A struktúra kialakulása a növényvédelemben és a szaktanácsadásban egyaránt késik, és kevés szakember tudja helyes irányban vezetni a gazdákat, megszerezni számukra a forrásokat a bürokratikus rendszerben. Ezek a tények, amelyeket egyre kevesebben cáfolnak, az élet viszont annál jobban igazolja őket.

A szaktanácsadást meg kell fizetni

A megyei Növényvédő-mérnöki és Növényorvosi Kamara mind hangosabban áll ki amellett, hogy a baráti és a barterüzlet jellegű szaktanácsadás ideje véglegesen lejárt. A kemény tanulással megszerzett növényvédelmi ismeretekért fizetnie kell annak, aki azt igénybe veszi, s ezért cserébe természetesen a szaktanácsadók felelősséggel tartoznak. Ők azért tanultak, hogy a tudásukat majdan pénzre válthassák, s ezt jól tudják az AGROFIL alkalmazottai is. Az értékes információk és a tudásalapú, jól használható szakmai segítség a végelszámolásnál óriási értéket képviselhet a gazdák számára. Mindezt észre kell végre venni, és az abból részesülőknek önmaguk számára is be kell vallaniuk. Szokni kell ezt az értékrendet, hiszen a korábbi, több évtizedes magyar gyakorlatban ez nem működött. A versenytörvény rendelkezik arról, hogy szaktanácsadási minimál díjakat nem lehet meghatározni, de ajánlások vannak. A magára valamit adó szakember érzi, hogyan lehet betagolódni az idő múlásával, a gyakorlat megszerzésével, a nyújtott szolgáltatás színvonalával a működő szolgáltatók sorába. Ma a szaktanácsadással foglalkozó vállalkozások terhei is közismerten magasak, amit érvényesíteni kell a szolgáltatások árában, hiszen mindenkinek meg kell élni. A szaktanácsadó sem az állami segítségekre alapozva akar hosszú távon megélni – fejtegeti Lajos Mihály. Ha elismerik és normálisan megfizetik a munkát, akkor nincs szükség „alamizsnára", és talpon tud maradni, fejlődni és fejleszteni képes a vállalkozás.

Pilot-projekt jelleggel indult az iroda

A fiatal növényvédő szakmérnök házaspár, Lajos Katalin és Lajos Mihály ma is úgy emlékszik vissza az indulás éveire, hogy egymás kezét fogva „fejest ugrottak a sötétbe", amikor a szakma sűrűjében kezdtek. Jött is néhány kijózanító szakmai meglepetés, ami után aztán kezdtek rendszerbe állni a dolgok. Be kellett látni, hogy a sok helyen és sok tekintetben hiányos felkészültségű termelőknek nem lehet túl töményen kínálni a praktikákat. Az „egymás mellett elbeszélés" jelenségét, ami a felkészültség- és az ismerethiányból adódik, feltétlenül meg kell szüntetni. Ahol nem megy – az együttműködés érdekében történő – alkalmazkodás, ott nem kell mindenáron kapcsolatot létesíteni. A tápanyag-gazdálkodás területén egészen szembetűnő hozzá nem értéssel lehet találkozni, és nem ritka, hogy a mérnöki döntések is erről árulkodnak. Ezen a szakterületen valamilyen segítségre mindenképpen szükség lesz, mert ha a szaktanácsadó és felhasználó nem egy nyelvet beszél, az a munka sikerességét teszi kockára. Gyakran, téves hiedelem alapján sok helyen a gyártó vagy kereskedő cég képviselőit gondolják szaktanácsadónak, holott az ő burkolt céljuk az értékesítés, függetlenségük ezért erősen kétségbe vonható. Az AGROFIL függetlensége e tekintetben abszolút hiteles.

Bizalomvesztett állapot a szaktanácsadásban

A rendszerváltást követően a nyugati tápanyag-gazdálkodási és műtrágyázási praktikákat, technológiákat gyakorta változtatások és adaptálás nélkül kezdték el a magyar talajviszonyok között alkalmazni. Ez helytelen gyakorlatnak bizonyult, hiszen a hazai talajok fejlődése azoktól lényegesen eltér, magasabb a tápanyagkészletük, és adott helyzetekben jobb a tápanyag szolgáltató képességük. Hazánkban – száraz körülmények között – megkérdőjelezhető a „gyorsan oldódó műtrágyák" jobb hatékonysága a hagyományos társaikéhoz képest. Arid körülmények között vontatott a műtrágyaszemcsék felaprózódása, oldódása, és ráadásul ez még korántsem jelenti a hatóanyag feltáródását. Száraz, szélsőségesen meleg időjárásnál (hőségnapok) a talaj mikroflórája és -faunája alig működik, enélkül pedig elképzelhetetlen a tápanyagok feltáródása a növények számára.

Az idei tavasz csapadékos, atlanti jellegű időjárása (10 évből maximum 1-3 év lehet nálunk ilyen) számos meglepetést tartogat még számunkra. Amit ez idáig tapasztalhattunk: a szokatlanul intenzív talajélet miatt rekord mennyiségű nitrogén hatóanyag táródott fel a „raktárakból". Egyes helyeken a gabonafélék a N-feltáródás és -felvétel következtében megdőlve hevernek a földön. Ilyen időjárási körülmények között a további N-adagolást nagyon meg kell fontolni. Ezek olyan megszívlelendő szaktanácsok, amelyek figyelmeztetnek arra, hogy a gépies, megszokáson alapuló műtrágya felhasználást nem szabad folytatni. Az őszi kalászosok alá történő komplex szórásnál gyakran alkalmazott 300 kg /3x15 kg/q N:P:K hatóanyag/ esetén a dózis nitrogénből őszre bőséges, P-ból kevés, K-ból sok. Az őszi kalászosok esetében célszerű a N- és P-ellátására koncentrálni. A K már jó-közepes feltöltöttség mellett is elegendő a jó termés megalapozásához anélkül, hogy külön pótolnánk. Ugyanez a tavaszi vetésű növények esetében (kukorica, tavaszi árpa, cukorrépa, burgonya) fordított. Itt a N-trágyázás mellett különösen a K-ellátásra kell koncentrálni.

Roppant kézenfekvő ajánlás ez, zömében mégsem alkalmazzák a gazdák, gondolkodás helyett sokkal inkább ragaszkodnak a költségesebb „divat" megoldásokhoz. A szakma becsülete, az ésszerűség a `80-as évek elején lett oda, mert abban az időben számolatlanul szórták a műtrágyát, indokolatlan nagy adagokkal dolgoztak a korabeli elmélet tanácsadói és alkalmazói. A szaktanácsadás ekkor „tömegtermékké" vált, a mintavételezés – arra alkalmas eszközök hiányában – gyakran nagy tömegben történt, és pontatlanság jellemezte. Az akkori gyakorlat okán alakult ki és maradt meg örökül napjainkra a bizalomvesztett állapot, amelynek következtében a közvélemény még mindig a régihez hasonlónak tartja a jelenlegi, minőségileg teljesen megújult munka színvonalát.

Az EU előírásai változást hoznak

Szerencsére az unióban előírás az ötévenként kötelezően elvégzendő talajvizsgálat, ez azonban egyben gondokat is felvet. Egyelőre nincs elég szaktanácsadó, aki a munkát szakszerűen irányítani tudná, és nincs elegendő laboratórium sem, amely elvégzi a vizsgálatokat. Az akkreditált laborok száma jelenleg nagyon kevés az országban, elsősorban a megyei NTSZ-oknál és néhány egyetemen található csak ilyen központ, emellett talán két privát labor működik. A feladatok rövidesen jóval meghaladják ezek összes kapacitását, ami persze nagyon hátráltatja a szaktanácsadási munka hatékonyságát. Néhány nagy termelési rendszer kialakult szaktanácsadási gyakorlata pedig nagyon üzletközpontú, ami azt jelenti, hogy az általuk bonyolított vizsgálatok eredményei gyakran találkoznak az üzleti tervekben szereplő készletértékesítési tervek sarokszámaival. Ez enyhén szólva nem éppen független tanácsadói szemléletre vall, ennek ellenére jelenleg mégis működik. A 10 hektáronként végzett mintavételezés – az előírás szerinti 5 ha-ral szemben – további áru- vagy szolgáltatáskapcsolással könnyen válhat „ingyenessé", ami persze nagyon szimpatikus az anyagilag meggyengült termelők számára. A várhatóan ugrásszerűen növekvő talajvizsgálati igények emiatt ismét „betyárvilágot" teremthetnek, ami nem jó a szakma, még kevésbé a becsületesen és módszeresen dolgozó kisebb vállalkozások számára. Jó lenne, ha nem kellene később a szakma mások miatt elvesztett becsületét – ismét óriási energiák árán – a vétlen szakembereknek keserves munkával visszaszerezniük.

Korszerű eszközökkel, hiteles adatokkal talán a szemlélet is változik

– Az Agrofil a szakma legszigorúbb szabályai szerint kíván a jövőben is dolgozni, mert csak így van értelme – rögzíti szilárd álláspontját Lajos Mihály. Ezért pályáztak a növényvédelmi-kísérleti, mind a talajvizsgálati munkák elvégzéséhez a legkorszerűbb technikai berendezésekre, amelyek meggyorsítják, pontosítják és egyben könnyítik is a munkát. Már eddig is dolgoztak automata talajmintavevő és egy műholdas helyzetmeghatározó eszközzel, de a növekvő igények bővítést indokolnak. Nélkülözhetetlenné válik egy olyan rétegmintavevő, amely a gyorsasága miatt tömegigényeket tud kielégíteni, és emellett még mindig készenlétben áll egy „gyalogos brigád", amely tovább képes növelni a kapacitást. A gond a már fent említett labor leterheltség lesz, amely különösen egyes időszakokban – pl. a cukorrépa EUF vizsgálatai idején – nem tud majd megbirkózni a feladatokkal. Sajnos a szomszédos osztrák laboratóriumok vizsgálati eredményei nem összeolvashatóak a magyar eredményekkel, mert nem ugyanazokat a kivonószereket és nem olyan koncentrációban használják, a szlovák helyzet – gazdástól, laborostól – pedig talán még olyan sincs, mint a magyar.

A magyar termelők egyre többen igénylik a talajvizsgálatokat, mert szeretnének végre tisztában lenni saját helyzetükkel. Az elmúlt évek csapásszámba menő száraz időjárása eléggé visszavetette a növénytermesztésbe vetett hitet. Ennek ellenére mégsem foglalkoztak eleget a termőhelyi adottságaik megismerésével, maradék anyagi erejüket sokkal inkább a gépvásárlásokba fektették. Féltek, és elhitték, hogy később nem juthatnak géptámogatásokhoz. A „vasak" árát pedig a földből kell kitermelni – igyekezett őket vásárlások előtt önmérsékletre inteni Lajos Mihály, a „Hosszú téli esték" előadás-sorozat vagy egyéb szakmai összejövetelek alkalmával. Az akár százmilliós gépberuházások árnyékában nem akar pénz jutni – fajlagosan 500 Ft/ha – a növényvédelmi vagy talajvizsgálati szaktanácsadásra. Talán nem ártana e tekintetben az arányokra kicsivel jobban odafigyelni!

Módszeresen működtetett iroda, tervekkel

Az Agrofil a növényvédelmi kísérletekben és tanácsadásban érdekelt és szakmailag mélyen elkötelezett. Műszaki és humán vonatkozásban elérte a teljesítőképességének felső határát, további kapacitásbővítést egyelőre nem terveznek. A terv az, hogy a cég elérje a GLP minősítést, ami egy certifikátrendszer a kísérleti munkában. Emellett telephely építési tervek körvonalazódnak, szabványos növényvédőszer-raktárral, természetesen Kisbodakon. Ehhez először alapos piacelemző munka szükséges, majd uniós pályázatok segítségével és a partner pénzintézetek bevonásával valósulhat meg. Mindenképpen tervezni és prognosztizálni kell a projekt bevételi oldalát, ismerni a leendő megbízókat, hiszen a kockázati tőke hozadékát nagy biztonsággal ismerni kell. Vélhetően a tőkeerősebb, nagyobb gazdaságok és az új típusú szövetkezeti integrációk lesznek a potenciális partnerek. Sajnos a független kisgazdaságok lemorzsolódnak, bezárkóznak, túlélési gondokkal küzdenek, de számukra is nyitva áll az iroda ajtaja. A munka zöme egyelőre, érdekes módon, az ország keleti felében adódik – Borsodban és Bács-Kiskun megyében –, ahol számos több ezer hektáros gazdaság bizalmát élvezi az Agrofil. Ez sok fárasztó utazással és sok holtidővel jár. A jelenlegi kapacitás, a tulajdonosokkal együtt 6 fő számára 100.000 ha megbízás elegendő éves munka lenne. Ez a helyzet nagyon hamar bekövetkezhet, hiszen a motiváció egyre inkább fellelhető a termelőkben, a termelés színvonalának emelése és a termelés biztonsága pedig egyenesen megköveteli az igényesebb szakmaiságot. Ehhez azonban az kell, hogy szakszerűen történjen a mintavételezés, mert a vizsgálatok eredménye csak így lehet hiteles és használható. E tekintetben van még igazán sok tennivaló, hiszen ezt a szakterületet egyelőre senki nem vizsgálja. A támogatási rendeletek alapján is csak az akkreditált laboratóriumot és annak munkáját vizsgálják, az előtte történő eseményeket – a mintavételezést – bárki, bárhogyan – legtöbbször szakszerűtlenül – produkálhatja. Ezt kell mielőbb megszüntetni a bizalom és a hitelesség visszaszerzése érdekében, hiszen a munka sikere itt dől el.

Csak bízhatunk abban, hogy egy nagyon szép szakma visszakerülhet végre a mindennapi mezőgazdasági gondolkodás, valamint gyakorlat vérkeringésébe, és nem lesz tiszavirág életű. Célszerűtlen lenne újfent visszaélni a gazdálkodók bizalmával, mert ez éppen olyan törést okozhat, mint másfél évtizede, amikor tömegesen vesztették el munkájukat azok a „tápanyagos" szakemberek, akik akkor az egész életüket e tudományágnak áldozták. Ma ismét nagy lehetőség kínálkozik e tekintetben szaktanácsadó és gazdálkodó számára, a feladatot azonban közösen kell megoldani. A fő veszélyforrás csábításának, a jónak látszó, de abszolút hiteltelen ajánlatoknak pedig nem szabad engedni!