Nagyon nehéz és kockázatos egyes jövőbeni folyamatokat előrejelezni, de sokak számára döntő lehet annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen irányú tendenciák várhatók a baromfihús-termelés területén. Azt mindenesetre az elején leszögezhetjük, hogy a fejlődés érdekében a legfontosabb eredményesen, profitérdekelten kamatoztatni a biológia kínálta lehetőségeket.

A következőkben azokat a fő tevékenységi köröket fogjuk elemezni, amelyek részei a termelés folyamatának, és befolyásolják a jövedelmező broilertermelést. Olyan, főként az USA-ból gyűjtött adatokat értékelünk, amelyek nagy létszámú állományok elemzése során keletkeztek. A megvizsgált tenyésztőtelepek termelése többnyire meghaladta vagy megközelítette a heti egymilliós baromfidarabszámot.

Elemzésünkben az alábbi témaköröket emeljük ki:

biztonságos, folyamatos takarmányellátás

állattartás, -gondozás

egészségügy, antibiotikumok felhasználásának mértéke

környezetvédelem

piac és profit.

Ezeken a fő témakörökön belül természetesen több kisebb részegység is található, a nyereséges csirkehústermelés során szükséges tevékenységek azonban csak egymáshoz kapcsolódva, egymást a szigorúan előírt sorrendben követve működnek eredményesen. A fenti öt pontot tehát akár olyan szükséges körülménynek is tarthatjuk, amelyek mellett szintén fontos:

a genetikai program,

a menedzsment tevékenysége,

az adatgyűjtés és -elemzés

és az oktatás, illetve emberi erőforrás szerepe.

A gyűjtött adatok összegzése és elemzése során, miközben elsősorban arra a kérdésre várunk választ, hogy melyik itt felsorolt tényező befolyásolja leginkább a nyereséges termelést, kiderül, hogy a fenti folyamatok öszszessége együtt vezet csak eredményre, közülük egyik fázist sem lehet kiemelni, vagy mellőzni.

Az utóbbi évek tendenciáihoz elérkezve látható, hogy a csirkehústermelés mennyisége ebben az időszakban világszerte jelentősen emelkedett. Ha megvizsgáljuk az utóbbi tíz év termelésnövekedését, és azt összehasonlítjuk más hústermelő ágazatokkal, jelentős különbséget észlelhetünk. A hústermelés növekedése az 1988-1998 közötti időszakban az alábbiak szerint alakult:

A csirkehús termelése 77%-kal, a sertéshúsé 34%-kal a marhahúsé 5%-kal emelkedett.

Az eltérő mértékű növekedés okait nem nehéz megtalálni, a folyamatban szerepet játszik a tenyészállatok szaporasága, húsuk elkészítésének változatossága, a termelés gyors növelhetősége, a vörös húsok háttérbe szorulása (BSE-kór) stb.

A jövőt illetően is döntő lehet az a tény, hogy a takarmányok – emberi fogyasztásra alkalmas – állati fehérjévé alakításában a broilerágazat „hatásfoka" kedvezőbb, mint az egyéb hústermelő ágazatoké. Már most szembetűnő, hogy a csirkehústermelés mennyisége nemcsak a vezető fejlettebb országokban, de a harmadik világ államaiban is emelkedik. A fejlődő országok egyik elsődleges problémája a vízhiány, aminek következtében a silány gabonatermés még az alapvető kenyérszükségletet sem elégíti ki, ezeknek a térségeknek a szegény piacai azonban levezethetik a máshol keletkezett, túltermelés okozta feszültséget. Ugyanilyen fontos szempont, hogy a fejlettebb világrész fölösleges kukorica- és gabonatermése a leggazdaságosabb módon a broilerágazatban felhasználva alakítható át állati fehérjévé. Mindemellett fontos tudni, hogy önálló iparágként a baromfihús-termelés volt a 20. század legdinamikusabban fejlődő élelmiszertermelő ágazata, beleértve ebbe mindazt a fejlődést, amely a genetika, a takarmány-előállítás, az elhelyezés, a technológia, az egészség- és járványügy, az oktatás, valamint a – termelés és elemzés számára készülő – számítógépes programozás területén ment végbe.

A húselőállítás mennyiségének gyors növekedése természetesen számos új problémát is felvetett, így például a genetikai szelekció folyamán a legkedvezőbb takarmány-felhasználás melletti minél nagyobb napi súlygyarapodás vált a legfontosabb célkitűzéssé, miközben háttérbe szorulnak egyéb olyan értékmérő tulajdonságok, mint például a szaporaság, vagy az életképesség.

A jövő kihívása és lehetőségei

A teljesség igénye nélkül is felvethető néhány olyan alapkérdés, amelyekre a későbbiekben feltétlenül válaszokat kell keresni. Fontos vizsgálnunk, hogy a tenyésztés elemei közül melyik a leglényegesebb, mi az, ami a leghatékonyabban befolyásolja a termelést. Az ugyanis egyre inkább nyilvánvalóbb, hogy csak a valóban nyereséges üzemek, farmok maradhatnak hosszú távon is piacképesek. Mindehhez folyamatos modernizálásra van szükség a szelekciós elv, a technológia, a felszereltség, a takarmánykiegészítők, az ízanyagok, illetve a hagyományos módszerek alkalmazása területén ahhoz, hogy a legkisebb befektetéssel a legnagyobb nyereség legyen elérhető.

A genetikai szelekció során a kutatók a broilertenyésztés mutatóinak – napi súlygyarapodás, takarmányértékesítés, húsminőség, vágási arány, ellenállóképesség – javítására törekszenek. A végtermék árában pedig ez a tenyésztői munka is benne foglaltatik.

A fejlett ipar egyre kevésbé tudja nélkülözni a hosszadalmas elemző munkát, a folyamatosan érkező adatok feldolgozását, amelyek a döntések meghozatalához szükségesek. A tenyésztés sikerét a tojásmennyiség, a keltethetőség, az életképesség és a termékenység határozza meg, ezek együtt vezethetnek a broilertermelés nyereségességéhez. A tudományos kutatás eredményei azonban nem hoznak azonnali, folyamatos sikert, a valóságban ugyanis csakis a gyakorlati tapasztalatok felhasználásával, kis lépésenként lehet előre haladni.

A következő problémakör a komplex kereskedelem kérdése, amelybe a piackutatás, a versenytársak, illetve a szállítás – a gyártótól a felhasználóig tartó – útjának ismerete, a csomagolás, a tárolás, a hűtés, az árpolitika, a reklámtevékenység is beletartozik, hiszen nyereséggel csakis piacérzékeny terméket lehet értékesíteni. Emellett a környezetvédelem, a takarmány- és a vízminőség, az integrált egészségügyi program, a klimatizált levegő stb. kérdései is egyre inkább előtérbe kerülnek.

A vizsgált nagy telepek „kibocsátó képessége" eléri a heti egymilliós darabszámot. Ahhoz, hogy a feldolgozóipar állandóan egyenletes, jó minőségben kapja meg ezt a mennyiséget, 500 ezer férőhelyes, versenyképes technológiával rendelkező állattartó üzemre van szükség, mert a folyamatos munkát csakis így lehet biztosítani. Ekkora léptéknél a határidők pontos betartása, a részfeladatok világos megfogalmazása és körültekintő megvalósítása számít az irányítás legfőbb szempontjainak.

Az épületen belüli fő feladatok hét olyan fontos részfolyamatra bonthatók, amelyek meghatározzák a tenyésztés sikerét. A ráfordítási idő aránya a munkafázisok tükrében:

berendezés, technológia 10%

takarmány, -víz 12%

hőmérséklet, -pára 15%

levegő 1%

alom 11%

egészségügy 11%

állomány ellenőrzése, az elhullott egyedek azonnali megsemmisítése 30%

A fenti tényezők mindenhol szoros összefüggésben vannak egymással, és döntő hatást gyakorolnak a broilertermelés eredményességére. A legjobb genetikai adottságok csak akkor érvényesülnek, ha azt a menedzsment jól használja ki, pontosan végrehajtja a szigorú programot, minden lényeges eseményt feljegyez, elemez, miközben a továbbképzést, oktatást sem hanyagolja el. Tekintet nélkül arra, hogy melyik részfeladat fejlesztési lehetősége kerül előtérbe, az elhelyezési, tartási sorrend követése nélkülözhetetlen, miközben mindig időben kell biztosítani a fejlesztésekhez szükséges forrásokat.

A hagyományos naplózást mára felváltotta a hatékonyabb számítógépes regisztráló és ellenőrző rendszer, amely meggyorsítja és megkönnyíti a naprakész eredménykimutatást, jelzi, mely területen van szükség azonnali segítségre. A jól programozott számítógép figyeli a környezeti hatásokat, miközben folyamatosan gyűjti és értelmezi a beérkező adatokat.

A broilertermelés további fejlődésében nélkülözhetetlenek a számítógép által elkészített értékelések, hiszen ezek teljes komplexitásban értékelik az összes fejlődési és fejlesztési lehetőséget. Így nagy valószínűséggel előre megtervezhető a jövő, kiválasztható a megfelelő genetikai program és a leghatékonyabb technológia. Mindezek alapján a farmtulajdonosok és tenyésztők számára is átfogó oktatási programot lehet készíteni.

Az adatok ismeretében naponta személyesen kell ellenőrizni a feladatok végrehajtását. Egyes eredmények javulnak, más mutatók nem érik el a kívánt értéket. Mindez kijelöli a fejlesztésre szoruló tevékenységek körét, hiszen a broileripar óriási mennyiséget termel; a termékek versenyképessége, piacérzékenysége, nyereségessége pedig állandó koordinációt igényel.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a kihívások naponta megújulnak, egy megoldott feladat újabb problémát szül. A versenyképes broileripart világszerte hasonló összetevők jellemzik, sőt, az is megjósolható, hogy ez lesz a 21. század egyik vezető húságazata. E stratégiai terület jelentőségét felismerve tehát nem meglepő, hogy sok helyen biológusok, mérnökök, közgazdászok, statisztikusok, állatorvosok, adminisztrátorok, programozók komplex csapata dolgozik együtt a legoptimálisabb eredmények elérése érdekében.