Az utóbbi évek megfigyelései szerint száraz, meleg időjárás esetén a szőlő-levélatka és szőlő-gubacsatka fajok komoly kártételt okozhatnak. A szőlő-gubacsatka új rassza, a rügyatka kártétele jelentősen erősödik.

Károsító fajok:

Szőlő-levélatka

Régebben a szőlő legjelentősebb károsító atkafaja a szőlő-levélatka volt, melynek kizárólagos tápnövénye a szőlő. Szabad szemmel nem látható, parányi, szürkéssárga, nőivarú kifejlett egyedei telelnek át az egyéves vesszőn, a rügypikkelyek alatt, és a többéves tőkerészeken a kéreg alatt. Az áttelelő nőstények tavasszal korán a fakadó rügyekben megkezdik károsításukat, évente több nemzedékük fejlődik. Könnyen szétterjednek szél, művelőeszköz, oltvány, öltözék, rovarok segítségével.

Változatos tünetek jelennek meg a károsítás hatására:

• a fakadás vontatottá válik,

• a fakadó levelek erős szőrözöttséget mutatnak, és rajtuk nemezszerű bevonat keletkezik,

• a levelek a szivogatás hatására fodrosodnak, kanalasodnak, zsugorodnak

• A hajtáson parás felületű pontok és csíkok keletkeznek.

Szőlő-gubacsatka

A szőlő-gubacsatka egyre gyakrabban okoz komoly kárt szőlőben. Ez a faj is csak a szőlőt károsítja. Az alapfaj kártételének tünetei: a levelek színén hólyagszerű dudorok, a fonákon fehér, később barnás nemezszerű bevonat.

Az utóbbi években felszaporodott egy új rassz, mely alaktanilag megegyezik az alapfajjal, de életmódjában eltér attól. Ez a sokkal veszélyesebb alak a rügyatka. A megtermékenyített nőstény telel a rügypikkelyek alatt. Fakadáskor a rügypikkelyek alá rakja tojásait. A fiatal lárvák néhány cm-es hajtáshossznál jelennek meg, és a rügypikkely takarásában táplálkoznak. A hajtások fásodásakor a lárvák elvándorolnak, és a levélhónaljakban élnek tovább. Több nemzedéke fejlődik. Nyár végén a megtermékenyített nőstény egyedek telelőre vonulnak.

A károsítás tünetei:

• A fiatal hajtások alapi részén a zöld kéreg behasad, parásodik.

• Súlyos esetben a rügyek nem fakadnak ki, vagy a fiatal hajtások elpusztulnak.

• A hajtások ízközei rövidülnek, a hajtás vége elhal.

• Az oldalrügyek kihajtanak, ami bokorszerű boszorkányseprű alakot eredményez.

• Kisebb a virágzat, és megbarnulva le is hullhat.

• A kifejlődő fürt később érik be.

Piros gyümölcsfa-takácsatka

A piros gyümölcsfa takácsatka a szőlőt és a gyümölcsfákat károsítja. Tojás alakban telel a kétéves tőkerészeken, és a vesszők rügyei közt. Kártételük hatására a fakadás vontatott, egyenetlen lesz. A rügyek elpusztulhatnak, a levelek széle elszárad.

A védekezés szempontjai

A tavaszi kártétel akkor válhat súlyossá, ha hosszantartó hideg miatt a szőlő lassan fejlődik, illetve, ha a telelőre vonult atkák egyedszáma magas. Egyedszámukat téli rügyvizsgálattal, valamint a megjelenésük kezdetét és tömegét az ún. ragasztócsíkos módszerrel kísérhetjük figyelemmel. A téli rügyvizsgálatokat a megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomások elvégzik.

Legjobb hatás a fakadás elötti lemosó és a kisleveles állapotban végzett speciális akaricides permetezésektől várható. A tavaszi védekezés időpontját ragasztócsíkos megfigyelés alapján célszerű meghatározni. Lényege, hogy a rügyek fakadása előtt a vesszők alsó, középső és felső részére egy szoros kék színű szigetelőszalag-gyűrűt ragasztunk. Az atkák bemásznak alá, és odaragadnak a szigetelőszalaghoz. Ezt négy naponként cseréljük, és egy tárgylemezre ragasztjuk. Nagyítóval 10-20×-os nagyítással meg tudjuk vizsgálni. Akkor védekezzünk, mikor az atkák előjöttek a telelőhelyükről. Vegetációban a későbbi nemzedékek ellen általában akaricid mellékhatású rovarölő szerrel védekezünk. A nyár második felében (július végétől augusztus közepéig), a telelőre vonuló nőstények elleni védekezés hatékonyan csökkenti a telelő népesség számát.

A takácsatkák eltérő életmódja miatt a védekezés is részben eltér az előzőektől. A lemosó permetezés gyéríti az áttelelő tojásokat. Kora tavasszal tojásölő akaricid készítményt használjunk (pl. Apolló 50 SC, Nissorun 10 WP). A mozgó alakok ellen válasszunk hosszú hatástartamú atkaölő szert.