A legtöbbet használt és a legnagyobb jelentőségű gyomirtási technológia a vegyszeres védekezés. Kémiai anyagok kijuttatására három időpont áll rendelkezésünkre: az első a vetés előtti (presowing), majd a vetés után-kelés előtti (preemergens), végül a kelés utáni (postemergens) kezelések. A vetés előtti kezelések „kiválthatók" a magágy-előkészítés során használt mechanikai módszerekkel. Az őszi vegyszeres kezelésre csak abban az esetben kényszerülünk, ha a korán vetett búza enyhe és csapadékos időjárás mellett fejlődik, és a gyomok többsége már ősszel kicsírázik, és elérik azt a kritikus fenológiai állapotot, amely után kiirtásuk csak nehézkesen és drágán oldható meg.

A magyarországi éghajlati és gyomflóra sajátosságai miatt a gyakorlatban többnyire a tavaszi gyomirtást alkalmazzuk. A védekezés időpontja szerenként változó, de általában az őszi búza 2-3 leveles állapotától a bokrosodás végéig, a szárba indulás kezdetéig tart. Az ebben az időszakban felhasználható készítményeket a következőképpen csoportosíthatjuk:

Hormontípusú készítmények és kombinációik

A széles levelű kétszikűek ellen nyújtanak kiváló hatékonyságot. A növényi növekedési hormont utánzó anyag a növény növekedési csúcsán egyenetlenül elhelyezkedve koordinálatlan növekedésre készteti az érzékeny fejlettségi állapotban lévő gyomnövényeket. A növények anyagcseréje rendkívül felgyorsul, amellyel a gyökérzet nem tud lépést tartani, és a növény „szétlélegzi" saját szervezetét. A hormonhatású készítmények előnye: a gazdaságosság (kedvező ár, jó hatásfok). Sajnos ellenük szól, hogy a keskenylevelű kétszikű gyomok (pl. székfű és pipitér-félék) ellen hatásuk rendkívül korlátozott.

Szulfonil-urea hatóanyagú készítmények és kombinációik

A keskenylevelű kétszikűek és az egyszikűek ellen nyújt tökéletes hatékonyságot. Hormonbázisú és kontakt szerekkel kombinálhatók. A szulfonil-karbamidok a gyűrűs aminosavak szintézisén keresztül gátolják a fehérjeszintézist, tehát a növekedést. Előnyük, hogy kis dózisban is hatékonyak, rendkívül nagy a biológiai hatékonyságuk. Hátrányuk (a hormonokhoz hasonlóan), hogy 5 C° alatt csak lassan vagy egyáltalán nem képesek hatásukat kifejteni, mivel nincs növekedés, így nincs mit gátolni.

Karotinszintézis gátlók és kombinációik

A klorofil elővegyületének képződését gátolják. Előnyük, hogy a klimatikus tényezőktől kevésbé függ hatékonyságuk. Kontakt hatású szerek. Hatékony és gyors megoldást jelentenek a gyomokkal szemben. Kezelést követően a gyomnövények rövid időn belül elszáradnak. A magrólkelő kétszikűek ellen jó hatást mutatnak. Kiváló a hatékonyságuk a ragadós galaj ellen, bár gyenge állományban a fejlettebb galajok újrahajthatnak. A hajtások a betakarítást többnyire már nem zavarják, maghozamuk azonban a következő évi gyomborítottságot jelentősen befolyásolhatja.

A kísérlet körülményei

• A kísérlet célja: A tavasszal használatos őszi búza gyomirtó szerek tesztelése és bemutatása üzemi körülmények között

• helyszíne: Püski, Búzakalász Mezőgazdasági Szövetkezet

• tábla neve: Telekbal (44 ha)

Talajvizsgálati adatok

• talajtípus: dunai öntés

• humusztartalom: 3,12 jó

• P2O5 (ppm): 228 jó

• K2O (ppm): 242 jó

• kémhatás pH(KCl): 7,28

• kötöttség (KA): 50

• szénsavas mész (%): 24,2

Tápanyag-utánpótlás gyakorlata

• 2001.: ® 110:45:45 kg/ha N:P:K hatóanyag

• 2002.: ® 129:46:46 kg/ha N:P:K hatóanyag

• 2003.: ® 90:104:0 kg/ha N:P:K hatóanyag

Talaj-előkészítés, agronómia

• ősszel: 2× szántóföldi kultivátor, magágykészítés, vetés

• fajta: GK Kalász

• vetés ideje: 2002. 10. 20.

• vetőmag mennyiség: 234 kg/ha

• elővetemény: repce

• ev. gyomirtása: Lontrel 0,3 l/ha

A kísérlet paraméterei

• parcellaméret: 1000 m˛

• kijuttatás időpontja: 2003. április 14.

• kijutatás eszköze: Ford Ranger parcella permetező

• vízmennyiség: 200 l/ha

• fúvóka típus: Teejet AI11004

• nyomás: 3,5 bar

• értékelés ideje: 2003. 05. 28.

A kezelés ideje

• gyomirtás: 2003. 04. 14.

Értékelés

A kísérletben szereplő kombinácók összehasonlítására az ismétlés nélküli kísérlet-szerkezetben korlátozott lehetőségeink voltak. A kísérlet statisztikailag ebben a formában nem értékelhető. Néhány százalékos különbség esetén nehezen igazolható a valódi (a kezelés okozta) hatékonyság eltérés. A nagyobb, 10-20%-os különbségekről már így is kijelenthetjük, hogy az(ok) már nem véletlenül mutatkoznak.

A területen egyenletes gyomborítást találtunk viszonylag széles (esetenként szélsőséges) fenológiai állapotok mellett. A gabona állománya kezeléskor az évjárat jellemző körülményeihez képest elfogadható képet mutatott, amely az idő előrehaladtával jelentősen javult.

A kísérletben szereplő kombinációk jelentős része kiváló teljesítményt és tökéletes megoldást nyújtott az 1. táblázatban vázolt gyomproblémára. A 7. kezelés volt az, amely nehezen reagált a provokatív körülményekre (kevés víz, – 200 l/ha –; alacsony nyomás, durva cseppméret; előrehaladott fejlettségű gyomok. A kontakt hatóanyagokat tartalmazó kombinációk gyors kezdeti hatást mutattak (1.; 6.; 7. kezelések), de a „végjátékban" a fejlett galajok újrahajtása miatt többé (7.) – kevésbé (1.; 6.) visszaestek.

A szulfonil-karbamid típusú anyagok (2., 3.; 4., 5. kezelések) lassabb hatáskifejtés mellett az előző csoporthoz hasonló eredményt nyújtottak.