Az eredményességnek vannak természeti feltételei, mint a talaj és éghajlat, de vannak emberi tényezői, mint az elővetemény kiválasztása, a vetésidő meghatározása, a vetőágy előkészítése és végül a fajta kiválasztása. Minthogy a legnagyobb területen vetett őszi kalászos gabonánk az őszi búza, ezért most ezzel szeretnék foglalkozni.

Mindenkinek azt ajánljuk, hogy mindig az adott korszak legjobb fajtáját vesse, méghozzá a felhasználás céljának megfelelően. Ma Magyarországon több mint 130 államilag minősített fajta létezik, amelyek termésadatait az OMMI évente publikálja, és a termelő elvileg ezek közül választhat. Csakhogy az adatok nem jutnak el mindenkihez, vagy ha el is jutnak, nem lehet tudni, hogy melyik fajta vetőmagja az elérhető. A népszerű fajtabemutatókon az ajánlati fajtalista még nem született meg, így a termelő leginkább a saját értékítéletére hagyatkozhat. A kereskedő is csak az általa forgalmazott vetőmagot értékesítheti, nyilván arra beszéli rá a termelőt, amit el akar neki adni.

A fajták között azonban mennyiség, minőség és termésbiztonság tekintetében is egyaránt nagyon nagyok a különbségek. A fajtaválasztás a búzatermesztés gazdaságosságát akár el is döntheti, ezért erre minden EU-tagállamban külön figyelmet fordítanak. Minden ország működtet valamilyen állami fajtavizsgálati rendszert, amellyel garantálja, hogy mindenhol a legjobb fajták kerüljenek köztermesztésbe. A legjobb fajta fogalma azonban relatív, más Olaszországban és más az Egyesült Királyságban.

A búza nem kozmopolita növény, nehezen honosítható, ezért nincsenek is „világfajták”. Magyarországon is folyamatosan próbálkoztak külföldi fajták vetőmagjának a behozatalával, de ezek a kísérletek mindig kudarccal végződtek. Még a szomszédos Ausztriából vagy a volt Jugoszláviából sem tudtunk olyan fajtát honosítani, amely tartósan köztermesztésben maradt volna. Ugyanakkor az elmúlt négy évtizedben előállítottuk azokat a féltörpe, megdőlés-ellenálló, télálló és minőségben is megfelelő hazai fajtákat, amelyekkel megháromszoroztuk az országos átlagtermést, többször meghaladtuk az öt tonnát hektáronként. Számos gazdaság átlagtermése meghaladta a 7,5-8,5, egyes táblákon pedig a 9-10 tonnát is.

A 2003-2004-es gazdasági évben Karcagon egy külön kísérletet állítottunk be a genetikai haladás mérésére, az extenzív búzáktól a mai legjobbakig. Újra igazolódott, hogy a régi búzákkal (Bánkuti, Fleischmann, Fertődi, stb.) maximum 4,5-4,7 tonnát lehet elérni hektáronként. A következő korszak vezető fajtáival, az első intenzív fajtákkal 7,06 (Bezosztaja), 7,14 (Jubilejnaja 50), 7,21 (Mv4), 7,94 (Mv23) tonna/hektár termés takarítható be. Nyolc tonna feletti termést a mai vezető fajták adtak. A GK Élet 8,34, az Mv Palotás 8,38, a Fatima 2 8,65, a Hunor 8,70, az Mv Csárdás 8,78, az Mv Magdaléna 8,88, az Mv Pálma 8,91 és a KG Magor 8,92 tonnát termett hektáronként. Ezeket is felülmúlta a GK Öthalom 9,39, a Gaspard 9,41, az Alex 9,42, a Róna 9,60, a GK Cipó 9,64 és a Buzogány 9,73 tonnás termésével.

Tíz tonna feletti termésével tűnt ki egy minősítés előtt álló karcagi fajtajelölt 10,04 t/ha és a Kg Kunhalom 10,09 t/ha-os termésével.

A 2003-2004-es gazdasági év kedvező volt a kalászosgabonák fejlődésére, és kockázati tényezők sem voltak. A lisztharmatfertőzés gyenge volt, s csak a levélrozsda jelent meg egyes helyeken, amely a fogékony fajtákat károsította. Megdőlést és fuzáriumos kártételt főleg a Dunántúlon lehetett tapasztalni, ahol hosszú tenyészidejű és magas, megdőlő fajtákat vetettek. A korai, az éréskor betakarított, féltörpe magyar fajtákat különösebb veszély nem fenyegette, és valamennyi a genetikai termőképességének megfelelően termett. A termésingadozás kisebb volt a szokásosnál, de a kedvező adottságokat, valamint a műtrágyát azért a búza az idén is meghálálta.

A fajtaválaszték tehát bőséges. A fajtát azonban a termelő választja a saját kockázatára, és a genetikai potenciál realizálása is az ő érdeke. Ezért más javaslatunk nem lehet, mint az, hogy tartsák meg a jól bevált fajtákat, miközben az újakra is figyeljenek oda! Ezeket előbb próbálják ki, és csak olyanra cseréljenek, ami bevált! Ezzel együtt azonban azt se feledjük, hogy 130-160 kg N hatóanyag felhasználása is elengedhetetlenül szükséges a termőképesség és minőség realizálásához.