Kontinensünkön először 1992-ben, Jugoszláviában jelentkezett, azóta a környező országok mindegyikében megtelepedett, és egyre inkább elterjedt. Hazánkban 1995 nyarán Csongrád és Békés megye több pontján is megtalálták, s azóta az egész országban észlelték a jelenlétét.

Az első imágók megjelenése után a kártevő 5-7 év alatt szaporodik fel úgy, hogy az már gazdasági kárt okoz. Legjellemzőbb terjedési módja – június közepétől szeptember elejéig – az imágó repülése, ezen kívül a légáramlattal és eszközök segítségével is eljut egyik helyről a másikra. 2000 volt az első év, amikor már gyökérkárosító pusztítását is észlelték, 2001-ben pedig több száz hektáron okozott gazdasági veszteséget. 2002-ben további területeken tűnt fel kártételével.

Idén az ország déli megyéiben komoly gazdasági kár jelentkezett a monokultúrás kukoricatáblákban a kukoricabogár-lárva kártétele következtében. A kárt fokozta, hogy a pusztítás jelentkezése idején a szárazság miatt a gyökerek nem tudtak megújulni. A mostani hónapokban szintén nagyfokú bogárrajzás észlelhető, aminek következtében további jelentős mértékű gyökérkárosítással kell számolni jövőre és az azt követő esztendőkben.

Az amerikai kukoricabogár kifejlett egyedei 6-7,5 mm hosszúak, testük sötét-sárgászöld. A talajban található tojások 1 mm nagyságúak, piszkosfehér színűek. A kifejlett lárvák 1,2 cm-sek, krémfehérek. A bábok a talaj felső 15-20 cm-es rétegében találhatók, évente 1 nemzedékük fejlődik. A tojások, amelyeket a nőstények az előző évben raktak a talaj felső rétegébe, a földben telelnek. A lárvák kikelése a május vége és június közepe közötti időszakban zajlik. A fiatal lárvák a gyökerekben járatokat képezve táplálkoznak, és optimális feltételek között 30 nap alatt a kukoricagyökéren ki is fejlődnek. Az egyébként jól repülő imágó megjelenésére június közepétől lehet számítani, a tömeges tojásrakás július közepétől augusztus végéig tart. Magyarország éghajlata sajnos optimális a kártevő számára.

A kukoricabogár legfőbb tápnövénye a kukorica. A lárva táplálkozása során elsősorban a gyökérzetet károsítja, olyannyira, hogy súlyos esetben a növény nem tudja regenerálni ezt a részét, a gyökér teljes pusztulásával a kukorica is kidől. A bogarak a bibeszálakat 1,5 cm-re rágják vissza, ezzel hiányos termékenyülést okoznak, ezen kívül a zsenge, lédús szemeket is pusztítják, valamint a leveleket is „hámozgatják". (A bogarak táplálkozását más növényeken, így napraforgón, tökön, lucernán, szőrös disznóparéjon is megfigyelték, a kártevő ezeknek a virágporát fogyasztotta.)

A kukoricabogár előrejelzése szexferomon csapdával és ragadós felületű sárgalapos csapdával végezhető. A szexferomon csapda a nőstény szintetikusan előállított csalogatóanyagával vonzza a hím egyedeket. Ez a csapdázási mód a faj terjedésének nyomon követésére és a felszaporodás mértékének figyelésére alkalmas. A csapdákat a kukoricacső közelébe kell helyezni. A sárgalapos csapda mind a hím, mind a nőstény példányokat gyűjti, a rovarok 1-2 m-ről érzékelik. Ez a módszer az egyes táblák fertőzöttségéről nyújt adatokat. A csapdákat június 20-a körül kell kihelyezni a növényekre, tartalmukat hetente kell ellenőrizni és feljegyezni. Rajzáskor a címeren, a bajuszon és a nóduszok a szárhoz ízesülő részén a bogarak szabad szemmel is láthatóak.

A védekezés lehetőségei

Az amerikai bogár elleni védekezés egyetlen módja az integrált védelem. A legfontosabb védekezési mód a vetésváltás, mivel a kártevő tojás alakban a talajban telel, és a kikelt lárvák – ha nem kukoricavetemény található a területen – táplálék híján elpusztulnak. A kukorica monokultúrás termesztése esetén viszont a kártevő az évek során nagyon fel tud szaporodni, és nagy kárt képes okozni.

A vegyszeres védelem egyik lehetséges módja a bogarak elleni védekezés, amit a kukorica virágzásakor abban az esetben kell elvégezni, amikor a növényvizsgálat során 10-15 bogarat találunk egy-egy növényen. A tojásrakó nőstények száma permetezéssel csökkenthető, ennek a műveletnek elsősorban a lárvakárosítás megelőzése a célja. Fontos, hogy a kezelést az egész térségben azonos időben elvégezzék, ezt ilyenkor csakis légi úton lehet megvalósítani. A siker érdekében fontos, hogy hosszú tartamhatású szert válasszunk.

A lárvák elleni védekezés a vetéssel egy időben végzett talajfertőtlenítéssel, vagy a kultivátorozás során a növénysorok mellé kijuttatott talajfertőtlenítő szerek bedolgozásával együtt is megtörténhet. A tapasztalatok szerint az utóbbi a hatásosabb. Talajfertőtlenítésre a kukoricában engedélyezett talajfertőtlenítő szereket használhatjuk, ilyen a Bazudin 5 G, a Chinufur 40 FW, a Counter 5 G, a Diazinon 5 G, a Dursban 480 EC, a Force 10 CS, a Furadan 10 G, a Garvox 3 G, a Marshal 25 EC, a Pyrinex 48 EC és a Thimet 10 G. Napjainkban – külföldi tapasztalatok figyelembe vételével – már nálunk is folynak ígéretes kísérletek a kukoricabogár elleni vegyszeres védekezés hatékony módszerének kidolgozására.

Jelenleg az a termelők legfontosabb feladata, hogy a virágzás idején fokozott figyelemmel ellenőrizzék területeiket, a kártevő jelentkezését, illetve egyedei sűrűségét csapdák felállításával kövessék nyomon. Ha az egyedszám eléri a veszélyes szintet, akkor vetésváltást kell végrehajtani.

A kukoricabogár megjelenése következtében kukoricatermelési módszerünket is gyökeresen meg kell változtatni. Egy területen maximum 2-3 évig lehet gazdaságosan kukoricát termelni, utána mindenképp vetésváltásra van szükség, ami főleg a kis területen gazdálkodók számára okoz nehézséget.