![]() |
MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap |
|
![]() |
Sokszor hivatkozunk a vízmegőrző talajmunkák fontosságára, a felszín időben történő lezárására, ugyanakkor kevesebbszer esik szó a talajok szervesanyag-tartalmának pótlásáról, ami pedig szintén növeli a vízmegtartó képességet. Az aszályos időjárás és a vele együtt járó termelési sikertelenség ismét felhívja a figyelmet arra, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni annak érdekében, hogy a talajok víztartó-, és termőképességét szinten tartsuk vagy fokozzuk. A zöldtrágyázás – ami szerencsére nálunk is egyre inkább terjed – a hazai termelők számára is ehhez kínál egy újabb lehetőséget. A talajélet fontosságának kérdését természetesen nem kell feltétlenül tudományos igényességgel kezelni, hiszen „józan paraszti ésszel" is könynyen felfogható összefüggésekről van szó. Köztudott, hogy az ideális talajviszonyokat csak úgy lehet megközelíteni és fenntartani, ha a termőréteget rendszeresen ellátjuk szerves anyagokkal, amit többféle módon is megtehetünk. A mai „beosztó" gazdálkodás mellett a lehetőségek közül azonban a leginkább elérhető változatot érdemes választani. Az istállótrágyázás, a komposzttrágyázás, a zöldtrágyázás és a baktériumtrágyázás mindegyike a talajélet és a talajerő fenntartásának elősegítője, a talajszerkezet javításának a gyakorlatban is használható módja. Könnyű belátni, hogy ezek közül a zöldtrágyázás talán a legkevésbé költséges. Nincsenek vele kapcsolatos szállítási, kiszórási logisztikai feladatok, így az ezekkel járó magas költségektől is mentesülünk. Nincsenek halasztást nem tűrő kapcsolódó munkák, amelyek bonyolult üzemszervezési feladatokat igényelnek. Ráadásul a kényelmesen tervezhető és módszeresen alkalmazható zöldtrágyázási munka az egyre inkább teret nyerő ökológiai szemlélettel és a fenntartható mezőgazdaság mind hangsúlyosabb gondolatával is találkozik. Már a termőföld állapotával kapcsolatos gyors vizsgálódás is segíthet abban, hogy komplexebben, tárgyilagosabban és önkritikusabban ismerjük fel a növénytermesztés időnkénti sikertelenségének okait. Vannak természetesen olyan gazdálkodók, akik ezeket az összefüggéseket nagyon jól ismerik, tudásukat pedig a gyakorlatban is alkalmazzák, sokak számára azonban itt sem haszontalan újra szólni ezekről az összefüggésekről. A legfontosabb teendőnk tehát nem más, minthogy következetes, kíméletes talajmunkával és lényegesen nagyobb tömegű szervesanyagpótlással megteremtsük a talajélet kialakulásának, „beindulásának" és fenntartásának feltételeit, miközben ezzel a vízmegtartó képességet is növeljük. A folyamathoz nélkülözhetetlen közeget – a talajlakók számára szolgáló táplálékot – a felső termőréteget egész évben behálózó, átszövő gyökerek teremtik meg. A zöldtrágyázást a közvetlen és a közvetett előnyök elérése érdekében is egyaránt célszerű elvégezni. A művelettel azt is elérhetjük, hogy talajaink a lekerülő haszonnövények után is állandóan fedve legyenek, ezzel elkerülhető az erózió és a talajszerkezet romlása. Így a termőréteg sem veszít feleslegesen energiát és vizet. Szintén fontos, hogy a zöldtrágyázás során termesztett növények minél több napenergiát juttassanak gyökérzetük révén a talajba, strukturális szempontból ideális talajállapotokat teremtve a mélyebb talajrétegekben is. Célunk, hogy a haszonnövények táplálékkal szolgálják ki a talajlakó mikroorganizmusokat, hogy azok kifejthessék azt a jótékony tevékenységüket, ami a következő időszak vegetációja számára is rendkívül előnyös. Az állandó zöld talajborítással – asszimiláló felülettel – folyamatosan biztosíthatjuk a talajokban a megfelelő gyökérsűrűséget. A napenergiát ugyanis kizárólag a nagytömegű gyökérrendszer segítségével tudjuk a lehető legtökéletesebben biztosítani a talajélet és – közvetve – a haszonnövényeink számára. A „nyitott talaj" természetellenes jelenség, nagy energiaveszteséggel jár. Ahol nincs zöld növénytakaró, ott hiányzik az energia a talajból – nem képződhet kellő mennyiségben biomassza –, a drága napenergia elvész a haszonnövény-termesztés számára, és a talaj maga is „éhezik". A zöldtrágyanövényekkel szemben támasztott követelmények az alábbiak: Az augusztusban induló – nyárvégi vetésű – zöldtrágyázáshoz elsősorban az olajretek, a fehér mustár, a facélia, a takarmányrepce, a somkóró, a csillagfürt ajánlható, ezeket a növényeket novemberben lehet leszántani. |
|