---

A. M. keceli előfizetőnk a pulykák (baromfi) fertőző vakbél- és májgyulladásáról kérdezett. A pulykák fertőző vakbél- és májgyulladása (Histomoniasis) a pulykák, fácánok, fürjek, gyöngytyúkok, pávák, darvak parazitikus egysejtűek okozta fertőző betegsége. A betegség pulykákban gyakran fatális kimenetelű, a vadon élő fajokban jelentősége alárendelt. A kórokozó a baromfit is megbetegíti, bár a megbetegedés és elhullás csirke- és tyúkállományokban jóval kisebb mértékű. A betegség angol neve blackhead, ami az uralkodó tünetre utal: a fejfüggelékek kékesvörösen-feketevörösen elszíneződnek. A belső szervek közül a máj és a vakbél megbetegedése a legjellemzőbb. A blackhead kártétele a fogékony madarak lesoványodásában, gyenge fejlettségében, rossz takarmányértékesítésben és szórványos – olykor járványszerű – elhullásban nyilvánul meg. Jóllehet a kórokozó szinte minden baromfiállományban jelen van, a betegség – a baromfi fokozott genetikus ellenállóképessége miatt – mégis elsősorban a pulykák és tenyésztett tyúkalkatú vadmadarak között elterjedt.

---

A. V. sükösdi előfizetőnk a hazai szarvasmarha-tenyésztés közelmúltjáról tett fel kérdéseket. A magyarországi szarvasmarha-tenyésztést az 1960-as évekig a magyartarka fajta uralta. A fajta tejtermelése mérsékelt színvonalú, hústermelése jó minőségű volt. A termelési tulajdonságok javítására történtek próbálkozások a `60-as években, például a dán jersey-vel a tejkoncentráció növelésére. A hereford-dal és az aberdeen-angus-szal való keresztezés az olcsó és gazdaságosabb hústermelést volt hivatva elősegíteni. 1971-től a szarvasmarha specializáció programba kerülésével megjelent a holstein-fríz fajta, a finn ayshire és az egyhasznú húsmarhafajták közül a charolais, a limousin, valamint a kanadai és USA-beli hereford.

---

Z. G. kalocsai olvasónk a sertések csülkének kopásáról kérdezett. A csülkök túlzott kopására az állat mozgása hívja fel a figyelmünket. A túlzottan kopott csülkű állat sokat fekszik, a felállás során ügyetlennek tűnik, a fájó lába akár 20-30 cm-t is előrecsúszik. Járás közben tipeg, hátulsó végtagjait a szokásosnál jobban a hasa alá helyezi, nehezen, „kötötten" jár, gyakrabban ül le. Mozgása szemmel láthatóan fájdalmas. Ha a kopás mértéke több lábon is nagyfokú, az állat szétterpesztett hátulsó lábakkal jár, csúszkál. A csülök túlzott kopását fokozza a sertés fekvési szokása, miután fekvéskor lábaival gyakorta kaszáló mozgást végez, ekkor az alul lévő lábak csülkeinek oldalszaruját a padozathoz súrolja. A csülök eleje (hegyfali része) egészen csonkává lekophat. A csülök túlzott kopása idősebb, nagyobb súlyú tenyészsertéseknél a leggyakoribb, de igen rossz padozatú telepeken növendék és hízóállatoknál is előfordulhat.

---

K. K. mezőtúri olvasónk kérésére megadjuk a hazai Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Állomások címeit és telefonszámait. 3213 Atkár, Tabi major (37/351-032), 2101 Gödöllő, Isaszegi u. (28/320-395), 6001 Kecskemét-Miklóstelep (76/320-639), 9485 Nagycenk, Széchenyi Kastély (99/360-026), 3244 Parád, Cifraistálló (36/364-387), 6346 Sükösd, Pf. 4. (79/363-033), 7522 Szarkavár-Kaposújlak (82/319-615)