Ezt a helyzetet természetesen különféle magyarázatokkal is meg lehet indokolni, hiszen rendkívüli volt az aszálykár, magasak a termelés költségei és a termelők száma is csökken. Az ágazati mutatók trendje azonban már korábban minden kétséget kizáróan jelezte, hogy ez a helyzet elkerülhetetlen, hiszen a néhány éve még 50.000 ha-nyi termőterület a múlt évben 30.000 ha alá csökkent, és szakmai elemzők szerint ez még nem is a sajnálatos erodálódási folyamat vége. A rendkívül költségigényes, nagy szakmai hozzáértést, valamint termelési kockázatot igénylő szaporító tevékenységre igénybevett terület is alaposan megfogyatkozott, s csak 1.200 ha-t tesz ki.

A burgonyatermesztés aggodalomra okot adó állapotáról, valamint a hazai nemesítésű fajták és az import állandó hadban állásáról kértük ki egy valóban avatott szakember, Dr. Polgár Zsolt véleményét, aki a Veszprémi Egyetem Keszthelyi Burgonyakutatási Központjának igazgatója. Ha valaki, hát ő ismeri a hazai burgonyatermesztés „rákfenéjét", és a mielőbbi változások reményében beszélni is hajlandó róla…

Zsugorodik és bajban van a burgonyatermesztés

Az előrelépéshez persze nem elég a problémák feltárása és őszinte szakmai értékelése. A teljes burgonyavertikum: a termelők, kereskedők, vetőgumó-forgalmazók, nemesítők összefogására és nem utolsósorban az ágazatért felelősséget vállaló/érző szakirányítási szervek vezetőinek hathatós támogatására van szükség! A lehangolóan rossz diagnózis tehát elkészült, az ágazat gyógyítása, kondicionálása lenne a következő nagyon fontos feladat, sajnos éppen a csatlakozást követő versenyhelyzetben. A szakembert csak a szíve viszi előre, hiszen józan ésszel nagyon könnyen felmérhető a lemaradás mértéke a fejlett burgonyatermelő országokkal szemben. A versenyképességhez sürgős változásokra van szükség, elsősorban a fajta- és vetőgumó-használat, a fogyasztói és kereskedelmi szokások, valamint a korszerűtlen termesztéstechnológia leváltása terén.

Ha figyelembe vesszük, hogy a burgonyatermelés nagyobbik része még mindig öntözés nélkül folyik az országban, akkor könnyen érthető, hogy miért szorul az ország étkezésiburgonya-importra. Az elmúlt három évet sújtó száraz időjárás miatt az országos termésátlag tavaly még a 18 t/ha-t sem érte el. Tovább tetézte a sikertelenséget a súlyos karanténproblémák megjelenése a hazai vető- és étkezésiburgonya-termesztésben egyaránt. Ha nem akarjuk, hogy a burgonya – mint fontos közélelmezési cikk – teljes mértékben importfüggő legyen, akkor sürgősen cselekedni kell, ahogyan ez a szakma részéről már évekkel ezelőtt megfogalmazódott. Ennek ellenére maradt a könnyebb magyarázkodás, a megszokásra és a fogyasztói konzervativizmusra való hivatkozás és visszamutogatás.

Egyelőre kevés az érdemi változásrautaló jel

A magyar fajtahasználati gyakorlat évtizedek óta jól nyomon követhető. A minden fontosabb burgonya kórokozóval – pl. leromlást okozó vírusokkal, fonálférgekkel, burgonyavésszel, stb. – szemben fogékony három vezető holland fajta – Desiree, Kondor és Cleopatra – a mai napig uralja a piacot. Emiatt kiszorulnak, pontosabban alig jutnak szerephez az ellenállóbb, magasabb minőséget képviselő fajták. Az évről évre ismétlődő import pedig mindig magában hordozza a veszélyt olyan súlyos karantén kórokozók behurcolására, mint pl. a burgonya fonálférgek vagy a komoly gazdasági károkat előidéző Ralstonia solanacearum (ralsztónia) baktérium. Az importált vetőgumó mennyisége így is csak a termőterület töredékére elegendő – nem éri el a 9%-ot –, minősége pedig a hazai továbbszaporítás során, már egy év után is erősen csökken. Ezért a helyzetért és vele együtt az állandósult kórtani gondokért a három évtizedes – érdekszövetségben dolgozó – kereskedői és termelői körnek kell vállalni a felelősséget – állítja Polgár Zsolt.

Nem védhető ki a ralsztóniás fertőzés

Hollandiában 1995-ben találták meg először a burgonya barna rothadásának kórokozóját, a ralsztóniát. Ezt követően 2000-ben – a holland karantén intézkedések ellenére – már Magyarországon is felütötte fejét, és károsításával azóta folyamatosan számolni kell. Olyannyira, hogy a tavalyi év vető- és étkezésiburgonya-terméséből több mint 6000 t volt fertőzött. 12 vetőburgonya-előállító üzemben történt zárlati intézkedés a hatóság részéről, ami országosan 17%-os a kiesést eredményezett. A kizárásból eredő kártalanítási igény meghaladja a 400 millió Ft-ot. – A ténylegesen odaítélt állami kártalanítás összegének akár 10%-ából megteremthető lenne a hazai vetőburgonya-igény nagyobb hányada, biztos magyar alapanyagból – teszi hozzá gyorsan saját véleményét az igazgató! Egyelőre azonban, úgy tűnik, az FVM-nek nincs jogalapja ahhoz, hogy az Oktatási Minisztérium alá tartozó egyetemet, ill. annak keretein belül működő kutatási szervezetet támogasson!

Vannak új hazai és külföldi fajták is a kínálati palettán, amelyek termőképességben, minőségben, rezisztenciában jobbak, gazdaságosabban termeszthetők, mégsem tudnak elterjedni a köztermesztésben. A keszthelyi intézet stabil termőképességű, a leromlásnak ellenálló és jó minőségű fajtái már 10 éve folyamatosan jelen vannak a hazai vetőgumó-piacon, ennek ellenére 10-15%-os részaránynál többet egyelőre nem képesek elérni.

Fontos változások a szaporító lépcsőben

Sokat változtathat a kialakult helyzeten a május elsején hatályba lépő új „vetőgumó rendelet". A következő évtől az eddig importált Klasse „A" fokozatú vetőgumó – ami az uniós gyakorlatban az utolsó szaporulati fok – többé itthon sem lesz használható vetőgumó előállítására. UT 1-es vetőgumót kizárólag elit minőségű alapanyagból lehet majd termelni, ami szükségszerűen áremelkedéshez vezet. Új szaporulati fokok lépnek majd érvénybe. Az eddigi egy helyett három elit fokozatban (elit-1, elit-2 és elit-3) lehet majd a burgonyát szaporítani. Hazai körülmények között ezzel a lehetőséggel csak a rezisztens fajtákat termelők tudnak majd élni. Várhatóan jelentősen szigorodnak a vetőgumó minősítésének szabályai is. Az eddig enyhe mozaikfertőzésnek titulált, de valójában a súlyos termésveszteséget okozó, Y vírussal fertőzött növényeket súlyosan fertőzött növényeknek kell minősíteni. Az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet tájékoztatása szerint 2003-ban a három vezető fajtából – Desirée, Kondor, Kleopátra – előállított vetőgumó tételek 90%-a nem felelt volna meg az új minőségi előírásoknak, és nem lett volna fémzárolásra alkalmas. A vizsgált keszthelyi fajták szaporítóanyaga viszont – szinte kivétel nélkül – még a legmagasabb szuperelit fokozat előírásait is teljesíteni tudták – jegyzi meg Polgár Zsolt a hazai fajták védelmében.

Csak a nyereséges burgonyatermelésnek van jövője

A jelenlegi helyzet alapján az sem kizárt, hogy a hazai étkezésiburgonya-ellátást nagyobb részben importból kell a jövőben fedezni. A gyenge minőségű vetőgumó-ellátottság és alacsony termesztéstechnológiai színvonal miatt a termelőknél állandósult az alacsony termésátlag. Következésképpen magas az önköltség, csökkent a jövedelmezőség, s természetesen a folyamatos tőkehiány miatt a szükséges beruházások is rendre elmaradtak. Márpedig magas terméseredmény, stabilan jó minőség, a környezetvédelmi elvárásoknak való megfelelés nem érhető el fajtaváltás és korszerű technológiák (öntözés, előhajtatásos és ágyásos termesztés, stb.) bevezetése nélkül. Az egyre növekvő környezetvédelmi elvárásoknak a burgonyatermesztésben is csak az integrált növényvédelem keretein belül lehet megfelelni. Az integrált növényvédelem alapköve pedig a minél több kórokozóval szemben ellenálló, minőségi termék-előállításra alkalmas, rezisztens fajta. Az igényeket a keszthelyi nemesítés korán felismerte, hiszen fajtáik egyedülálló komplexitásban hordoznak rezisztencia-géneket a virológiai leromlást okozó vírusok, a burgonya fonálféreg, a varasodás, a burgonyavész (fitoftóra) ellen. Saját ökológiai körülményeinkhez való jó alkalmazkodóképességük révén kiváló termőképességűek, és minőségben megfelelnek a hazai fogyasztói elvárásoknak.

A nemesítés jó úton jár, értékesek a hazai fajták

A termelési és kórtani tapasztalatokból kitűnik, hogy a termelés biztonságának megteremtéséhez jó minőségű, hazai, az eddigieknél olcsóbban előállítható vetőgumóra van szükség. A köztermesztésben ma elterjedt import fajtákkal ez nem valósítható meg egyértelműen. A keszthelyi intézet fajtái – Góliát, Rioja (Százszorszép), Lorett (Lilla), Hópehely, White Lady és Kánkán – viszont megfelelnek az új kihívásoknak. Mindegyik immunis, megfertőzhetetlen a leromlást okozó burgonya Y, X és A vírusokkal, magas a levélsodró vírus rezisztenciájuk, ezáltal vírusmentes szaporítóanyaguk magyar viszonyok mellett is megbízhatóan előállítható. Nagyon fontos ökonómiai szempont, hogy éveken keresztül szaporíthatók vetőgumócsere és terméscsökkenés nélkül. Ez jó hír a szaporító gazdaságoknak, hiszen gyakorlatilag önköltségi áron termelhetik meg következő évi vetőgumó-szükségleteiket. – Ez az ideális állapot hosszabb távon a vetőgumó árának csökkenéséhez, ezáltal az étkezési burgonyatermesztés jövedelmezőségének növekedéséhez vezet – mondja meggyőződéssel Polgár Zsolt.

Természetesen a nemesítők feladata továbbra is az elért magas és komplex rezisztenciaszintek megőrzése, illetve a minőség javítása. A rövid távú (3-4 év) intézeti célok közé tartozik a chips és hasábburgonya készítésére is alkalmas, rezisztens fajták nemesítése a már meglévő, asztali minőséget képviselő fajták mellé.

A burgonyatermesztés „Achilles-sarka"

A vetőgumó minőségét jellemző virológiai gondok és a karantén kártevők behurcolása mellett egyéb kórtani problémák is nehezítik a burgonya sikeres hazai termesztését. Európában mintegy 18 évvel ezelőtt jelent meg a burgonyavész kórokozójának, a Phytophtora infestans-nak az eddig csak Mexikóból ismert A2 párosodási típusa. A kórokozónak így lehetősége nyílott Európában is az ivaros szaporodásra. Ennek következtében az elmúlt évek alatt jelentősen megnőtt a kórokozó genetikai variabilitása. A fitoftóra populációban egyre virulensebb, rezisztencia áttörőbb, sok esetben a gombaölő szereknek is ellenálló törzsek alakultak ki. A kórokozónak szántóföldön is áttelelő képletei jelentek meg, ami adott helyen akár évek múlva is képes megfertőzni a kiültetett egészséges állományt.

A kórtani helyzet a jövőben sokkal bonyolultabb lehet, ha a burgonya öntözéses termesztése még inkább elterjed. A nagyobb tömegű öntözővíz ugyanis hajlamosít a fitoftóra erőteljesebb fellépésére. Az ivaros úton történő szaporodás veszélye miatt változik a védekezési technológia, és 10-15 fitoftóra elleni kezeléssel kell számolni. Emiatt a hatóanyagok rotációjára, a kontakt és felszívódó hatású szerek szakszerű alkalmazására nagyon kell ügyelni.

A Globodera pallida nevű, szintén karanténlistás burgonya fonálférget Magyarországon először 2002-ben találták meg. Az újabb faj megjelenése jelzi az egyoldalú vetőgumóimport veszélyeit. E fonálféreggel szemben – mivel az ellene való rezisztencianemesítés sokkal nehezebb – nincsenek a fajtalistán rezisztens fajtáink. Az egyedüli védekezési lehetőség – ahogy a baktériumokkal szemben is – a vetésváltás szigorú betartása és a terület mentességének megőrzése.

A már Európa több országában előforduló és terjedő baktérium, a Clavibacter michiganensis szintén nagy fenyegetést jelent a hazai termesztésre. Az import korlátozása, ill. alapos hajtásvizsgálat jelenthet preventív védekezési megoldást, ha nem akarjuk ezt a kórokozót is behurcolni az országba.

Elodázhatatlan a burgonyatermesztés megújítása

A burgonyaágazat túlélése csak a jövedelmezőség megteremtésével érhető el. Ezt a biztos biológiai alapokon nyugvó okszerű termesztés szavatolhatja. A fajtaváltás tehát elkerülhetetlen, amit technológiai fejlesztésnek kell követnie. Csak magas minőségi paraméterekkel bíró, olcsó vetőgumóval lesz elérhető versenyképes önköltség, akár az étkezési, akár a vetőgumó-termesztésben. – El kell azonban ismerni, hogy az idei évben sajnos nem áll rendelkezésre elegendő vetőgumó hazai fajtákból – mondja Polgár Zsolt, kicsit szomorúan. – Egyrészt azért, mert a felszaporítás lassú ütemű munka, másrészt, mert a keszthelyi fajták szaporítóanyagának mintegy 60%-át – ralsztónia miatt – ki kellett zárni. A fajták térnyerését illetően azonban a szakember mindenképpen áttörésben reménykedik, annál is inkább, mert – lehetőségeik korlátjain belül – valóban mindent megtesznek azért, hogy garantáltan karantén kórokozóktól mentes alapanyagot szolgáltassanak. Szándékuk szerint ezt a kiváló minőségű vetőgumót pedig – a piaci elvárásoknak megfelelően – versenyképes áron kívánják adni! – A hazai burgonyatermesztés megújítása érdekében tehát minden készen áll a keszthelyi intézet részéről – mondja Polgár Zsolt igazgató. Meggyőződése, hogy az idő nekik dolgozik, csak bírják erővel, kapjanak több támogatást, és éljék túl ezt a nehéz időszakot!

Ami nem látható, az a jövő…

A csatlakozás után megnyílnak a határok. Ez egy nemesítő számára egészen mást jelent, mint az átlagembernek, hiszen a nyitással együtt a kereskedelmi korlátok is megszűnnek. A karantén rendelkezések érvényben vannak ugyan, de a ralsztónia 1996-os hollandiai megjelenése óta eltelt nyolc év alatt szinte egész Európa fertőzött lett. Fertőzött helyről nem lett volna szabad importálni, ennek a felelősségét azonban ma már senki nem vállalja fel. A mai magyar viszonyok között nem indokolja semmi a tiltást, hiszen már van belső fertőzési forrás, megtelepedett a kórokozó. Hogy ettől hogy lehet megszabadulni nagyüzemi szinten, azt egyelőre senki nem tudja. Pedig a hazai burgonyatermesztésnek ez kulcskérdése!

A magyar genetikai alapanyag elismerten értékes, ezt bizonyítja, hogy holland cég tett ajánlatot a megvásárlására. A mai világban azonban ennél több üzenete van egy ilyen megkeresésnek, hiszen nem látni pontosan a „lapok" mögé. Valószínűbbnek látszik az a verzió, hogy egy rivális eltüntetése a szakmai porondról többet érhet, mint a valóban értékes anyag felhasználására való törekvés. Az együttműködési ajánlatok mögött is az húzódik meg, hogy egy tőkeerősebb, nagyobb társtulajdonos akar rendelkezni a genetikai alapanyagokkal. Negyven év munkáját „elkótyavetyélni" nem szabad, egyetlen felelős vezető sem teheti meg büntetlenül – így mondja és valóban így is gondolja Polgár Zsolt. Ettől az öntudatos hozzáállástól persze még megfojtható a keszthelyi, ill. a magyar burgonyanemesítés a következő években. Erre utaló jel, hogy hivatalosan egy kutató dolgozik a keszthelyi intézetben, s az éppen az igazgató… A többi kolléga státusz nélkül végzi a szakmai munkát, mert így folytathatja a megkezdett, éveken átívelő nemesítést.

Az uniós csatlakozás elsősorban alkalmazkodást jelent. Szerencsére a vetőgumó-szaporítási rendszer minőségi követelményeihez is alkalmazkodni kell, aminek első eleme, hogy megváltozik a hazai gyakorlat a fémzárolásoknál. Nem lehet többé vírusfertőzött UT 1 burgonyát zárni, s ez önmagában is nagy előrelépésnek számít. Drágul a minőségileg magasabb kategóriájú vetőgumó import, ami versenyhelyzetet teremt, és ami jó hír a magyar fajták szempontjából, legalábbis annak számítana, ha nem lenne alapanyaghiány a ralsztónia miatt, hiszen éppen most lehetett volna előrelépni. Sok mindenben szerencsétlen a magyar, ebben is! Ezután csak egyetlen lehetőség marad, s az pedig a fejlesztés! Értik ezt ugyan a burgonyaágazatért felelős felső szinten is, viszont valódi akarat is kellene ahhoz, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak, és hosszú idő után végre számottevő mennyiségű magyar burgonyaválaszték lehessen jelen a hazai piacon.