A cisztercita apátság – amelyet III. Béla alapított 1182-ben francia kapcsolatai és francia feleségei támogatásával – fontos szerepet játszott a mezőgazdasági kultúra fejlesztésében. Később a község a Szapolyaiak uralma alá került, majd a török dúlása következett. Ekkor az apátság is elpusztult, és a település is elnéptelenedett. A kuruc háborúk – Heister osztrák csapatainak fosztogatásai – a visszatelepülést tovább gátolták, egészen 1715-ig. Ezután azonban, a Zircet ma is jelképező barokk stílusú templom és apátsági épületek megépítése után, megindult a visszatelepülés, és a helység a magyar cisztercita rend tartományszékhelye lett. A gazdag történelmi múlt mellett feltétlenül említést érdemel, hogy a 400 m magasságban lévő Magas-Bakonyban mindig volt eredményes gazdálkodás. A gyerekkorától Zircen élő, negyvennégy éves Hoffer Ervin családi gazdálkodó – mivel felmenői is gazdálkodók voltak – meg tudja erősíteni azt a tényt, hogy a burgonya és a káposzta régóta igen jó termőhelyre talált ezen a vidéken, de a gabonát és a takarmánynövényeket is eredményesen termesztették errefelé.

A családi tradíció erős motiváló tényező

Nagyapja és édesapja is gazdálkodott, a családi birtok központját – a 80 éves János-tanyát –, ami az anyai nagyszülőké volt, és egy leégett malom helyén építették újjá – a történelmi viharok alatt is mindvégig sikerült magántulajdonban tartani. A kulákoknak minősített Hofferék fia azonban ebből nem sokat érthetett akkor, ő élvezte a falusi gyerekek felhőtlen szabadságát, jóllehet az esedékes munkákból ki kellett vennie a részét. Az állatok sem voltak idegenek számára, hiszen tejelő marhák mindig voltak a gazdaságban. Amikor Hoffer Ervin a pápai mg.-i szakközépiskolát elvégezte, egy „erőtlen próbálkozást" tett – ahogy említi – a debreceni agráregyetemen. Ekkor az élete új fordulatot vett, mert a család erős kötődése a földhöz, a mezőgazdasághoz őt is magával ragadta. Hazatérve nagy kedvvel vágott a marhatartásba és a növénytermesztésbe a szülők oldalán. A fiatal legényember számára azonban egy idő után egyre inkább zavaró volt a foglalkozása említése, a társasági életben az állattartásról nem volt sikk beszélni. Nem szégyellte, de hosszú évek után mégis úgy döntött, hogy váltani kell, s ehhez az elhatározáshoz a tej piaci pozíciójának romlása is hozzájárult. A rendszerváltástól kezdve nála a növénytermesztésé lett a főszerep, mert a kárpótlással visszaszerzett több mint 100 ha föld ehhez jó alapot biztosított. Igaz, ennek nagyobbik részén ma is a helyi szövetkezet gazdálkodik, de – ahogy a magángazdaság elbírja –, mindig növekszik egy kicsivel a saját művelésű terület aránya. Hoffer Ervin most 50 ha-t művel, és maga is meggyőződött nagyapja igazáról. Hiába próbált sárgarépával, gyökérrel, babbal foglalkozni, nem járt sikerrel. A burgonya és a káposzta az igazi, ezt lehet eredményesen termelni, ill. a vetésváltás miatt a kalászosokkal kell még foglalkozni. Ezek a haszonnövények tűrik el leginkább a savas kémhatású barna erdőtalajokat, ezen a tengerszint feletti magasságon (400 m). Időnként persze meszezést igényelnek a nagyobb terméseredmények elérése érdekében, ez azonban alaposan megnöveli a költségeket.

Minden a burgonya érdekében történik

A növénytermesztésben a burgonyát kell a legjobban kiszolgálni előveteménnyel, tápanyaggal, gépekkel, technológiával – avat be a gazdálkodás rejtelmeibe a gazda. Ez a növény Zirc térségében évtizedek óta meghálálja a törődést, és a klimatikus viszonyok is ideálisak számára. A burgonya leromlását okozó vírusvektorok – a levéltetvek – ebben a térségben közel sem olyan aktívak, mint az ország más részein. A térségben kevés gyümölcsös található, jól izolálhatók a burgonyaterületek a házikertektől, és a levéltetveknek is kevesebb, általában csak egy nemzedéke jelenik meg évente. A csapadék pedig – öntözés nélkül is – többnyire 700 mm körül van, ami a burgonyának szűkösen elegendő. Az elmúlt években nem esett ennyi – ami volt, az is rossz eloszlásban –, és ez a terméseredményeken is meglátszott. A burgonyaterület egy részén vetőgumót állítanak elő, ez a tevékenység különös körültekintéssel és szakmaisággal folyik. A szakszerű tápanyag-viszszapótlás minden kultúrában nagyon fontos szempont. A talajvizsgálatok során megállapított adagokhoz képest mindenből inkább több jut, mint kevesebb, a búzában a megdőlést okozó N-t kivéve. A burgonyatermelés az igazi kihívás, és a családi tradíció miatt is vállalkozni kell a folytatásra – mondja Hoffer Ervin.

A burgonyatermesztést még szüneteltetni sem lehet

Hat évvel ezelőtt – egy keszthelyi nemesítők által tartott előadás után – a termelő úgy gondolta, hogy ha a magyar fajták rezisztenciája valóban ilyen figyelemre méltó, akkor azokat kell szaporítani. Azonnal felvette a kapcsolatot az intézettel, korlátozott mennyiségben kapott vetőgumót, és belevágott a munkába. Először csak étkezési előállítást próbált meg, és ismerkedett a fajtákkal, azok tulajdonságaival. Az étkezési burgonya termesztése mellett aztán egyre inkább előtérbe került a szaporítás. A Hópehely és a Százszorszép fajták tetszettek meg igazán, s a tapasztalatok igazolták is a korábban elmondottakat. Az ökológiai körülmények kedvezőek Zirc térségében, és valóban igaz, hogy a magyar viszonyokhoz „igazított" magyar fajták egészséges állományt alkotnak, és egészséges burgonyát képesek teremni. Ez volt a motiváció, ez a hajtóerő a további termesztéshez. A piac is egyre inkább elfogadja ezeket a fajtákat, igaz, ennek érdekében szűk körben is jó propaganda folyik. A héjszínre érzékeny fogyasztó a fehér, ill. a világos rózsaszínű burgonyára is vevő, ha szép formát mutat, ha nem kell változtatni a főzési szokásokon, és az íze is jó. A környéken elfogadják ezeket a fajtákat, bár lehet, hogy az évtizedek óta ismert előállító személye, családja is szerepet játszik ebben a sikerben. A megszokás már csak ilyen emberi tulajdonság!

Egy ideje már nem jelent gondot a fémzárolt vetőgumó értékesítése, sőt, az igényelt mennyiséget előre lekötik a visszajáró partnerek, mert elégedettek az áru egészségi állapotával. Bejáratott burgonyatermelő gazdaság élvezhet ennyi előnyt, ha sikerült egy bizalmi termékkel közel kerülni környezetéhez.

Hoffer Ervin öntudatos termelő – állítja magáról –, ami ez esetben azt jelenti, hogy a magyar terméket nagyon nagyra értékeli, mindent megtesz a sikeréért. Hiányolja a médiák „magyar termék" propagáló szerepét, nem érti egészen azt sem, miért kell import termékekkel kiszorítani a magyart minden területről. Miért nem élvezheti a magyar előállító munkájának gyümölcsét a magyar fogyasztó – ez itt a kérdés –, hiszen így járna igazán jól mindenki! Nem igaz, hogy az étkezési minőség elmaradna a burgonya esetében az import fajtákéétól. Az ipar számára is lesz megfelelő minőség biztosan, néhány éven belül, hiszen a nemesítés jó irányba halad, csak egy kicsivel jobban kellene támogatni.

Magyar fajták perspektívái

A burgonyaágazat „haláltusáját" figyelő hozzáértők ismerik az ágazat lassú leépülésének okait. Sajnos, a magyar fajták elterjedésének egyik gátja a szűkös anyagiakban keresendő. A kényszer pedig azt szüli, hogy a már „kész", elismert fajták mellé készül iránymutatás és ideológia. Ez fordítva sokkal jobb lenne, mert akkor a feldolgozói és fogyasztói igényekhez igazodva nemesíthetnének ki megfelelő fajtákat. Nos, ez egyelőre csak vágyálomnak tűnik, de soha nem szabad róla lemondani. Ahogy a szaporító sem mondhat le a terveiről, ezért gépesít, korrigálja a technológiát, szinten tartja a kapcsolatokat a piac érdekében, stb. Mindenki tudja, hogy nagy változások várhatók, hogy a sikeres pályázatokon múlik a fennmaradás, hogy a kisgazdaságok tönkremehetnek. Mégis kapaszkodik az ember az utolsó szalmaszálba is, mert önként nem akarja feladni a sok munkával, izgalommal létrehozott gazdaságát.

A Lamborghini 150 LE-s traktort Hoffer Ervin már tavaly megvette annak reményében, hogy az idei támogatásból sikeredhet mellé egy korszerű burgonyakombájn. Már látja, hogy nem így lesz, mert nincs támogatás, a meglévő pénz pedig a magas szaporulati fokú vetőgumóra kell. A kézi szedés kiváltására, kényszerűségből, a német gazda kiszolgált burgonyakombájnját kell megvenni, mert most erre futja. A felzárkózás így szinte reménytelen azokhoz, akikkel állítólag versenyezni kell. Az ágyásos művelés, a hatsoros felszedés, a ki- és betárolás technikai csodái – amit a bemutatókon látni –, egyre távolabb kerülnek a realitástól. Örül, ha a költségek lehetővé teszik az olajretek termesztését, amely akár magnak, akár zöldtrágyának vetve igen jó hatásúnak bizonyul a burgonya előtt. Annak is örül, ha a régi burgonyaültetők nyomában – amelyek közül szívesen eladna most egy kanalas rendszerűt – esztétikailag szép burgonyaállomány alakul ki, mert annak látványa vevőcsalogató hatású. Hoffer Ervin megtalálja a munkájában azokat az elemeket, amelyek nem az elmaradást, hanem a szakma szépségét juttatják eszébe. Ezért tűnhet úgy, hogy talán nincs is igazán oka panaszkodni. Az valóban igaz, hogy nem tartozik az utolsók közé a burgonyatermelők sorában.

Valóban nem szeret panaszkodni

Az élet és a gazdálkodás kihívásai elől nem akar meghátrálni. Öntözés nélkül is nem egyszer sikerült már azért 35 t/ha termést betakarítania. Természetesen, ha a szárazság állandósul, nem lehet tovább öntözés nélkül burgonyázni. – Burgonyát termelni pedig kell – mondja Hoffer Ervin –, mert szereti a növényt, mert önkéntes és hallgatólagos fogadalmat tett a családnak. Aztán visszatér a fajtákhoz, és kéri, hogy a Hópehely, a Százszorszép és az Agria – ami külföldi ugyan, de jó – fajták keresettségéről feltétlen essék szó, mert nagyon piacos és kelendő mindhárom, ezért termeszti ezeket. A magyar fajták iránt továbbra is fogékony, ezért a Lilla keltette fel az érdeklődését az idei évben. Jobb a fajtákról fantáziálni – állapítja meg –, mert még mindig elérhetőbbek, mint a teljes és igényes gépesítés. Azután nagy igazságot mond: ha az anyagi erő mértékéig gondolkodik az ember, akkor nem jut előre. Bele kell vágni erőn felüli dolgokba is, aztán ha új helyzet áll elő, akkor meg azt kell majd megoldani. Szerencsére a 25 vagonos tároló – ami szintén támogatással épült, korábban – már adott. Ez, a felső szinten, egyben a termény és káposzta elhelyezését is lehetővé teszi. Jó lenne tereprendezésre és útépítésre is pénzt – legalább kétmilliót – szerezni, de ez egyelőre nem tűnik elérhetőnek. A nehézségekre, megoldatlan problémákra nem szívesen gondol, nem időzik sokat ezeknél. Optimistán akar közelíteni a jövőhöz és a problémamegoldáshoz egyaránt. Ami nagyon kell a továbblépéshez, abba azonnal belevág, és – a családi fék ellenére is – megszerzi. Az anyagi terhek óriásiak, nem is szívesen megy bele az elemezgetésekbe, de azért a szeretett burgonyatermesztés sarokszámai a fejében vannak.

A költségek a törzs-elit vetőgumóval együtt meghaladják a 900 ezer Ft/ha-t, az étkezési burgonyánál az olcsóbb alapanyag miatt ez 20-25%-al kevesebb. Nagyon nagy anyagi terhet jelent mindez 15 ha-on, ezért nem is szabad egyetlen évben sem megalkudni, visszalépni a területi nagyságrenddel, mert utána képtelenség visszafejlődni a korábbi szintre.

A család jóindulatú segítsége ma sem nélkülözhető

Hoffer Ervin édesapja, Józsi bácsi 76 évesen is sok szakmai tanáccsal segíti fia boldogulását. A felhalmozódott tapasztalat, a megérzések, a kor bölcsessége mind jól jön adalékként a felgyorsult világban, ezeket nem lehet feledni. Ehhez persze az kell, hogy fia megkeresse az aktuális problémákkal, döntések előtti dilemmáival. Véleményére tiszteletből is kíváncsi, de apja naprakész válaszai mindig „ülnek". Édesanyja is aktív, valóságos arborétumot hozott létre ritka növényekből, üvegháza van, és emellett fest, ha kedve szottyan hozzá. A szülők is a tanyán laknak, a régi lakóépületben, háborítatlanul – a béke szigetén –, ahol a háziállat, az átrepülő madár egyaránt jól érzi magát. Ódon épületek, füves tisztás, madáretető, régi szerszámok jól megférnek a gazdálkodás fontos eszközeivel egy udvarban. A folytonosságot szimbolizálják. Tervek is vannak, egy kis tó megépítéséről, mellette „szakállszárítóval", ahol naptól védő tető alatt lehet elütni az időt hasznos olvasgatással, festéssel, előrevivő gondolkodással. A három generációs tanyának sajátos hangulata van, hiba lenne bármely részén nagy változtatásokba fogni.

Hoffer Ervin hisz az aktív pihenés feltöltő hatásában. Párjával – Erika asszonnyal – éppen eleget osztanak, szoroznak egész évben annak érdekében, hogy elfogadhatóan működjön a gazdaság. Társa távollétében is csak felsőfokon nyilatkozik a főállású tanítónő áldozatkész munkájáról, jó alkalmazkodó képességéről, önmérsékletéről. Emellett mind jobban érti a pályázati munkák lényegét, és annak elkészítésében is jelentős szerepet vállal. Mert a burgonyatermelés effektív munkái mellett nagy figyelmet kell fordítani a fennmaradást segítő támogatások megismerésére és azok – nagy adminisztrációs munkát igénylő – lekérésére. Erre nem minden burgonyatermelő figyel oda eléggé, pedig az eredményességet alaposan befolyásoló tényezőről van szó.

Nem szabad mindig a gazdálkodással foglalkozni

A kikapcsolódást jelentő hobbi gyakorlási terepe sem esik messze a természettől, hiszen az nem egyéb, mint a horgászat. A horgász szakirodalom ugyanúgy ott a könyvespolcon, mint a mezőgazdasági, hiszen azt sem árt forgatni. Bokor Károly, Soltész Kálmán, Székely Ádám, stb. írásai is nagyon fontosak és tanulságosak, jól adaptálhatók az élet más területeire is, csak érteni kell hozzá...

A tavasz, nyár, ősz a Balatonhoz – a tihanyi gödrösbe – szólítja, hogy a gyönyörű süllők, harcsák, pontyok birodalmába betekinthessen. A tél sem maradhat ki, hiszen akkor a bánhidai erőmű melegvizű tava kínál horgászati lehetőséget. Csak az tudja, milyen a horgászat belső kényszere, aki ennek a „függőségnek" rabja. Makacs kitartás, végtelen türelem, szilaj akarat, a fizikai erőharc és számos egyéb fontos emberi tulajdonság finomodik, érik cselekvő erővé a hobbi gyakorlása közben, hogy aztán elemi erővel törjön elő a szakmában, a megélhetésért vívott ádáz küzdelemben.