy mit tud vállalni, amennyiben más tájról hozzá látogatna egy-két kollégája, akik telepére, munkájára kíváncsiak. Szigorúan vett szakmai utak szervezéséről, koordinálásáról van szó. Az adatbázisba (mint potenciális célállomás), minden tag bekerülhet, és attól kezdve már jelezheti is igényeit, hogy az Egyesület milyen szempontok alapján keressen neki meglátogatásra érdemes telepet, vagyis milyen kérdés foglalkoztatja, kinek a munkája érdekelné. Vagy nem vagyunk-e kíváncsiak például az oly sokat kritizált állategészségügyi állomások, intézetek diagnosztikai munkájára? Ezen intézményekbe is tervezünk „kirándulásokat", hogy közelebb hozzuk egymáshoz a jelenleg sokszor „vakon egymásra lövöldöző" táborokat.

Hol tart most a Honi Sertéstartók Érdekegyesülete a tagtoborzásban, a szervezeti keretek kiépítésében? Hogyan lehet csatlakozni a szervezethez?

Kétszáznál több rendes és 25 pártoló tagunk van. A Honi Sertéstartók Érdekegyesületének első, legfontosabb feladata a tagtoborzás, a jelentős létszámú bázis létrehozása. Ezt követi a második fontos feladat; az anyagi háttér megteremtése. A finanszírozás nem elsősorban az 5000 Ft-os éves tagdíjakon, hanem a pártoló tagok 100 ezer forintos díjain, és a pártolótag-telepeknek, -cégeknek nyújtott plusz szolgáltatások díjain alapszik. Aki egyetért az elképzeléseinkkel, és akár rendes tagként, akár telepe, cége révén pártoló tagként kíván csatlakozni, irodavezetőnknél, Szádovszky Ágnesnél kérhet felvételi adatlapot (hse@hu.inter.net, 06-20-464 1199, 06-1-212 2484).