Működésbe léptek a régi reflexek, és a polcok – a szükségszerű mennyiségi korlátozások ellenére is – napok alatt megüresedtek. Természetesen a cukorrépa termelők szempontjából is azonnal izgalmassá vált a cukor vertikum ökonómiai elemzése. Az alig 60.000 ha-ra zsugorodott országos cukorrépa vetésterületen folyó termeltetés külföldi tulajdonosai és belföldi termelői is nagyon jól tudják, hogy nincs minden rendben az ágazatban. Magasak a magyar és általában a répacukor termelési költségei, a répacukor köztudottan nem versenyezhet a brazil, ausztrál és dél-afrikai nádcukorral, illetve a szintén magas hazai termelési költségek következtében a magyar cukor ára még a környező országokéival szemben sem versenyképes. A magyar termelők számára várhatóan 2006 lesz a fordulat éve, amikor a cukorrépa – mint stratégiai élelmiszer – termelése vélhetően teljes mértékben integrálódik az uniós rendszerbe – állítja Drobnits Tamás, a Petőháza-térségi Cukorrépa Szövetség elnöke, a Cukorrépa-termelők Országos Szövetsége és a Cukorrépa Terméktanács elnökségi tagja, aki készségesen vállalta a szakmai beszélgetést. A cukor vertikum neuralgikus pontjait a Magyar Cukor Rt. (Kaposvár, Petőháza) termeltetési gyakorlata alapján közelítjük meg, amelynek magyar piaci részesedése jelenleg 38%. (Az Eastern Sugar Rt. (Kaba) 26%-ot, a Süd Zucker Rt. (Szerencs, Hatvan, Szolnok) 36%-ot tudhat magáénak).

30%-os cukorrépa felvásárlási árnövekedés

A Cukortermelők Szövetsége és a feldolgozók ártárgyalásai alapján alakult ki a 46,72 €/t (árfolyamtól függően 12.000 Ft/t) felvásárlási ár (16% digestió mellett), amely nem egyéb, mint igazodás az uniós viszonyokhoz. A feldolgozó számításai szerint az alapanyag – a répa – ára a cukor előállítás összes költségeinek mintegy 65%-át teszi ki. A termelő oldaláról megközelítve a dolgot, jól hangzik ez az áremelés, azt is figyelembe kell azonban venni, hogy az input anyagok (15-18%-os) és az energiaárak permanens emelkedése ennek jelentős részét elvonja. A költségek a magas vetőmagárral, a növényvédelmi és ápolási munkákkal és kétszeri öntözéssel számolva elérik a 360.000 Ft/ha-t, ami azt jelenti, hogy a termelőnek 30 t/ha termésszint fölé kell mennie, hogy nyereséget tudjon realizálni. A Magyar Cukor Rt. 16.040 ha területre kötött szerződést, ami 44 t/ha átlagterméssel számolva több mint 700.000 t termést jelentene. Sajnos az idei késői kitavaszodás, majd az – egyébként várva várt – esők megakadályozták a termelőket abban, hogy optimális időben vessék el a répát – mondja a nagy termelői múlttal is rendelkező Drobnits Tamás. Ha nagyon lerövidül a tenyészidőszak, akkor nemcsak a répatömeg lesz kisebb, hanem azt a minőség is bánhatja. A jelenleg jó általános képet mutató állományokra nagyon optimális időjárásnak kell jönnie ahhoz, hogy jól teljesítsenek. Az évjáratra vonatkozó előrejelzések azonban nem túl optimista álláspontot tükröznek. Csak a nyugati régióban május elején 2.000 ha sorsa még mindig bizonytalan. Ha ki kell szántani, akkor a szakma képviselői csak május 10-ig engedélyezték, ill. támogatták az esetleges újravetést. Május elején egyébként soha nem tapasztalt répabarkó-fertőzés jelentkezett, emiatt egyes helyeken már kétszer kellett – jelentős többletköltséggel – kezelni az állományt.

Szigorúan kvótarendszerben gondolkodva

Az ország cukor kvótája 401.684 t, amiből a belföldi szükséglet kielégítésére hivatott „A" kvóta 400.454 t, az állami tartalékképzést szolgáló „B" kvóta 1.230 t. A „C" kvóta a felesleg termelés okán jelenik meg, és az export árualapot jelenti, ismerve azonban a világpiaci cukorárakat és a hazai előállítású cukor árát, aligha lehet nyereséget remélve exportra termelni. Így ez utóbbi jelentősége nem számottevő, ezzel nagy termés esetén lehet számolni. A kvótafeltöltés fogalma tehát egyre kevésbé ismeretlen már a vertikumban résztvevők számára. Tudják, hogy addig nem lehet „B" ill. „C" kvótában gondolkodni, amíg az „A" kvóta mennyisége fel nem „töltődik". A cukor kvótateljesítéshez szükséges répamennyiséget a három cukoripari érdekeltség termelteti meg és dolgozza fel, az idén egy kicsit nagyobb területi rátartással, a kvóta biztonságos kitöltése érdekében. A hazai cukorkészletek – szemben a korábbi évekkel – meglehetősen megkoptak, ami valamivel bátrabb termeltetésre kínál lehetőséget. A kvótarendszer persze komoly gondokat is felvet, hiszen azt a termelő úgy tekinti, mint vagyonértékű jogot. A cukoripar és a szakminisztérium azonban ezt ma még nem így gondolja, hiszen a kvótarendszer nem kezelhető piaci értékként, nem adható/vehető, ill. ennek jogi szabályozása nincs megoldva. Szerencsésebb lenne, ha a tejkvótához hasonlóan forgalomképes lenne – ami a cukoripar számára sem lenne rossz –, hiszen az a gyengébb termelőktől forgalmi értéken a „jobbakhoz" kerülhetne. Ma a termeléssel felhagyóknak egyelőre azt tanácsolják, hogy a kvótát egyszerűen adják vissza a terméktanácsnak. Ha viszont csökkentett termelés mellett megtartják, akkor a termelői háttér néhány éven belül teljesen átrendeződik és bizonytalanná válik.

A szerződések tartalmában változásokat kellett kiharcolni

A Cukorrépa Szövetség munkájának fontos része, hogy a feldolgozóval állandó kapcsolatban legyen, és a termelő szempontjait a legjobban érvényesítse. Sikeres tárgyalás eredményeképpen született meg pl. a földsúly visszaterhelés pozitív irányú változtatása. Korábban visszteherként 6% felett kellett ezt megfizetni, az idei évtől viszont már 8% felett, ami kedvezőbb a termelő szempontjából. Valamivel rosszabb azonban az ütemezési térítés, ami a kedvezőtlenebb elő- és utószállításokkal függ össze, és térítési díja átlagosan 3 kg cukornak megfelelő öszszeg volt tonnánként. Az idén ez 170 Ft/t átlagosan, ami elő- és utószezonban természetesen ennél jóval magasabb. Ugyancsak állandó alku és megbeszélések tárgya a nedves szelet sorsa és hozzáférhetősége. A préselési és rakodási költség ellentételezésétől a feldolgozó egyelőre nem tud eltekinteni, így a termelő/felhasználó 550 Ft/t áron kaphat 18% szárazanyag-tartalmú nedves szeletet.

A feldolgozókkal történő tárgyalások menetét és sikerét nagyban befolyásolják a termelői csoportok, amelyek a múlt év őszén alakultak, és teljes jogúan működnek. Petőháza térségében négy ilyen szövetkezeti formában működő termelői csoport alakult, amelyek jelentős területeket és kvótamennyiséget tudhatnak magukénak. A jövő szempontjából nagyon fontos a szerepük – érvel alakulásuk mellett Drobnits Tamás –, hiszen jelentős állami és EU-támogatásokhoz juthatnak, valamint egy tárgyalófélként léphetnek fel a feldolgozóval szemben. A beszerzés és értékesítés tekintetében is komoly alkupozíciót tudnak kialakítani, ami szintén a termelés ökonómiájának javítását szolgálja. A répa átvétel és minősítés szempontjából pedig kifejezetten előnyös a csoport működése.

A répatermesztés-technológia több ponton korszerűsödött

A fellazított vetés következtében a korábbi 2 U-egység vetőmag felhasználás helyett ma 1-1,2 U-egység vetőmagot használnak fel a termelők, ami 100–120.000 csírát jelent hektáronként. A másik fontos változás a megkülönböztetett gondossággal végzett lombvédelem, hiszen a répatest kinevelése szempontjából az egészséges asszimiláló felület megóvása a legfontosabb. Ugyancsak általánossá vált a répa szívlevél betegsége ellen alkalmazott bórkezelés.

A szervestrágyázás hiányának pótlására természetesen valamelyest átrendeződött a tápanyagvisszapótlás rendszere. A növény a nagy termések érdekében megkívánja a műtrágyaadagok okszerű használatát és nem utolsósorban a zöldtrágyázást a cukorrépavetések előtt. Utóbbi népszerűsége terjedőben van, és elsősorban a facélia, valamint az olajretek váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Technikai változás is történt, hiszen a kétmenetest szinte teljes egészében felváltotta az egymenetes betakarítás, ami egyben a géppark megújulását is jelzi. A komoly műszaki beruházást igénylő Holmer, a Storb-gépek megjelenése egy hosszú távú berendezkedés jeleit mutatja a cukorrépa-termelő gazdaságokban.

Szakmaközi egyezmény, szaktanácsadás segítheti a korrekt szerződéses viszonyt

A cukorrendtartás egyenes következménye, hogy addig nem lehet termeltetési szerződést kötni, amíg szakmaközi egyezmény nem áll rendelkezésre. Ez utóbbi a főbb kérdésekben egyezségre törekszik a szerződő felek között, és megkönnyíti a partnerség korrekt létrehozását. Egyelőre csak két évre szóló dokumentum van érvényben, 2006-tól ugyanis új szakmaközi egyezmény megszületése várható. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozással még csak egy átmeneti – az unióba történő teljes felzárkózást megelőző – állapotba lépett a cukor vertikum. Tehát a földsúly visszaterhelésben, az ütemezési térítés díjában, stb. további változások lesznek, hogy a teljes hasonulás létrejöhessen.

A cukorrépa-termesztés a növénytermesztés nehézipara, amelyben – a színvonalas termelés érdekében – a magyar termelők ma is mintegy 70%-a igényli, hogy „fogják a kezét". Szaktanácsadással jelenleg a feldolgozók által alkalmazott – nagyon leterhelt és kevés számú – szaktanácsadó foglalkozik, akik emellett vetőmag ellátási és szerződéskötési feladatokat is kell hogy vállaljanak. Természetesen jó néhány szakmai képzés indul minden évben, amelyeknek jó a látogatottságuk, és amelyek keretében az egyes speciális területek előadói a termesztés minden neuralgikus pontját érintik. A gyakorlatban azonban mindig más-más helyzet adódik, amiben gyakran azonnali fontos döntéseket kell hozni. Lehet, hogy később az osztrák mintára működő kamarai szaktanácsadói gyakorlat vagy egy ahhoz hasonló szaktanácsadói rendszer hatékony működését kell megvalósítani. A cukorrépás termelői csoportoknak, a szövetségeknek, a terméktanácsnak tehát azon kell munkálkodnia, hogy minél előbb garantáltan ütőképes, profi cukorrépatermelő gazdaságok vehessék fel a versenyt az uniós társaikkal. – A termelők minél jobban használják ki a termőhelyi adottságokat, és a minőségi termékért követeljék ki a tisztességes árat! – foglalja össze egy mondatban a temérdek teendőt és hathatós érdekérvényesítési feladatot Drobnits Tamás.

A szakember gondolni sem mer arra – amit Európa-szerte már egyre gyakrabban mondogatnak –, hogy a jóval olcsóbb előállítású nádcukortermelés világméretű mennyiségi növekedése keresztülhúzhatja az optimista jövőépítésre vonatkozó terveket. A teljes kiszolgáltatottság veszélye miatt ez a helyzet talán nem következik be a közeli jövőben, ha azonban mégis, az a cukorágazatba invesztálók körében általános gazdasági katasztrófához vezethetne. NZ.