Ismertetjük a fertőzés/károsítás folyamatát, a kiváltók ökológiai igényét, fejlődésmenetét, és javaslatot teszünk az esetleges megelőzésre, kémiai és biológiai növényvédelmi stratégiákat javaslunk a szőlőtermesztőknek.

Sajnos előreláthatólag ebben az évben nem lesz akkora „szerencsénk", mint 2003-ban. Úgy mondják, „gombás év" várható, vagyis egyaránt számíthatunk peronoszpóra- és lisztharmatfertőzés veszélyre is. Ahhoz, hogy okszerű és hatékony növényvédelmet biztosítsunk a szőlőnövény számára, tisztában kell lennünk, milyen a kórokozó fejlődése, biológiája, ökológiai igénye, mik az általa okozott tünetek. Jó diagnózison alapuló, jól megválasztott növényvédő szerrel, optimális időben végzett, hatásos védelem csak ezek ismeretében végezhető.

Szőlőperonoszpóra

Kórokozó: Plasmopara viticola

Az élősködő gomba nedves, meleg időjárás mellett május közepétől egészen őszig pusztít. Elsősorban az európai szőlőfajtákra veszélyes. A kontinensen először 1878-ban, Franciaországban észlelték. A peronoszpóra kórokozóját Amerikából hurcolták be, feltehetőleg a szőlővessző kötegekben maradt levelekkel. Hazánkban 1880-ben a nyugati vidéken jelent meg először, és azóta is folyamatos a küzdelem a gomba ellen.

Kórkép és kártétel

A levélen: Fertőzés után 2-3 cm nagyságú, világossárga olajfolt keletkezik a levél felszínén, alatta, a fonáki részen fehér gomba kivirágzás látható. Az erősen fertőzött levelek lehullanak, elszáradnak.

A virágkezdeményen: fehér penészgyep itt is képződhet, később sárga színűvé változik, torzul, elszárad és lehull. A fiatal bogyó, a kocsány és a kacs hasonló tüneteket mutat.

Az idősebb bogyókon: A gomba kívülről nem képez gyepet, a bogyók kékre színeződnek, majd barnulnak és töppednek, végül bőrszerűen összezsugorodnak, néha anélkül, hogy lehullanának. A már zsendülő, áttetsző bogyók nem fertőződnek.

Ha tartósan nedves az időjárás, és a szőlőt nem permetezik megfelelő szerrel, az erős levél- és fürtfertőzés következtében drasztikusan csökken a termés mennyisége. A korai levélvesztés gyengíti a szőlőt, a vesszők rosszul érnek be, és nő a tőke téli fagyérzékenysége.

A gomba életmódja

Tél Lehullott leveleken, kitartóspóra (oospóra) alakban telel át a gomba.

Tavasz (május második felétől)

Az oospórák tavasszal csírázni kezdenek, amihez megfelelő hőmérséklet és nedves növényi felület szükséges. A szőlő kihajtásakor a hőmérséklet megfelelő a kórokozónak (10-13 C° felett), ha az oospóra csírázásakor két napon belül 10 mm csapadék hull, illetve az április-május-június csapadékos (80-100 mm eső havonta), akkor peronoszpóra járványra számíthatunk.

A primer fertőzés feltételei:

• érett primer sporangiumok,

• heves esőzés,

• elegendően hosszú levélnedvesség (4-6 óra),

• fogékony szőlőrész.

A csírázó oospórák rövid nyélen nagy sporangiumot képeznek, amelyekben 35-40 zoospóra fejlődik. A zoospóra esőcseppekkel a talajhoz közel lévő levelekre csapódik, majd csíratömlőt fejleszt, és a sztómán (légzőnyílás) át a levél szövetébe hatol. A sejt közötti járatokban fejlődik, halad tovább a gomba micéliuma, a sejtekben hausztóriumokat fejlesztve. A sárgászöld olajfoltok a károsított növényi sejtek klorofilbomlását jelzik. Néhány nap múlva a levél fonákán fehér sporangiumtartók törnek elő, gyepet alkotva. Kedvező feltételeknél a gomba kivirágzása (sporuláció) 10-12 óra alatt zajlik le. A fertőzés mértéke függ a leveleken, bogyókon lévő sztómák számától is. Ez alapján a levél fonáka és a fiatalabb bogyók nagyobb veszélynek vannak kitéve.

A primer fertőzés csak kis számban fordul elő (többnyire a talaj közelében lévő leveleken), gazdasági kár így csak kivételes esetben keletkezik.

Lappangási (inkubációs) idő:

Az az időtartam, ami a fertőzés kiindulása (a gombafonal behatolása) és a fertőzés első tünetének (olajfoltok) megjelenéséig eltelik. Ez alatt az idő alatt a gombafonalak a levélszöveti sejtek között szétterjednek, és szívószervük segítségével a sejtekből a szükséges táplálékot kiszívják.

Szekunder fertőzés

A másodlagos fertőzéshez szükséges:

• fertőzőképes sporangiumok, zoospórák,

• vízzel borított levélfonák (eső, harmat),

• fogékony növényi részek.

A kivirágzás a peronoszpóra konídiumaiból és konídiumtartókból áll. Egy-egy ilyen virágzásból milliószám kerülnek a konídiumok – bennük a nyári spórákkal – légmozgás vagy eső útján a tőkék felületére, lombozatára, fürtjeire jutva újabb fertőzést okoznak. Ha a lappangási idő eltelte után az időjárás száraz marad, nem tud kivirágozni a peronoszpóra, és az olajfolt elszárad. Meleg, esős időben azonban újabb olajfoltok, majd kivirágzások jönnek létre.

A peronoszpóra tehát a természetben szakaszosan fejlődik, és az egyik szakaszból a másikba való átlépéséhez a kellő hőmérséklet mellett mindig csapadékra (eső, köd, harmat) van szüksége.

A csapadéktól függő fejlődés és terjedés menete:

1. ha 10 mm vagy több a csapadék, kicsírázhat a téli spóra,

2. a következő, legalább 4-5 mm-es csapadék után jön létre az első fertőzés,

3. a lappangási idő után megjelenik az olajfolt,

4. az olajfolt megjelenése utáni legközelebbi csapadékra megtörténik a kivirágzás, és már ennél vagy a következő csapadéknál újabb fertőzések jönnek létre.

Ezután a fertőzés-olajfolt-kivirágzás folyamat állandóan ismétlődik. A legkedvezőbb a 20-25 C° közötti hőmérséklet és a ködös, esős idő. Nem következik be további fertőzés, ha a csapadék idején a hőmérséklet 13 C° alatt vagy 30 C° felett van.

Az oospórák a vegetáció vége felé fertőződő, idősebb levelek mozaikos foltjaiban képződnek. Már az élő levélben fejlődésnek indulnak, de teljes kifejlődésük a talajra hullott levelekben történik. A gomba áttelelését biztosítják.

Előrejelzés

A szőlőperonoszpóra várható megjelenését a hőmérsékleti és csapadékadatok mérésével előrejelezhetjük. A kórokozó biológiája, a csapadék és a hőmérséklet összefüggése alapján az Istvánffi-Pálinkás-féle előrejelző modell segítségével kiszámítható a fertőzéstől a tünet megjelenéséig terjedő idő hossza.

Védekezés

Megelőzés:

A védekezés első, egyben meghatározó módja. A magas művelésű, széles sortávolságú ültetvény csökkenti a fertőzésveszélyt, emellett fontos a zöldmunkák időbeni elvégzése és a mértéktartó nitrogéntrágyázás. (N-túladagolás esetén a szöveti ellazulás következtében a gomba könnyebben támad.)

A szőlő peronoszpórával szembeni érzékenysége függ:

• a szőlőtőke zöld részeinek korától,

• a levelek nitrogéntartalmától,

• a szőlőfajtól és -fajtától,

• a fekvéstől, kitettségtől és légmozgástól,

• az állomány sűrűségétől,

• a művelésmódtól.

Kémiai védekezés:

Mivel a peronoszpóra a növényi rész belsejében élősködik, a védekezés megelőző kell, hogy legyen. Fontos, hogy a gomba szaporítószervei a fertőzés, illetve a peronoszpóragyepek kitörése idején már mérgező anyagot találjanak a szőlő zöld hajtásában. Nem naptári időpont, hanem a szőlő fejlődése és az időjárási viszonyok határozzák meg a védekezések időpontját.

Védekezés tavasztól nyárig:

A primer fertőzés ellen kémiai védekezés nem feltétlenül szükséges (meteorológiai viszonyoktól függően), biztonságból virágzás előtt egy permetezés javasolható, ha addig nincs szükség célzott védekezésre.

Közvetlenül virágzás előtt és a virágzás alatt:

Csak nagyon kedvezőtlen időjárásnál és nagy fertőzési veszélynél kell a virágzás alatt permetezni. A nagyon érzékeny fiatal bogyók védelme érdekében a virágzás vége felé (a virágsapkák 80%-a lehullott) a megelőző permetezés szisztémikus szerekkel különösen fontos.

Kezelés az elvirágzástól augusztus elejéig:

Egy-két permetezést virágzástól zsendülésig a bogyók védelmére el kell végezni. A permetezések előtt a zöldmunkát el kell végezni.

Védekezések augusztus közepe körül:

Sűrű lombozat esetén a fürtzónából néhány levelet el kell távolítani, és a késői peronoszpórafertőzés miatt záró permetezést kell végezni.

Javasolt hatóanyagok

Javasolt a hasznos élő szervezeteket védő, réztartalmú vagy kombinált készítmények használata a peronoszpóra ellen. A tiszta réztartalomnak lehetőség szerint alacsonynak kell lenni (2 kg/ha/év). A virágzás előtt szisztémikus, virágzás után kontakt szereket használjunk. A hatóanyagokat tekintve a réz, rézhidroxid, rézoxiklorid + mankoceb, efozit+rézoxiklorid, dimetomorf + mankoceb, folpet, folpet + metalaxil, stb. ajánlottak. (A hatóanyagokról, konkrét szerekről bővebben a Növényvédő szerek, termésnövelő anyagok 2004-es kiadványában olvashatnak.)

Felhasznált irodalom:

Karl Bauer – Szőlősgazdák könyve, Integrált szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó