MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Komoly problémák a tejágazatban

A Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete és a Magyartarka Tenyésztők Egyesülete a Tej Terméktanács termelői küldötteivel összefogva január 23-án rendezte a Tejtermelők Első Országos Nagygyűlését Kecskeméten.

2004-03
[ tartalomjegyzék ]

 

A rendezvényről a MezőHír 2004. februári számában számoltunk be. Az országos nagygyűlésen hangzott el az az információ, amely szerint 2003 első hét hónapjában 298 millió liter folyadék egyenértéknek megfelelő tejmennyiség került exportra, miközben 173 millió liter volt az import. A kívülállókban felmerül a kérdés: miért importálunk tejet, illetve tejtermékeket, amikor egyes szakemberek az országosan jelenleg működő közel tízezer tejtermelő gazdaság egy hányadának tönkrementését jósolják?

– Miért kell tejet importálni? – Ezzel a kérdéssel kezdtük a beszélgetést Sirman Ferenccel, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatójával:

– Engem is elszomorít – kezdte válaszát az ügyvezető –, ha bemegyek az üzletbe, és a tejespultnál azt látom, hogy a kínálatnak egyre nagyobb hányada vagy import vagy úgynevezett tejimitátum, és a hazai tejből készült tejtermékek már az üzletek kínálatának csak körülbelül a felét teszik ki. Ezzel a jelenséggel eddig sem tudtunk mit kezdeni, és ezután majd még kevesebbet tudunk. A magyar egy nyitott, exportorientált gazdaság, és az egész nemzetgazdaságnak érdekében áll olyan megállapodásokat kötni, amelyek alapján különböző termékeket exportálhatunk, és ennek ellentételezéseként hazánknak is lehetővé kell tennie, hogy mások is exportáljanak ide. Erre egyébként WTO (World Trade Organisation = Világkereskedelmi Szervezet) megállapodás keretében is előírások vannak, a WTO-tagoknak lehetővé kell tenniük a többiek számára, hogy a belföldi fogyasztás termékcsoportonkénti öt százalékát kedvezményes vámmal mások hozhassák ide. E fölött egyedi megállapodások keretében biztosítanak még kontingenseket különböző országoknak, ami mögött megvan a fedezet, hiszen lehet, hogy éppen ezért Suzukit tudunk kivinni Szlovákiába.

– Igaz-e, hogy a 2002-es mennyiséghez képest 2003-ra drámai mértékben, közel negyven százalékkal emelkedett a tej és tejtermékek behozatali aránya?

– Az import mértéke folyamatosan, bár mérsékelten emelkedik, de még most is évente 200 millió liter alatt van a behozott mennyiség, miközben mi az utóbbi években 400-450 millió liternyi tejterméket exportáltunk évente. Ez azt jelenti, hogy a kivitelünk jelentősen meghaladja a behozatalt. Elvben megtehetnénk azt, hogy lehúzzuk a rolót, és azt mondanánk: ide ne hozzon tejterméket senki! Ebben az esetben a mi 450 millió literünk ragadna itt benn, hiszen számíthatnánk a viszonossági intézkedésekre. Azt hiszem tehát, hogy ez egy viszonylag jó szaldó, a gépipartól kezdve sokan mások is kiegyeznének azzal, ha ilyen arányban tudnának exportálni, illetve importálni. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy akik a tejtermelésben érintettek, azoknak ez nagyon kellemetlen, de a helyzettel nem tudunk mit kezdeni. A belföldi fogyasztás jelenleg évi 1.6 milliárd liter, tehát ennek 10-11 százaléka jön be importként. A WTO alaptézise az 5%, ezen felül a különböző országokkal más feltételekkel is meg lehet állapodni. Nem kedvezményes vámmal mindenki annyi tejterméket hoz be, amennyit akar.

– Egyes számítások szerint mintegy 70-80 millió liter tejet imitáló terméket adnak el évente a hazai boltokban. Enyhülne a válság, ha ezeket sikerülne kiszorítani a piacról?

– Ezek a termékek az utóbbi időben elég nagy teret nyertek, ami részben „viszonylagos" olcsóságuknak, részben pedig annak köszönhető, hogy a fogyasztó nem tud különbséget tenni az ilyen és a valódi tejtermékek között. Egyet azonban világosan kell látni: az emberi szervezet számára a teljes tejből készült termékek a legelőnyösebbek.

– A 2003. évi tejpiaci szabályozás alapját képező megállapodásban az FVM 200 millió liter felesleg kezelését vállalta. Teljesültek-e a megállapodásban foglaltak?

– Azt kell mondanom, hogy az FVM nem teljesítette vállalt kötelezettségét, mintegy 40 millió liter tejet piacszabályozási eszközök alkalmazásával nem vont ki a piacról. A mostani tejpiaci zavarok is részben ebből adódnak.

– Az éves hazai fogyasztás hazai termelésű tejből 1,3 md liter, ami személyenként 130 liter körüli mennyiséget takar. Ezt közel 20 literes értékkel kiegészíti az import tej és a tejhelyettesítők fogyasztása, valamint a háztól értékesített, személyenként elfogyasztott 15 literes mennyiség.

– A hazai egy főre jutó tejfogyasztás 1987-ben 83%-a, ma alig több mint fele az EU-tagállamok 300 literes átlagának, s így hazánkban a tej- és tejtermékfogyasztás a táplálkozás-élettanilag szükséges szint alá süllyedt. Ezzel kapcsolatban elmondhatom, hogy mi is évek óta növekvő belföldi fogyasztással számolunk, ez azonban a lakossági vásárlóerő stagnálása miatt nem következett be. A belföldi fogyasztás emelkedését – ami jó esetben 2-3%-os éves fogyasztásnövekedést jelentene – célszerű lenne hazai termelésből kielégíteni. Sokszor vetik a szemünkre, hogy elhanyagoljuk az értékesítést ösztönző marketingakciókat, amelyeknek célja a belföldi tej- és tejtermék-fogyasztás növelése. Ez azonban igen költséges vállalkozás, s a Terméktanácsnak erre csak nagyon kevés pénze jutott. A feldolgozó cégek viszont komoly összegeket áldoznak erre.

– A Tej Terméktanács 2003. június 26-ai küldöttközgyűlésén dr. Máhr András, az FVM helyettes államtitkára elmondta, hogy döntés született az iskolatej-akció újraindításáról. Hasonlóan nyilatkozott Szanyi Tibor politikai államtitkár 2003 őszén, amikor azt ígérte, hogy 2004 januárjától újraindul az iskolatejprogram. Azt már tudjuk, hogy a program a jelzett időre nem kezdődött el. Jelen állás szerint mikorra várható az akció indulása?

– A Tej Terméktanács évek óta szorgalmazza az egész országra kiterjedő iskolatejprogram újbóli megindítását. Erőfeszítésünk mögött elsősorban nem az aktuális tejpiaci gondok megoldása, hanem a jövő fogyasztóinak mielőbbi, tartós megnyerése áll. Sajnos azonban ma is csak ott tartunk, hogy esetleg 2004 szeptemberétől indulhat az akció, és lehet, hogy akkor is csak az alsó tagozatos általános iskolások részére, esetleg a szociális rászorultság alapján. Bizakodásra adhat okot, hogy a májusi EU-s csatlakozással a civil szervezetek számára is lehetőség adódik az EU-tagállamok többségében sikeresen működő program beindításának kezdeményezésére. Támogatásért nem csak oktatási intézmény, hanem a termékek szállítója is folyamodhat. Ugyancsak jogosult lesz a támogatásra az a szervezet, amelyet külön az iskolatej ellátásra hoz létre egy vagy több iskola. Teljes tej esetében a közösség által nyújtott támogatás mértéke az irányár 75%-a. A támogatás maximum napi 0,25 liter tejre nyújtható fejenként. A támogatás kedvezményezettjei egyaránt lehetnek óvodák, általános és középiskolák. A hazai program EU-normák szerinti újraindítása esetén a legfontosabb az általános és középiskolások ellátása lenne, ami közel másfél millió gyereket érintene, mintegy 50 millió liter tej felhasználásával. Ez a program végső esetben elindulhat akkor is, ha a kijelölt minisztériumok továbbra sem képesek az iskolatej-akciót megszervezni.

– A Tej Terméktanács működéséről gyakran hallhatunk, és tudjuk azt is, hogy a Terméktanácsban egyaránt jelen vannak a termelői és a feldolgozói oldal képviselői. Ellenfelek vagy partnerek ülnek egymás mellett, vagy ha úgy tetszik, egymással szemben?

– A Tej Terméktanács tevékenysége országos, kiterjed a tejvertikum valamennyi szereplőjére, így a tejtermelőkre, tejfeldolgozókra, kereskedőkre, tejgyűjtőkre és a fogyasztókra is. Alapvető célunk a tejtermékpiac összehangolása, ami lényegében a tejtermelés, a -feldolgozás, a kereskedelem és a fogyasztás összhangjának, a tejpiaci egyensúlynak a megteremtését jelenti a piacgazdaság feltételei között. A terméktanács nem érdekvédő, hanem érdekegyeztető fórum, az ágazat eltérő érdekű szereplőinek álláspontját igyekszik egyeztetni, és a meghozott döntéseket képviselni. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez egy tárgyalóasztal, amit a termelők és feldolgozók azonos számban ülhetnek körül. Mi a szükséges információkat és feltételeket biztosítjuk ahhoz, hogy szakmaközi megállapodásokat köthessenek. Dönteni viszont nem tudunk a tagjaink helyett, minden fontos kérdésben nekik kell megállapodniuk egymás között. Az elmúlt években ez mindig sikerült. Most elég éles véleménykülönbség és konfliktus van a két oldal között, de erről nem a tárgyalóasztal tehet; továbbra is csak az érdekelt felek tudnak majd megegyezni egymással.

Dr. Zsolnay Miklós