A mezőgazdasági szállítás és rakodás gépesítése során többszörösen figyelemmel kell lennünk e munkák speciális voltára, amelyeket főként a rakodás gépeinek beszerzésekor kell mindig szem előtt tartanunk. Emellett, ha gazdaság lehetőségei megengedik, célszerű a speciális szállítóeszközök beszerzése is.

A jól megszervezett és kidolgozott mezőgazdasági anyagmozgatás összeköti a termelési technológiák egyes műveleteit, lehetővé teszi géprendszerek munkagépeinek folyamatos munkáját, végül gondoskodik arról, hogy a megtermelt javak rendeltetési helyükre jussanak.

A mezőgazdasági üzemben igen sokféle anyag szállítására kell felkészülni. Hogy csak a szélsőségeket említsük: tejet, szerves- és műtrágyát, szemesterményt, cukorrépát, folyékony üzemanyagot, gépalkatrészt, növényvédő szereket és különféle építőanyagokat, stb. Hosszan sorolhatnánk azt a mintegy 200-féle terményt és terméket, amelyet a termelés különböző fázisaiban, rendszerint meghatározott időben rakodni és szállítani kell. A rendkívül sokfajta anyag természetesen más és más, a szállítás szempontjából egyáltalán nem közömbös tulajdonságokkal rendelkezik. Csak néhányat ezek közül: a halmazállapot (folyékony, szilárd, por alakú, darabos, stb.), a szállítandó áru csomagolása (zsák, láda, bála, hordó, stb), méretei, térfogatsúlya (szalma, aprómag, cukorrépa, stb ), rézsűszöge, esetleges tűz- és robbanásveszélye, szennyező-hatása. Nyilvánvaló, hogy ezek a tulajdonságok eleve meghatározzák a szállítás, de még inkább a rakodás mikéntjét.

Az anyagok sokfélesége csak egyike a rakodás, a szállítás gépesítőire és szervezőire háruló feladatoknak. A másik, nem kevésbé zavaró tény az egész mezőgazdasági termelésre jellemző idényszerűség.

Saját gyakorlatomból írok le egy érdekes helyzetet. A gazdaság 1000-1200 ha területen termelt cukorrépát, aminek az összes rakodási és szállítási feladata a vagonba rakásig bezárólag a termelőre, vagyis ránk hárult. Ellenoldalról: megraktak a cukorgyárban egy 20 guruló vagonból álló szerelvényt a járandóságként indítandó répaszelettel, és ez következetesen szombaton délután megérkezett a vasútállomásra (Pl. Kimle, Hegyeshalom, stb.). Az állomáson felvették a telefont, értesítettek bennünket a szerelvény beérkeztéről és közölték: a kötbérmentes kirakási határidő hétfő reggel 8 óra. Egy a vasút által szervezett fuvarozói megbeszélésen azt kérdeztem: a MÁV szállítási szolgáltatása miért nem ott fejeződik be, ahol a gazdaságnak a répaszeletre szüksége van, pl. a hegyeshalmi hízómarha telepen? Utópiának ítélték az illetékesek az elképzelésemet, s mint most, 20 évvel később a helyzet bizonyítja: semmi sem változott. Legfeljebb annyi, hogy a cukorrépát az erősen lecsökkentett termőterületről az óriás teherautók közvetlenül a cukorgyárba szállítják (hogy tovább növekedjék az őszi szállítási csúcs idején a közutak igénybevétele a kötött pályához képest. Legfeljebb – esetleg – visszafelé helyre vihetik a járandóság répaszeletet.

Nehezen képzelhető el, hogy minden méretű mezőgazdasági üzem maga oldja meg valamennyi rakodási-szállítási feladatát, ez csúcsra és idényre méretezett gépparkot igényelne, rossz évi átlagos kihasználással. Nyilvánvalóan már vannak és még szerveződnek olyan vállalkozások, amelyekkel előre megkötött szerződés alapján a hiányzó kapacitást biztosítani lehet.

Feltétlenül említést kell tenni a szállítási távolságról. Nem lehet mindegy, pl. egy adott tehenészeti telep 4-5 hónapon keresztül napi zöldtakarmánnyal történő ellátása, vagy a már említett cukorrépa szállításához szükséges járművek biztosítása.

Mostani írásomban egy kis áttekintést próbáltam összeállítani a rakodás és a szállítás témaköréből.