Olvasónk határozatlan időtartamra vonatkozó mezőgazdasági vagyonbiztosítási szerződést kötött, amelyet tavaly, december 18-án december 31. napjával felmondott. A biztosító társaság a felmondást azonban csak 2004. december 31. napjára fogadta el, és követeli olvasónktól az idei évre vonatkozó biztosítási díjat. Olvasónk levelében azt írja, hogy nem érti a biztosító magatartását, ő ugyanis 2003. november 27-én személyesen beszélt az illetékes fiókvezetővel, aki a felmondást szóban tudomásul vette, csak annyit kért, hogy azt írásban is küldjék meg részükre. Így tehát Olvasónk álláspontja szerint a szóban elfogadott felmondás írásbeli megerősítésére került csak sor december 18-án.

Elöljáróban áttekintjük a vagyonbiztosítási szerződésre vonatkozó fontosabb szabályokat.

Vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt vagy aki a szerződést az érdekelt személy javára köti meg. A biztosítási összeg nem haladhatja meg a biztosított vagyontárgy értékét. A vagyontárgy valóságos értékét meghaladó részében a biztosítási összegre vonatkozó megállapodás semmis, és a díjat megfelelően le kell szállítani. Ennek ellenére lehetőség van arra, hogy valamely vagyontárgy várható értéke, továbbá helyreállításának, illetőleg új állapotban való beszerzésének értéke erejéig kössenek vagyonbiztosítási szerződést.

Ha a vagyonbiztosítás esetén a biztosított és a szerződő személye elválik egymástól, a szerződés fennállása alatt a biztosítottnak a Ptk. 50 §-a alapján lehetősége van arra, hogy a szerződő helyébe lépjen. Ezt a biztosítottnak a biztosítóval írásban kell közölnie. A biztosított és a szerződő ebben az esetben a folyó biztosítási időszakban esedékes díjakért egyetemlegesen felel.

Ha a biztosítási összeg a vagyontárgy értékénél kisebb, a biztosító ellenkező megállapodás hiányában a kárt olyan arányban köteles megtéríteni, ahogy a biztosítási összeg a vagyontárgy értékéhez aránylik. A biztosítási összeg a folyó biztosítási évre a kifizetett kártérítési összeggel csökken, kivéve, ha a szerződő fél az éves díjat megfelelően kiegészíti. Nagyon lényeges szabály, hogy a biztosított köteles a kárt tőle telhetően enyhíteni! A biztosító mentesül a fizetési kötelezettség alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen a biztosított, illetőleg a szerződő fél, a velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk, a biztosítottnak a szabályzatban megállapított munkakört betöltő alkalmazottai, illetőleg megbízottai, valamint a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. A szabályzat a biztosító mentesülését csak vezető, továbbá a biztosított vagyontárgyak kezelésével együtt járó munkakört betöltő alkalmazottak, megbízottak, tagok, illetőleg szervek magatartásához fűzheti.

A biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotában a biztosított a szabályzat által megállapított határidőn belül csak annyiban változtathat, amennyiben ez a kárenyhítéshez szükséges. Ha a megengedettnél nagyobb mérvű változás következtében a biztosító számára fizetési kötelezettsége elbírálása szempontjából lényeges körülmények tisztázása lehetetlenné vált, kötelezettsége nem áll be.

A határozatlan időre kötött vagyonbiztosítási szerződést a felek bármikor felmondhatják. Azonban erre a Ptk. 551. § (4) bekezdése értelmében kizárólag írásban kerülhet sor, és a felmondás csak a biztosítási időszak végére szólhat. Ennek megfelelően a 2003. november 27. napján történt szóbeli felmondásnak sajnos – mivel azt harminc nap felmondási idő betartásával Olvasónk írásban nem jelentette be – nincs jogi hatálya. Ennek megfelelően álláspontunk szerint egy esetleges bírósági eljárás esetén a biztosító társaság eredményesen perelné be Olvasónkat.