A nagy szárazság és az igen korai kánikula következményeként a repcetermés országos átlaga csupán 1,62 tonna körül alakult hektáronként. Van, ahol nem ennyire rossz a helyzet: a Zala megyei átlag 2,6 t/ha fölötti, sőt a Dráva mellékén még 3,8 t/ha átlagtermés is előfordult.

A termelők elkeseredésének másik fő oka az árak alakulása. A mostani alacsony termésátlagot figyelembe véve mindenki legalább 52-54.000 Ft/t árral kalkulált, ehhez képest a valóságban ennél sokkal kevesebbet fizettek a felvásárlók. Tovább súlyosbította a helyzetet az, hogy az idei korai aratás miatt az ágazat nem készült fel igazán az eladásra. Ha a gazdák megfelelő tárolókapacitással rendelkeznének, akkor nem kellene alacsony áron, azonnal megszabadulni a megtermelt árutól, kivárhatnák a felvásárlók a dömpinget követő, kedvezőbb, 52.300 Ft/t körüli ajánlatait.

Piaci ellentmondások

Az év mérlegét megvonva arra az eredményre jutunk, hogy a legtöbb termelő számára idén a repcetermesztés ráfizetést jelentett. Az önköltségek ugyanis ebben az esztendőben – az agrotechnika fejlettségétől függően – 100.000-160.000 Ft/ha körül alakultak, ehhez pedig legalább 2,5 t/ha átlagtermést kellett volna produkálni ahhoz, hogy nyereség képződjön.

Immár egyre inkább úgy tűnik, hogy a piaci ellentmondások mellett jó ha hozzászokunk a tartós szárazsághoz is, és a kedvezőtlen körülményekhez alkalmazkodva kell a gazdálkodást folytatnunk. Reméljük, hogy a veszteségeket csökkenti némiképp az állami támogatás odaítélése.

A repce termesztéséhez hasonlóan súlyos a helyzet az őszi búza esetében is, annak ellenére, hogy éppen ebből kellene kompenzálni a repce kiesése okozta veszteségeket. Jelentős területeken a búza számít ugyanis szinte a repce egyetlen előveteményének, de most ennek a gabonafélének az ára is rendkívül kedvezőtlenül alakult. Valahol a raktárak mélyén ugyan egy jelentős mennyiségű, kitűnő minőségű magyar búza várja a magasabb exportár megjelenését, ezek a tételek ugyanis a nyugaton, az esős klíma alatt termett gyengébb minőségű búzát feljavítására is alkalmasak. Az ebből várható nyereség azonban már nem a gazdáknál realizálódik. Ha közös erővel nem változtatunk ezen a helyzeten, akkor folytatódik a magyar gazdálkodók elszegényedése, ellentétben az EU-val, ahol éppen a vidék felzárkóztatására törekednek.

Nincs más hátra, mint előre!

A kedvezőtlen jelenségek ellenére is hozzá kell fognunk a jövő évi vetéssel kapcsolatos tennivalók előkészítéséhez. A repce vetésterületét egyetlen négyzetméterrel sem szabad csökkentenünk, sőt inkább annak növelésére van szükség, ugyanis az EU-ba való belépés után a most következő 3 év területnagysága lesz a mérvadó. Ebben pedig nagy a szigor és nincs változtatási lehetőség.

Ökogazdálkodásunkban széles körű hasznosíthatósága miatt mindenképpen helyet kell adni a repcének, mégpedig akkora területen, mint amekkorán majd az EU-ban is szeretnénk gazdálkodni.

Készítsük tehát minél előbb elő a talajainkat a repce vetéséhez. A nagy szárazság ellenére is sikerült talán a forgatás nélküli, mélyítő művelést alkalmazni, a repce ugyanis mélyen gyökerezik. Mivel a szárazság miatt nem forgatunk, ezért ehhez a művelethez mélylazítót is kellene alkalmazni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ha a talajt és a vetést korán és jól el is készítjük, akkor sem mulaszthatjuk el az időben elvégzett, károkozók és kórokozók elleni védekezést. Ha növényállományunkat tavasszal megfelelően tápláljuk, és a repcét veszteségmentesen takarítjuk be, termésátlagunk biztosan eléri majd a 2,5 t/ha-t. Igaz, hogy a szárazság sok mindent elvitt, de ha visszagondolunk az előző évi állományainkra, akkor felidézhetjük magunkban az akkori, korán leszáradó tövek foltjait, amelyek betegségek megjelenésére utaltak, és azt a termést, amelynek apró magjai mind kihulltak az aratásnál. A betegségek tehát szintén megakadályozzák a megfelelő termésátlagok elérését. Igaz, hogy a tavaszi növényvédő kártevők elleni védekezéshez a legtöbben ugyan az előző időszakokban is használtak kisebb mennyiségű gombaölőszert (Thiovit), de a gombák (Szklerotinia, Phoma, Cylindospórium, Verticillium, peronoszpóra, stb.) az egész tenyészidőszak alatt jelen voltak a repceterületeken, a sebeken keresztül sok helyen behatoltak a növény szervezetébe.

A szárazság, a szervesanyag-mikroorganizmusok működésének hiánya következtében ezek a gombák most sem pusztultak el, hanem a gazdanövények és szármaradványok segítségével szaporodnak, és ott lappanganak a tenyészterületeken. Éppen ezért kell a vetés előtti talaj-előkészítésnél baktériumtrágyákat (Mikrovitál, Koni WG, Mikro-Soil, stb.) alkalmazni, mégpedig úgy, hogy ezeket sekélyen dolgozzuk be a talajba. Annál is inkább szükség van ezekre, mert az EU-ban pontosan megszabják a felhasználható műtrágyamennyiségeket is, szerves trágya pedig nem alkalmazható a talaj szervesanyag-készletének a gyarapítására, így más módszereket kell találnunk a versenyképes termelést eléréséhez.

Természetesen jól csírázó, fémzárolt, engedélyezett és csávázott vetőmagot vessünk! Ne feledjük, hogy a vetés-előkészítés és a vetés jelenti az együttkelés legfontosabb alapját, ami nélkül el sem képzelhető a jó termés elérése, az egy időben kelt növényeknél ugyanis a későbbi növényvédelmi munkákat is sokkal könnyebb megszervezni.

Aki tehát eddig még kivárt, most az is haladéktalanul kezdjen munkához, készítse elő a talajt, és vessen repcét! Talán az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk, esetleg egyszer az előrejelzések is beválnak, s reméljük, hogy valamikor az EU árai és mezőgazdasági szemlélete is „begyűrűznek" hozzánk.