Éppen a kései fagyok következtében idén különösen kevés a gyümölcsünk, mert az április 6-8 közötti időszakban jelentkező -5, -8 fokos fagyok nemcsak a virágokat, hanem a bimbókat is elpusztították.

Ez évi időjárásunk egészét tekintve azonban mégis elmondható, hogy az hőellátottság szempontjából akár a mediterrán éghajlati viszonyoknak is megfelel. Ezt a többlet hőt növényeink még meg is hálálnák, abban az esetben, ha ehhez elegendő víz állna a rendelkezésükre, legtöbbször azonban a megfelelő mennyiségű csapadék is hiányzott. Az aszály leginkább a gabonafélék fejlődésének befejező és a nyári vegetációk fejlődésének kezdeti szakaszában jelentkezett a legerőteljesebben, mindez meg is látszott a gabona-terméseredmények alakulásán. Az őszi búza országos termésátlaga 3,6 t/ha körül alakult, a Dunántúl déli részén elérte a 4,3 tonnát hektáronként, hazánk középső és délkeleti vidékein viszont csak 3,0 tonnát takarítottak be ugyanekkora területről.

A nyári vegetációk vetésekor – április 15 és május 31 között – a felső talajrétegek még tartalmaztak annyi vizet, amennyi elegendő volt a keléshez és a kezdeti fejlődéshez. A tartósan száraz idő azonban májusban és júniusban nem biztosította a kukorica, a napraforgó, a burgonya, a cukorrépa és más növények fejlődését. Ezeknek a növényeknek a gyökerei a szárazság beálltáig nem hatoltak le olyan mélységekbe, hogy az alsó talajrétegek víztartalékát elérhették volna. Termés-előrejelzéseink éppen ezért kukoricából is csak a közepesnél gyengébb eredményt jeleznek.

Az eddig leírtak alapján is nyilvánvaló, hogy a tartósan meleg időt növényeink még átlagos csapadék mellett is nehezen viselik, ugyanis a hőségben nagyobb a párolgás és a növények is több vizet fogyasztanak.

A zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságok természetesen csak akkor működhetnek eredményesen, ha biztosítják a növények számára a rendszeres, mesterséges vízutánpótlást. Az idén különösen sokat kellett öntözni, ami jelentős mennyiségű víz felhasználásával, valamint munkaigénnyel jár együtt, mindez természetesen nagymértékben megemeli a termelési költségeket.

Leginkább talán a szőlők viselik megfelelően a tartósan meleg időt. A szőlő ugyanis hőkedvelő növény, és még a meleg éghajlatú déli vidékeken, illetve Afrika északi részein is jól megél, a fokozott párologtatáshoz szükséges vízmennyiséget pedig mélyre lehatoló gyökereivel akár 3 m-es mélységből is felveszi.

Júliusban az ország nagy részén elegendő csapadék hullott, így jó néhány növényfajta részben még regenerálódhatott, de átlag fölötti termésre ezzel együtt is csak kevés helyen lehet számítani.

Időjárásunk további alakulásának kilátásai reményt keltőek, nemcsak a forróság csökken ugyanis, hanem több csapadék is várható. A napi csúcshőmérséklet augusztus 20-a tájékán 25 fok körüli értékre mérséklődik, és így is marad szeptember közepéig. Az éjszakai minimumok ebben az időszakban 10-15 fok között alakulnak, ennél enyhébb hajnalok csak augusztus 15-e és 20-a között várhatóak.

Jelentősebb mennyiségű csapadékra augusztus 20-a után számíthatunk, és rövid csapadékmentes időszak után szeptember első felében ismét bőséges esők áztatják földjeinket. Ez a vízutánpótlás kedvező körülményeket teremt az őszi vetések előkészítéséhez és a vetéshez. Ebben az időszakban az átlagosnál kevesebb napsütés várható, ami talán a szőlő cukorképzését befolyásolja a leginkább kedvezőtlenül.

Előrejelzésünk és számításaink alapján tehát nyugodt nyár végi és csendes ősz eleji időjárást várhatunk, ami nemcsak a közérzetünkre lesz jó hatással, hanem a mezőgazdasági termények fejlődéséhez, beéréséhez is kedvező körülményeket teremt.