A nagy tejtermelésű tehenek szervezete – különösen akkor, ha a tejtermelés egyúttal vehemépítéssel is társul – rendkívül nagy megterhelésnek van kitéve. A túlterhelt szervezet fokozottan érzékeny minden külső hatással szemben, így például jelentősen befolyásolja működését a vitaminok, illetve vitaminhatású vegyületek abszolút, illetve relatív hiánya. Ezek hatása ugyanis a tőgyre éppúgy kiterjed, mint a petefészek működésére vagy a méh nyálkahártya állapotára. Nem elhanyagolható emellett a vitaminok szerepe a csülök fizikai stabilitásának fenntartásában sem, ami – az állatok általános egészségi állapota mellett – hatással van a takarmányfelvételre, így, közvetve, a tejtermelésre is.

A karotin, illetve az A-vitamin hatását elsősorban a sejtek membránjának stabilizálása révén fejti ki. A membránok stabilitása lényeges a petefészek hormontermelése, a tüsző érési folyamatai, valamint a méh nyálkahártya regeneráció – involúció – szempontjából éppúgy, mint a tőgy – ezen belül kiemelten a tőgy bimbócsatorna – integritásának fenntartásában. A karotin, különösen a legnagyobb biológiai aktivitással rendelkező b-karotin hiányában a fentiek alapján teheneknél késedelmes ovuláció, üszőknél elhúzódó ivarzás, valamint az ellést követően késői ciklusba lendülés tapasztalható. A tőgy esetében a karotin és az A-vitamin külön-külön és együttesen is fokozza a bimbócsatorna nyálkahártyáján keresztül a szervezetbe hatoló (invazív) baktériumokkal szemben mutatott ellenálló-képességet, így a mastitis előfordulásának valószínűségét, valamint a szomatikus sejtszám értékét (1. ábra). A sejtmembránok folyamatos átépülésen mennek keresztül, ezért azok védelmét közvetlen vagy közvetett módon biztosító anyagokból az állati szervezet folyamatos ellátását igényel. Ebből a szempontból kiemelt fontosságú, hogy a szervezet b-karotin raktárakkal nem, vagy csak korlátozott mértékben rendelkezik. Az A-vitamin-ellátottságot a májban raktározott jelentős mennyiség ugyan hosszabb ideig biztosíthatja, ugyanakkor a nagy tejtermelésű teheneknél a tejjel jelentős mennyiség is ürül, így a folyamatos ellátás ebben az esetben sem nélkülözhető. Számos kutatási eredmény utalt arra, hogy a karotinkiegészítés hatása hozzávetőlegesen az utolsó kezelést, illetve karotinkiegészítést tartalmazó takarmányozást követően mindössze egy további cikluson keresztül érvényesül. Emiatt a szárazonállás, illetve az ellésre történő előkészítés időszaka különösen kritikus lehet, mivel a szárazonállás alatt alkalmazott takarmányozással társuló nem kielégítő ellátás hatása még az ellést követően is érvényesül. Ez tehát azt jelenti, hogy a kedvező szaporodásbiológiai, illetve tőgyegészségügyi hatás csak akkor érhető el, ha az ellátás ebben az időszakban is folyamatos.

Különösen lényeges ez a kérdés a téli-koratavaszi hónapokban, amikor a takarmányok b-karotin-tartalma is általában alacsony. A tejelő tehenek A-vitamin-ellátása kizárólag csak karotinkiegészítéssel is megoldható ugyan, de az átalakulás hatékonysága a szarvasmarha esetében nem optimális, ezért feltétlenül szükséges az A-vitamin-kiegészítés is, lehetőség szerint védett készítmény formájában. Az aktuális szükségletnél (1. táblázat) alacsonyabb szintű A-vitamin-kiegészítés esetén ugyanis a takarmánnyal adagolt b-karotin jelentős része A-vitaminná alakul, így annak közvetlen hatása nem érvényesül.

Az E-vitamin-ellátottságot nagy tejtermelésű tehenek esetében kizárólag a takarmányokkal szintén nem lehet biztosítani, így gondoskodni is kell annak folyamatos és jelentős mennyiségben történő kiegészítéséről (1. táblázat). A karotinhoz és az A-vitaminhoz hasonlóan az ellátás szempontjából itt is kritikusnak tekinthető az ellés körüli időszak, mivel a vérplazma E-vitamin-tartalma ebben az időszakban jelentősen csökken (2. táblázat). Az ebben az időszakban adagolt nagy mennyiségű E-vitaminnak azért van jelentős hatása például a tőgybetegségek elleni küzdelemben, mert az E-vitamin támogatja a szervezet védekező mechanizmusait az invazív baktériumok ellen. Ennek révén közvetve csökkenthető a tej szomatikus sejtszáma is. Az elléskori problémák közül E-vitaminnal, illetve annak karotinnal való kombinációjával csökkenthető a placenta retardatio mértéke is. Meg kell azonban említeni, hogy az E-vitamin-ellátás mellett, illetve azt kiegészítve nem hanyagolható el az optimális mikroelem-, ezen belül különösen a szelénellátás sem.

A D-vitamin szerepe a csontképződési folyamatokban közismert. Az is tudott tény, hogy D-vitamin – előanyagaiból – a napfény hatására az állati szervezetben is keletkezik. Az istállózott tartás, illetve a napfény hiánya, továbbá – kevésbé ismert módon – a máj és a vese károsodása viszont csökkenti a D-vitamin szervezeten belüli szintézisét, így feltétlenül felveti a kiegészítés szükségességét (1. táblázat). A szintézist a fent említettek mellett a takarmányok savas karakterének növelése is fokozza, ami főképp a szárazonállás időszakában alkalmazott takarmányozás során javasolható eljárás.

A vízoldékony vitaminokat a bendő mikroorganizmusai, illetve a tehén szervezete nagyrészt képes ugyan szintetizálni, de néhány vitamin esetében a kiegészítés előnyei egyértelműek. A niacin kedvező hatása ma már közismert, mivel erőteljes zsírbontást csökkentő hatása révén csökkenthető a zsírmáj szindróma kialakulásának valószínűsége. A tejelő tehén energetikai állapotának javításában annak révén vesz részt, hogy hatására megnő a bendőben a propionsav- (a májban a glükózszintézis egyik alapanyaga) termelés mértéke. Adagolása ennek alapján főképp az ellés előtt túlkondícióban lévő tehenek esetében lehet kedvező. A szükséges mennyiségű (1. táblázat) niacin adagolása során két fontos tényt kell tekintetbe venni. Egyrészt a niacin a bendő mikroorganizmusai számára is fontos, így adagolása védett formában nem indokolt, sőt, káros. A másik pedig az, hogy a niacin mennyiségének jelentős növelése ellenkező irányú változásokat is eredményezhet, vagyis a tejtermelés mértéke nemhogy nőni nem fog, de esetenként csökkenhet is.

A biotinnak a szarvasmarha takarmányozásra gyakorolt hatásairól az elmúlt években jelent meg egyre több közlemény, miután olyan kedvező hatásait mutatták ki, amelyek a tejelő tehenek termelése és szaporodásbiológiai állapotának javítása tekintetében kiemelkedően fontosak lehetnek. Elsődleges hatását a csülök fizikai állapotának stabilizálásában látják, amely abból a szempontból lényeges, hogy a csülökproblémák hatására a tehén nehezebben – ezért nem szívesen – mozog, emiatt csökken a takarmányfelvétel, következésképpen a tejtermelés; illetve a rövidebb-hosszabb ideig fennálló energiahiány miatt a szaporodásbiológiai állapot is romlik. A biotin adagolását – számos más biológiailag aktív vegyületéhez hasonlóan – szintén védett formában javasolják, hogy elkerüljék a bendő mikroorganizmusai által történő lebomlást, amely a tejelő tehén szervezetébe történő felszívódás mértékét jelentős mértékben csökkentheti.