A szárazság, a vízhiány önmagában is alaposan átrendezte a talajok fizikai szerkezetét, számos – a gazdálkodási gyakorlattal összefüggő – hatás azonban tovább fokozza a kedvezőtlen viszonyok következményeit. Az utóbbi évtized egyik – mezőgazdasággal kapcsolatos – fő jellemzője a vetésszerkezet nagyfokú leegyszerűsödése. Emellett szintén fontos változás az állatlétszám csökkenése, aminek következtében a vetésváltásba illő takarmánynövények termőterülete is mérséklődött. Ezzel párhuzamosan – viszonylag egyszerű termesztési technológiájuknak és a piaci elvárásoknak köszönhetően – egyre nagyobb teret nyertek az ipari növények. Előretörésükkel együtt a növényi sorrend is sok helyen indifferenssé vált, aminek hatásai nagyon is érzékelhetők a talajművelés és a terméseredmények szempontjából. Általában jellemző az elgyomosodás mértékének növekedése, és sok helyen tapasztalható a nehezen irtható, szárazságot jól tűrő, kellemetlen gyomok megjelenése és felszaporodása.

A szárazság során természetesen a kémiai eredetű talajhibák és azok káros hatásai is felerősödnek; ezen a legkisebb költségráfordítással a kiváló szervesanyagpótló, talajélet-javító zöldtrágyázással, a csapadékosabbra forduló ősz idején lehet majd csak javítani.

A talajok termékenységét befolyásoló időjárási tényezők mellett a kedvezőtlen helyzet okai közt meg kell említeni a szakszerűtlen talajművelés okozta káros jelenségeket. Ilyen a nagyon gyakran elhagyott tarlóhántás és tarlóápolás. Ezek elmaradását néha csupán az aratás utáni feledékenység, kényelmesség számlájára írhatjuk, máskor az anyagi nehézségek is szerepet játszanak.

Gyakran a mély-, vagy mélyítő művelés is elmarad, pedig éppen ez szüntetné meg azt a folyamatot, amely a talajok éveken át tartó, permanens sekély alapművelésére szorítkozik. Azt is könnyű belátni, hogy nemcsak magágy, hanem gyökérágy készítésre is szükség lenne, főként a mostanihoz hasonló, tartósan száraz évjáratok idején. Ilyenkor ugyanis jó talajművelési eljárásokkal, megfelelő eszközökkel még sokat tehetünk a károk megelőzése vagy mérséklése érdekében. Lehetőségeinknek természetesen a gazdálkodás pénzügyi körülményei is gátat szabnak, hiszen hiába a jó szakmai felismerés, ha anyagiak és eszközök hiányában a szükséges talajművelési törekvések meghiúsulnak. (Időnként azonban olyan helyzet is előfordul, amikor a szükséges tőke rendelkezésre áll ugyan, viszont a megfelelő talajművelési gyakorlat, a szakértelem hiányzik.)

Lapunk megjelenése idején rohamosan közeledik az ősziek – a káposztarepce és a kalászosok – vetésideje. A repce vetéséhez idén is mielőbb igényes talajmunkára, megfelelő magágyra lesz szükség, aminek elkészítése bizony embert próbáló feladat. Nem tudni, mennyire lesz megfelelő az időjárás ehhez a munkához, lesz-e elegendő csapadék. (Néhány évvel ezelőtt olyan helyzet is előfordult az ország észak-nyugati részén, hogy azért nem vetettek repcét, mert csapadék hiányában nem lehetett megfelelő magágyat készíteni. Adott helyzetben dicséretes döntés lehet a korábbi termelési elképzelés feladása, hiszen senkinek nem lehet célja veszteséget termelni!)

Szárazság idején nagyon kockázatos eljárásnak számít a hagyományos, szántásos alapművelés elvégzése. Ez ugyanis nagyon nagy idő- és élőmunkaigénnyel, illetve magas üzemanyagköltségekkel jár együtt. A művelet talajvédelmi szempontból is korszerűtlen, hiszen nagy a taposási kára, a talaj bizony jelentősen tömörödik. Szintén magas a termőterület víztartalmának vesztesége, ami száraz évek idején megengedhetetlen, és ami a talajélet kialakulásának is a legfőbb akadálya lehet. Ennél a módszernél jobb hatású talajművelési eljárás a szántás nélküli alapművelés, amelynek minden paramétere kedvezőbb, sőt kielégítő magágyminőséget ad az őszi növények számára; a mélyebb talajrétegek – típustól függő – átjárhatóságát azonban nem biztosítja.

Természetesen a száraz évjáratokban is a jelenlegi tudásunk szerinti legkorszerűbb technológiák eredményezhetik a legjobb minőségű munkát, jóllehet ezek eszközigénye jelentősen eltér egymástól. Az alapművelés+vetés egy menetben kétségtelenül olyan gyors módszer, amely a talajt is csak mérsékelten károsítja, viszont ez az eljárás beruházásigényes és kellő szakmai felkészültséget feltételez. Ennél korszerűbb megoldás az elmunkálás, magágykészítés és vetés egy menetben, ami csekély nedvességvesztéssel jár, bár szintén beruházásigényes.

Kiemelkedő eredményeket ad a hántott tarlóba történő vetőkultivátoros vetés, hiszen ez a gyorsaság mellett – ami nem elhanyagolható szempont – csekély vízveszteséget okoz. Ez a módszer az EU által szorgalmazott extenzív termesztési rendszerek közé is beilleszthető, mert a talajszerkezetet is kíméli: a radikálisan lecsökkent menetszám eredményeképpen minimális taposási kárral jár.

A korszerű talajművelési eljárások ismeretében azon is érdemes elgondolkodni, hogy a szélsőséges időjárási viszonyok mellett egy erő- és munkagépekkel közepesen felszerelt gazdaságban meddig szabad ragaszkodni a hagyományos és mérsékelt eredményeket adó módszerekhez. Végig kell gondolni: mikortól érdemesebb bérmunkában – esetleg kisebb költségek mellett – korszerűbb, az ősziek termésbiztonságát jobban megalapozó technológiát választani.