Leszázalékolva

A brüsszeli agrártárgyalások kapcsán nehéz minősíteni eredményt és eredménytelenséget, hiszen euromilliárdokban mérhető és hosszú távra kiható tétekről, emberek százezreinek jövőbeni boldogulási esélyeiről van szó. Nem újkeletű a felismerés, miszerint ez itt nem a nagyvonalú gesztusok színtere. A jelenlegi tagok már most is sokallják, amit erre a célra költenek, s nem kívánnak az újonnan jöttek miatt mélyebben a zsebükbe nyúlni. Igazi alku ez, aminek kevés a szépsége, de attól még hasznos lehet, ha a kompromisszum egyik oldalról sem kíván túl súlyos áldozatokat. S azt sem nehéz észrevenni, itt nem mi diktálunk. Ami a magyar tárgyalófélre van bízva, az annyi, hogy úgy érje el a helyzetből kihozható maximumot, hogy ne tűnjön agresszív és unszimpatikus követelőzőnek, de málészájú és kishitű senkinek sem.

Ezzel kapcsolatban egy brüsszeli vegyesbizottsági ülés magyar résztvevője nyilatkozott a Népszabadságnak. Az ott kifejtett helyzetértékelésből kitűnt, hogy keveselljük a tagságunk első évére beígért 25 százalékos részesedést a közvetlen agrártámogatásokból, s talán van még esélyünk azt 30-ra feltornászni. A teljesértékűségünket fémjelző 100 százalék eléréséig igen soknak tűnik az előrevetített 10 éves átmenet, de ennek lerövidítésére nem sok esélyt látnak az elemzők. Szent-Iványi István felvetett egy igen érdekes és logikus, „ha te így, akkor én úgy" típusú alternatívát is. Ha mindenáron kell az a 10 év, akkor az uniós tagdíjbefizetéseink lecsippentésével mi is érzékeltethetnénk az átmenetiségünket. A termelési kvóták ügyében elmondottak némi optimizmusra vallanak: mintha a gabona- és tejkvótánk meghatározásában a magyar álláspont is mérlegre kerülhetne.

Megint másoktól olyat is hallottam, olvastam, hogy az a tíz év átmenet akár 3 is lehetne, és ez kemény fellépéssel még kicsikarható. Nem kishitű megközelítés, az biztos. Összességében jólesik bízni a kollektív bölcsesség létezésében.

Jó közepes

De térjünk vissza a jelenbe! A magyar mezőgazdaság mai állapotát iskolai módon, számszerűen osztályozva igen merésznek tartanám magam, ha jó közepes érdemjegyet adnék a jelenlegi teljesítményre, hiszen ez az osztályzat jóval fölötte áll a sokszor és sok helyen elhangzott, „csőd szélén álló" minősítésnek. A Napi Gazdaság november 11-i számában egy olyan külföldi véleménye kap teret, aki üzleti alapon lát bele az itteni gazdálkodók kártyáiba. Weinmüller úr, a BASF cég térségünkért felelős igazgatója ebben a szerepkörében remélhetően tisztábban és elfogulatlanabbul lát, mint mi magunkat. S akkor még igaz is lehet: „A magyar mezőgazdaságon láthatóak a fejlődés bizonyos jelei, pozitív például a termésátlagok és az árak alakulása. A magyarországi piac 1990 óta hullámvölgyben volt, de az ország már alkalmazkodóban van az új feltételekhez. Azt látjuk, hogy a korábban nem eléggé termékeny földterületek kikerülnek a termesztésből, a megmaradó területeken ugyanakkor jobb technológiával, nyereségesebben termelnek. A szerkezeti változások láthatóan kedvező irányba tartanak tehát, és a jelek szerint a várható igényekre is jól felkészül az ország, s úgy tűnik, a mai magyar agrárpolitika célja a versenyképesség növelése. A jövőt tekintve így Magyarországon jók a lehetőségek, mert bár a termésátlagok még az átlagos uniós hozamok 50-60 százalékán állnak, a gazdaságok a támogatásokkal együtt képesek lesznek arra, hogy modernebb technológiát alkalmazzanak. Úgy látom, Magyarország `egészséges` helyzetben van ahhoz, hogy megalapozott, jó mezőgazdasági termeléssel bírjon a jövőben." S ezután következik a címben idézett minősítés: a magyar agrárgazdaság erős közepes helyet foglal el a tagjelölt országok körében. Azonban figyelmeztet: mindenképpen és maradéktalanul éljünk az előcsatlakozási támogatásokkal, s a támogatások tekintetében is tegyünk különbséget a világpiacon versenyképes, árutermelő és csak önfenntartásra képes gazdaságok között.

Tavaszváró

A konkrét és átvitt értelemben vett tavaszvárás sajátja a remény. Ennek szellemében járulhatunk 2003 tavaszán az urnák elé, hogy akarjuk-e az uniós csatlakozást. A mezőgazdaságból élők másrészt a napi megélhetés földhözragadtabb kérdéskörében is kíváncsiak arra, hogy milyen tavaszuk lesz. S ez nem kis részben függ az agrártámogatás aktuális módszerétől és összegétől. Az agrárminiszter által november elején bejelentettek szerint az idei 193,6 milliárddal szemben jövőre 216 milliárd forint lehet az intézményi költségek nélküli agrártámogatási keret. E 11 százalékos növekmény egy része a SAPARD-támogatások magyar hányada. Ha az uniós részt is bekalkuláljuk, akkor a még csak körvonalazódó keret 22 százalékos növekedést sejtet. Mindez szinkronban van az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvénnyel, vagyis figyelembe veszi a GDP-növekedés és az infláció aktuális mértékét. A Napi Gazdaság november 4-i számában közölt FVM-adatok szerint jövőre 14 százalékkal több jut beruházásokra, az ültetvénytelepítésekre szánt összeg pedig 17 százalékkal nő. Míg a piacrajutási támogatás 19 százalékos növekményt ígér, addig az agrártermelés költségeit csökkentő segítség 11 százalékkal haladja meg az ideit. A vidékfejlesztésre viszont dupla összeget, vagyis 15,5 milliárd forintot fordíthatnak az érintettek. A földvásárlásokat 10 milliárd forintos garancialappal kívánják zökkenőmentesebbé tenni, további 7,5 milliárdos garanciakeret pedig az elmaradott térségek gazdálkodóinak konszolidációját szolgálja. A támogatások további felosztását, részletezését nagyban befolyásolja az uniós tárgyalások eredménye.

Plusz-mínusz

A Magyar Nemzet november 2-i számában is hasonló számokat olvashatunk, viszont a „Szűkülő agrártámogatási keret" cím másfajta megközelítést sejtet. Glattfelder Béla, a Fidesz agrárszakértője szerint a rendszerváltás óta példátlan módon, az agrárágazat kevesebbet kap, mint az előző évben. Ugyanis a hivatalosan bázisként tekintett és előző évben betervezett 190 millió forinthoz még hozzáadódott 10 millió, a zárszámadási törvény elfogadását követően további 60 milliárd. Vagyis a valóságban az idén 260 milliárdot kap az ágazat. Ha ebből indulunk ki, akkor az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény szellemében 281-285 milliárd forint közötti költségvetési összeget kellene biztosítani. Mivel 2004-től szűkül a nemzeti támogatás lehetősége, így már csak a jövő év alkalmas az efféle növelésre.

Ezen igazságot nem vitatva, azért mégis érdekes számba venni a számítás részeként említett 60 milliárdot. A Napi Gazdaság október 31-i számában úgy fogalmaznak, hogy a (jelenlegi) kormány az agrárkonszolidációs programja révén összesen 60 milliárd forinttal segít az önhibájukon kívül adósságcsapdába került vagy elemi kárt szenvedett termelőknek. „A mintegy 150 ezer családnak segítséget nyújtó intézkedés célja az éven belüli lejáratú termelői hitelek részbeni kiváltása, valamint az aszály és a dunai árvíz által okozott károk enyhítése. … a cél az érintettek versenyképességének megőrzése: a felvett kölcsönök többsége gépvásárlási, beruházási hitel volt, s a visszafizetésük részben az elemi károk okozta elmaradt haszon miatt vált lehetetlenné. Az elemi károkat szenvedett gazdálkodóknak jutó 15 milliárd forintnyi kárenyhítő támogatás leválasztását a közvetlen hitelkonszolidációról az is indokolta, hogy az adóssággal nem rendelkező termelőket ne érje hátrány. … Az aszály miatti hozamkiesés vesztesége 40 milliárd forint, a sújtott terület nagysága pedig csaknem 1 millió hektár."

Megváltás

Az egyénre szabott, családi költségvetés pozícióinak javítására egyeseknek további lehetőségük is adódhat. A Napi Gazdaság október 28-i számában a szaktárca vezetője ad összefoglalót a „Földért életjáradék" program mibenlétéről. A 60 év feletti földtulajdonosok az 1-20 hektár közötti területüket a jelenlegi piaci földár kétszerese alapján számolt életjáradékra válthatják. A nem örökölhető havi rendszeres juttatás összegét az inflációnak megfelelően évente karbantartják. Ezzel a Nemzeti Földalap megfelelő cserealaphoz jut a birtokrendezés megindításához. Ehhez kapcsolódó elemzések szerint egy-egy jogosult átlagosan havi 8-10 ezer forint jövedelem-kiegészítéshez juthat.

A felvillantott témák csak ízelítőül szolgálnak, de alkalmasak arra, hogy tudatosítsa bennünk: újévi fogadalommal, vagy anélkül, egyénenként és társadalmi méretekben is változatos lehet az életünk.