A gyógynövények felhasználásának területei: az egészséges személyek egészségmegőrzése, a betegségek kiegészítő kezelése, továbbá az orvosi ellátást nem igénylő állapotok. A gyógynövények nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot, az orvossal történő konzultációt, az általa rendelt gyógyszerek szedését, legfeljebb kiegészíthetik azokat. A gyógynövények egyikének-másikának használatáról a kezelőorvosnak tudnia kell, és az ő tanácsai az iránymutatóak.

Az előző részben megismertük az erőspaprika és a fokhagyma gyógyító, egészségünket megőrző erejét. Jelen írásunkban három, akár házunk körül is termeszthető és bizonyítottan hatásos növénnyel ismerkedünk meg: a kamillával, a galagonyával és a mentával.

A kamilla (orvosi székfű)

A fészkesvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó orvosi székfű vagy kamilla régóta ismert és használt, enyhe hatású, egyéves, lágyszárú, bolyhos levelű gyógynövény. Június végére beérő és júliusban végig pompázó virágainak közepe sárga, a szirmai pedig fehérek. Anyafű, katóka, pipiske, szikfű, szüzek anyja, papvirágfű néven is ismert.

Az ókori egyiptomiak Ré napistennek ajánlották föl a kamillát, bőrüket gyakran dörzsölték be vele, mert enyhítette a fájdalmat, a lázat, és oldotta az izomfájdalmat. Dioszkoridész görög orvos és Plinius római természettudós a kamillát fejfájás, máj-, vese- és hólyagpanaszok kezelésére javasolta. A kamilla illóolaja hivatalosan szerepel az érvényben lévő VII. Magyar Gyógyszerkönyvben. A szárított kamillavirág tehát a patikában is megvehető, de magunk is termeszthetjük.

A növény megterem vadon, utak mentén, még a szikes talajon is megél, jól viseli a tűző napot és a szárazságot. Termesztve is sokfelé megtalálhatjuk, ilyenkor a nemesített fajtáját ültetik. Az öntözést nagy fejlett levélrendszerrel és sűrű, illatos virágzattal hálálja meg. A vadon termett kamillát akkor kell gyűjteni, amikor a fehér nyelves virágszirmai vízszintesen állnak, mert ekkortájt lehet megkülönböztetni a hasonló virágú növényektől. Ha a virágvackot szétmorzsoljuk, az jellegzetes kamazulén illatot áraszt. Angliában máig használják a házikertekben, mert sok rovart elriaszt. Egyes megfigyelések szerint a kamilla mellett élő növények egészségesebbek.

Hazánkban sok ember megélhetését biztosítja a kamilla termesztése, hiszen a kamillából gyógyszert és különféle kozmetikumokat állítanak elő. Hatóanyaga a sárgászöld színű, gyulladásgátló hatású chamazulén (kamazulén), valamint a szaponinok.

A kamilla felhasználásának egyik legegyszerűbb módja, ha teát készítünk belőle. A tea felhasználható belsőleg, emésztési bajokban, görcsökben. Szájüreg-, fogíny- és torokgyulladásnál kamillatea forrázattal naponta többször érdemes öblögetni. Kisgyermeknél szélhajtó, és felnőttek is fogyasztják, ugyanis gátolja a gyógyult gyomorfekély kiújulását. Emellett kellemes illata miatt a megszokott tea helyettesítésére is használhatjuk. Külsőleg, töményebb forrázatával a bőrt lehet borogatni, hörghurutban pedig gőzeit lélegezzük be (inhaláció). Ehhez egy fazékban Salvus vizet forralunk, és literenként 3 evőkanál kamillavirágot vetünk bele, utána lefedett fejjel a langyos-meleg gőzöket kell beszívni. Az inhalálást naponta háromszor ajánlatos ismételni. A kúra során a forró gőzök felszakítják a köhögést, elfolyósítják a makacs váladékot. A kamillának nincs ismert mellékhatása. A növényt a szépségápolásban is gyakran használják, mert csökkenti a bőr szárazságát, viszketését, gyulladtságát, növeli az erek rugalmasságát.

A kamilla illóolajat a kamillavirág minél kevesebb szárrésszel gyűjtött teljes virágzatából vízgőz-desztillációval nyerik ki. Az illóolaj sötétkék színű, kesernyés ízű, illata édeskés. Az illóolajnak és az illóolajban gazdag szeszes-vizes kivonatoknak mikrobaölő, gyulladáscsökkentő, sebgyógyulást elősegítő, fekélyellenes, görcsoldó hatásuk van. Az emésztőrendszer gyulladásos folyamatainak és fekélyeinek kezelésére kamilla illóolajat, ill. annak főbb alkotórészeit tartalmazó készítményeket (instant teákat, emésztésjavító tablettákat, tinktúrákat) használnak. A kamilla illóolaj alkalmazása biztonságos, de a növény szeszkviterpén-lakton vegyületeire érzékeny személyeknél allergiás reakciók (bőrgyulladások) fordulhatnak elő.

A galagonya

Az ókorban galagonyagallyat égettek házasságkötéskor, a növény fehér virága később menyasszonyi dísz lett. A galagonya virága jelképezte a keresztény hagyományban Mária szüzességét. Angol hagyomány szerint, ha Szent Iván-napján vagy Mindenszentekkor galagonyabokor alá ülünk, tündérvarázslatban lesz részünk.

A galagonya a fokhagyma mellett talán a másik olyan gyógynövény, amelynek hatását kísérletes adatok igazolják, és talán ez a legértékesebb és leghasznosabb hazai termesztésű természetes gyógyszer. A növény egy gyakori cserje (esetleg 5-6 méteres fácska), hosszú tövisekkel. Szárazságtűrő, cserjésekben, lombos erdőkben, kerítések mentén a dombvidéki és a hegyvidéki részeken egyaránt előfordul. A rózsafélék családján belül az almafélék alcsaládjába több galagonyafaj tartozik, amelyek közül az egybibés galagonya a legismertebb, legigénytelenebb fajta. Nevét onnan kapta, hogy virágában csak egy termőt – egy bibét találunk. Májusban virágzik, fehér virága őszre érik skarlátvörös terméssé. Apró fehér virágait, a hajtásvégek leveleit és bogyótermését gyűjtik. Virágját teljes virágzásban kell szedni, ha mi magunk szeretnénk majd teát főzni belőle. A leszedett virágot árnyékos helyen szárítsuk, s úgy számítsunk, hogy kb. ötödrésznyi szárított virágot kapunk.

Régóta ismeretes, hogy a galagonya hatóanyagai csökkentik – ha nem is közvetlenül – a vérnyomást és a vér koleszterinszintjét, megakadályozzák, hogy koleszterin rakódjon az érfalra, s ritkítják a szívtáji szorító fájdalommal járó rohamokat is. Magas vérnyomásnál fokhagymával kombinálva, valamint stressz okozta szívdobogás oldására adják.

A növény nem mérgező, mellékhatásait nem mutatták ki. Mivel azonban hatóanyagai nem gyenge, hanem valódi erélyes hatással bírnak, az orvosi tanács itt is nélkülözhetetlen, hiszen alkalmazása egyes gyógyszerek hatását erősítheti, módosíthatja. Szedése semmilyen gyógyszer hatását nem helyettesíti, csak kiegészítheti azt. Ne magunk szedjük, hanem inkább a pontos és hatásosan adagolható teadrogot, vagy valamely koncentrátumot használjuk. A tiszta tea általában napi két teáskanálnyi adag esetében hatásos, amit forrázunk, majd kicsit áztatjuk. Hatása nem azonnali, hanem mintegy két hét után érzékelhető, ennyi idő szükséges, hogy biológiailag aktív vegyületei kellő töménységben koncentrálódjanak a szövetekben.

A borsosmenta (borsmenta) és a fodormenta

Az ajakosvirágúak családjába (Lamiaceae) tartozó menta (Mentha) nemzetségben 10 alapfaj és 4 állandósult hibrid fordul elő Európában, ezek nagy része hazánkban is megtalálható. A menták nagyon könnyen kereszteződnek, és igen alakgazdagok a természetben. Rendszerint erős aromájú növények, dörzsölésre jellegzetes illatot árasztanak. A hazánkban legismertebb és legkeresettebb faj a borsosmenta és a fodormenta, ezek könnyen termeszthető, lágyszárú, föld alatti módosult hajtásokkal áttelelő és szaporodó, évelő élvezeti és gyógynövények. Mindkét menta esetében a megszárított virágzó hajtások, levelek, valamint a hajtásból nyert illóolaj képezi a drogot. A borsos mentát már az ókori egyiptomiak és a perzsák is ismerték.

A borsosmenta szára gyengén szőrös, levelei vöröses zöldek, fűrészelt szélűek. Júniustól szeptemberig virágzik, ekkor gyűjtik levelét vagy az egész növényt. Felhasználhatjuk a növény egész föld feletti részét, vagy csak a levelét, kivont olaját. A borsosmenta fő hatóanyaga a mentol és annak észtere, a mentil-acetát, amely fokozza az epetermelést, gyulladáscsökkentő, enyhe görcsoldó- és izomlazító hatású. Teaként fogyasztva hányáscsillapító, kellemesen hűtő hatású, enyhíti a gyomor és bél görcseit. A levelekből készült tea emésztési zavaroknál, a máj és epeutak megbetegedésében is nagy segítséget nyújt. Egy kávéskanálnyi frissen összezúzott mentalevelet forrázzunk le 2-2,5 dl forró vízzel, majd lefedve 10-15 percig hagyjuk állni. Abban az esetben, ha a tea hatására hasmenés lépne fel, azt epeömlés okozza, ekkor a teafogyasztást abba kell hagyni mindaddig, míg a hasmenés elmúlik. Gyomor- és bélgörcsökre is használhatjuk a mentateát. Ilyenkor este és reggel fogyasszunk belőle 1-1 csészényit. Gyógyfürdőhöz használhatunk friss vagy szárított mentával telt vászonzacskót, tömény főzetet, illetve illóolajat is. A növénnyel megtöltött vászonzacskót lógassuk a vízbe, míg a főzetet és illóolajokat öntsük a vízhez. A borsos menta frissítő, élénkítő és bőrtisztító hatóanyagai a légutakon és a bőr kitágult pórusain át szívódnak fel. Elsősorban legyengült, kimerült személyeknek ajánlható. Borogatáshoz a menta levelét 3 hétig szeszben áztatjuk, utána leszűrjük. A fájó testrészt naponta többször bekenjük vele. Fejfájás csillapítására is kiváló. Hajhullás ellen a fejbőrt bedörzsölhetjük a borogatásra készített szeszes mentával.

A menta illóolaját és a mentolt a bőrgyógyászatban és az orr-fül-gégészetben használják. A mentolos orrcseppek csökkentik a nyálkahártya-gyulladás következtében fellépő fokozott váladéktermelést. Izomfájdalmak esetén a mentolos, szeszes oldatokat a fájó részek bedörzsölésére is igen eredményesen használják. Öt éven aluli gyermekeknek ne adjunk mentából készült kivonatokat, és különösen ügyeljünk arra, hogy kisgyermekek orrába vagy közvetlenül az orruk közelébe ne kerüljön olaj vagy azt tartalmazó készítmény, az ugyanis reflexes úton kiváltott légzésbénulást idézhet elő!

A fodormenta a borsmentához hasonló évelő növény, szárai és levelei azonban a borsosmentáéval ellentétben nem ibolyás színűek, hanem jobbára sötétzöldek. A földfeletti részeiből vízgőz-desztillációval előállított illóolajának fő alkotórésze a karvon. A fodormenta illóolaját elsősorban emésztésjavító készítmények összetevőjeként, és fogkrémek és rágógumik ízesítésére alkalmazzák. A világ mentoltermelése évente 100 tonna körüli. A világ mentoltermelése évente 100 tonna körüli kristályos anyag, egy tubus fogkrém illatosítására 30 milligramm is elegendő.

A menták meleg-, fény-, víz- és tápanyagigényes fajok, olyanok, amelyek kiskertben és nagyobb területeken is termeszthetők. Eredményes termesztésre csak öntözhető területeken, mély termőrétegű, középkötött talajokon számíthatunk.

Házikertben termesztve legyünk tisztában azzal, hogy a menta gyorsan terjeszkedik, ezért a tövet olyan cseréppel együtt ültessük el, amelynek előzőleg kivágtuk az alját.

Nagyüzemi körülmények között a sztólóról történő szaporítást alkalmazzák leggyakrabban. A telepítés optimális ideje az időjárástól is függően október eleje-november közepe. A sztólót az egyéves anyaállományokból közvetlenül telepítés előtt kell szedni. A telepítésre előkészített területen 50-60 cm-es sortávolságra 12-15 cm mélységű barázdákat húznak, a letisztított sztólókat a barázdába fektetik, majd 10-12 cm-es talajréteggel fedik. A mentaültetvényt 2-3 évig érdemes fenntartani.

Váljon egészségükre a növények áldásos hatása!