Az etyeki szőlőtermő vidéket először 1990-ben emelték borvidéki rangra, majd 1997-ben Budapest szőlőskertjét (budai körzet) is hozzácsatolva megalakult az Etyek-budai Borvidék. Fiatal kora ellenére mégis régmúltra visszanyúló történelemmel rendelkezik.

A borvidék története

Az egykori Buda környéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig, a Duna partvonalán elterülő hegy- és dombvidék szőlőit foglalta magába. Már az Árpád-házi királyok uralkodása idején virágzott a szőlőtermesztés Szentendrén, Sashegyen, Óbudán, a promontori területeken, a Vál völgyében és a Velencei-tó környékén. A mai villákkal, bérházakkal beépített budai dombokon hosszú évszázadokon keresztül hazánk talán leghíresebb borvidéke terült el. Mátyás király bölcs politikájának és a Duna közelségének köszönhetően Buda és Pest már a 15. században borkereskedelmi központ volt. A pincék közvetlen lejárattal nyíltak a Duna-partra, így a borok szállítását hajóval tudták megoldani. A pincék építésekor kitermelt kövekből épült a folyó mentét szabályozó rakpart. A filoxéravész és a város dinamikus fejlődése azonban együtt a budai szőlőkultúra megszűntét okozta.

A borvidék többi területének másként alakult a sorsa. A hagyományos jellegű szőlőhegyek és nagyobb szőlőültetvények ma Biatorbágy, Bicske, Tök, Etyek vonalában kezdődnek. A vidéken a török hódoltság előtt rácok, majd svábok telepedtek le. A 18. században rendszeressé vált a szőlőtelepítés Promontoron és környékén, ahol komoly pincekultusz alakult ki. A Kadarkát és más vörösbort adó fajtákat igyekeztek leváltani fehér fajtákra, a lakosság igényeihez igazodva.

1890-ben a filoxéra szinte teljesen elpusztította az ültetvényeket. A szőlőkultúra újbóli fellendítése nem járt a várt sikerrel, így csonthéjas gyümölcsök telepítésével igyekeztek a helyi gazdasági életet fejleszteni. Etyeken azonban a Vál-völgyi uradalmi szőlészetek hírnevet szereztek a korszerűsítéseikkel.

A profilváltást Törley József felismerése hozta, aki kiváló lehetőséget talált a korán szüretelt, magas savtartalmú bogyókban. Pezsgőüzeme világhírűvé tette a borvidéket. A Hungarovin Rt. szőlőültetvényeinek (ma a Henkell Söhnline tulajdona) és a termett minőségi fajtáknak köszönhetően emelkedett Etyek-Buda borvidéki rangra.

A borvidék mai helyzetét a Gombai Nagy Tiborral készített interjúból ismerhetjük meg (62–63. old.)