A tenyésztőcégek és a termelés integrátorai gondosan megfogalmazzák azokat a tartástechnológiai feltételeket, amelyek megtartása mellett az állományoktól genetikai képességeiknek megfelelő termelés várható. Ezek java része olyan tárgyi vagy munkavégzési előírás, amely közvetlenül vagy közvetve a baromfiállomány egészségi állapotát is befolyásolja.

A termelési ciklus lejártával a baromfiállományt elszállítják a baromfitelepről, illetve a baromfiistállókból, és ezzel kezdetét veszi a következőkben a tenyészhelyre kerülő állomány egészséges és gazdaságos nevelése szempontjából meghatározó időszak, az úgynevezett szervizperiódus. A szervizperiódus időszakában ki kell takarítani, el kell végezni az istálló és a telep teljes fertőtlenítését, majd újra be kell rendezni és alkalmassá kell tenni a tenyészhelyet a rotáció szerint soron következő állomány fogadására.

Az istállóban tartott állomány elsősorban ürülékével, testváladékaival, leváló, elhalt sejtjeivel, az általa ürített kórokozókkal fertőzi környezetét, de számos kórokozó jut be az istálló légterébe az alommal, a takarmánnyal, esetleg levegőcsere útján, vagy a telepre, istállóba belépő személyek, behajtó járművek, vagy oda bevitt különböző tárgyak közvetítésével. Az így kialakuló istálló-mikroflóra a nevelés időtartama alatt feldúsul, különösen akkor, ha a tartástechnológiai hiányosságok – ilyen a nem megfelelő mértékű szellőzés, a magas relatív páratartalom, a nedves alom, a magas ammóniaszint, stb. – hosszabb ideig fennállnak. Ezek a feltételek ugyanis kedveznek a kórokozók túlélésének és elszaporodásának, különösen akkor, ha az állomány megbetegszik és maga is nagy számban ürít kórokozókat.

Az istálló mikroflóráját kitevő kórokozók az esetek többségében csupán fakultatív patogének, amelyek csak akkor okoznak betegséget, ha az állomány ellenállóképességét valamilyen hatás erősen lecsökkentette. Abban az esetben viszont, ha jelentős mértékben elszaporodnak, az egészséges állat szervezetét is képesek oly mértékben terhelni, hogy az egyed termelése csökken, vagy az állat akár meg is betegedhet. Az istálló mikroflórája a még elfogadható koncentráció esetén az állomány egyedeit immunizálódásra készteti, és az állatok, illetve a kórokozók között egy olyan – meglehetősen kényes – egyensúly is kialakul, amely a stressztényezők hatására könnyen megbomlik.

A napos baromfi azonban az előző állomány nevelése alatt kialakult istálló-mikroflórával szemben nem, vagy csak elhanyagolható mértékben – leginkább maternális ellenanyagai révén – élvez védettséget. A baromfi immunrendszere csak az állat mintegy 3 hetes korára fejlődik ki olyan mértében, hogy sikerrel vegye fel a harcot a kórokozókkal szemben, viszont a baromfiistálló környezeti feltételei mellett (magas hőmérséklet, nagy relatív páratartalom) már 10-14 nap is elegendő ahhoz, hogy az istállóban visszamaradt kórokozók a kritikus mennyiségűre szaporodjanak. Ez az oka annak, hogy a naposállományt olyan környezetben kell fogadni, amelyet az előző állományhoz kapcsolódó mikroflórától a lehető legnagyobb mértékben mentesítettünk: ezt az istálló takarításával és fertőtlenítésével tudjuk elérni.

A baromfiistállók állományváltások közötti takarítását és fertőtlenítését több egymást követő munkafázisban szükséges végrehajtani.

Az almos trágya eltávolítása

Az állomány elszállítását követően a trágyát vagy almos trágyát a legrövidebb időn belül, lehetőleg azonnal el kell távolítani az istállóból. Több istálló üzemeltetése esetén ezt a munkát azonban csak akkor szabad megkezdeni, ha az utolsó állatot is elszállították. Amennyiben az alom száraz, könnyen porlik, megbolygatása előtt az istállóban vízzel permetezve meg kell nedvesíteni, nehogy a felszálló porral fertőző anyagot juttassunk a levegőbe, vagy a telep más területeire. A megnedvesített trágyás almot lehetőleg zártan, ponyvával fedetten tanácsos elszállítani a telepről, mert így a szállítási útvonal kevésbé szennyeződik.

Száraz takarítás

A kiürített istállóban a még többnyire por formájában visszamaradt alom-, trágya- és takarmányrészeket össze kell takarítani és el kell távolítani az istállóból. A takarításnak ki kell terjednie az istálló teljes felületére, tehát a mennyezetre, a falakra és a padozatra, valamint a technikai eszközökre, a ventillátorokra, a légbeeresztőkre, a légterelőkre, az etetőkre, itatókra, sőt a különböző vezetékekre is. Ezt a műveletet nagyon gondosan kell végrehajtani, és csak akkor szabad befejezettnek tekinteni, ha a különböző felületek már „seprűtiszták".

A száraz takarítással az istállóban visszamaradt szerves szennyeződés túlnyomó részét el lehet távolítani. Ez azért fontos, mert a későbbiekben végzett fertőtlenítés csak akkor lehet hatásos, ha a fertőtlenítendő felületeken nem marad vissza szerves anyag – ez ugyanis csökkenti a fertőtlenítőszerek csíraölő hatását.

A száraz takarítás befejezését követően mindazokat a javításokat és karbantartási munkákat is el kell végezni, amelyek a következő állomány nevelése idején szükségesek az istálló zavartalan működéséhez.