A búza gombabetegségei

• Torsgomba

• Szártörő gomba

• Búzakőüszög

• Búzaporüszög

• Búzafuzáriózis

• Szeptóriás levél- és pelyvafoltosság

• Lisztharmat

Búzakőüszög (Tilletia foetida)

Jelentősége: a vetőmagcsávázás bevezetése előtt a kőüszög a gabonafélék legfontosabb gombabetegsége volt.

Tünetek: virágzás után, az éréssel egy időben a kalászokban a maghoz hasonló, zömökebb puffancsok keletkeznek, amelyek szétnyomva zsíros tapintásúak. A fertőzött kalászok színe kékeszöld, fénylő, ezeknél a virágzás elmarad. A puffancsok belsejét feketés-barna spóratömeg tölti ki, amelynek kellemetlen szaga „heringsólére” emlékeztet.

A betegséget előidéző Tilletia fajok csírafertőzők. A spórák csépléskor kerülnek a szemek felületére, miután a betakarítógép dobja szétveri a puffancsokat.

Védekezés: vetőmagot egészséges tábláról fogjunk, és csak egészséges (kórokozóval nem szennyezett) vetőmagot vessünk! A kőüszög a vetőmagtermesztésben szaporításból kizáró ok. Nagyon fontos a helyes agrotechnika megválasztása. A kőüszög elleni védekezésben egyre fontosabb szerepe van a csávázásnak.

Búzaporüszög (Ustilago nuda)

Jelentősége: búzában és árpában egyaránt előfordul.

Tünetek: kalászoláskor az egész kalász üszögös portömegként bújik ki a levélhüvelyből. Az üszögös kalászok az egészségesek előtt jelennek meg. A puha állományú, sötétbarna spóratömeget kezdetben vékony, ezüstszürke hártya borítja. Az egészséges növények virágzása idején felreped a spóratömeget borító hártya, a spórák elporzanak, és csak a kalászorsó marad vissza. Virágfertőző.

Védekezés: egészséges vetőmag használata. Ősszel kései, tavasszal korai vetés. A kémiai védekezés alapja a csávázás. A csávázószer megválasztásánál feltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a kórokozó a szem belsejében helyezkedik el, ezért csak a szisztémikus hatású készítmények alkalmasak.

Búzafuzáriózis (Fusarium graminearum)

Jelentősége: a gabonafélék egyik legsúlyosabb betegsége. Mindenütt előfordul, a növény minden részét fertőzi. Mennyiségi és minőségi kárt okoz. A Fusarium fajok emberre, állatra egyaránt veszélyesek, toxikus anyagokat termelnek. Emésztőszervi és ivarszervi károsodásokat okoznak.

Tünetek: a kórokozók a búzát minden fejlődési stádiumban károsíthatják. Jellegzetes csírapusztulást, hópenészt (Fusarium nivale), szár- és gyökérrothadást, valamint kalászbetegséget idéznek elő. A vetés utáni fertőzés kiindulhat a szemből és a talajból is. Az elhalás bekövetkezhet kelés előtt vagy kelés után. Hó nélküli, hideg teleken a fertőzött állományokban nagyobb a fagykár. A vastag hótakaró elolvadása után a leveleken és a szártövön pelyhes micélium mutatkozik, amelyet „hópenész” néven ismerünk. Nedves időjárásban a fertőzés helyeit gyakran rózsaszínű spóratömeg takarja.

Védekezés: egészséges vetőmag vetése, tarlómaradványok betakarítás utáni gyors és maradéktalan leforgatása, árvakelések és gyomgazdanövények felszámolása, vetésforgó bővítése, megfelelő fajta választása. A talajból kiinduló fertőzések ellen a vetőmagcsávázással is lehet védekezni. A magra jutatott kontakt hatóanyag a mag körül, a talajban fungicid zónát képez, illetve a szisztémikus szerek esetében a felszívódó hatóanyag a csíranövénybe jutva megvédi azt a kórokozótól.

Szeptóriás levél- és pelyvafoltosság (Septoria tritici, Septoria nodorum)

Jelentősége: mindenütt előfordulnak, ahol búzát termesztenek, akár 35%-os termésveszteséget is okozhat. Korai fertőzés esetén a szemek nagy részét megbetegítheti. Elsősorban a búzát, ritkábban az árpát és a rozsot fertőzi.

Tünetek: a legtöbb szakirodalom a Septoria nodorumot a pelyvabarnulás, míg a Septoria triticit a levélfoltosság kórokozójaként ismerteti. Tavasszal a levélhónaljban klorotikus, sárga, majd barnuló, apró foltok jelennek meg. A foltok nagyobbodnak, nekrotizálódnak, a S. tritici esetében oldaluk párhuzamos, a S. nodorum foltjai gyakran lencse alakúak.

Védekezés: az egészséges vetőmagot optimális időben kell elvetni; többéves vetésváltás, harmonikus tápanyagellátás, fertőzött növényi maradványok aláforgatása. Kerülni kell a mély fekvésű, zárt területeket. Szisztémikus komponenst is tartalmazó fungicidekkel vagy azok kombinációjával vetőmagcsávázást kell végezni.

Lisztharmat (Erysiphe graminis)

Jelentősége: az elmúlt években a levélbetegségek között az első helyet foglalta el. Az árpa és a búza jelentős levélbetegségei közé tartozik, amely megfertőzheti a rozst és a zabot is. „Sanyargató” jellegű betegség, a növény teljes pusztulása ritka.

Tünetek: az első tünetek már ősszel jelentkezhetnek a legalsó levélhüvelyen és a levélen. Micéliuma fehér lisztes bevonatot alkot. A penészbevonat később megvastagszik, szürkésbarnára színeződik, s rajta fekete pontok formájában jelenek meg a termőtestek. A fertőzés helyén a levelek elsárgulnak, később elszáradnak.

Védekezés: kevésbé fogékony fajták alkalmazása, harmonikus tápanyagellátás, növénymaradványok gondos aláforgatása, jó káliumellátottság, csávázás.

Az árpa gombabetegségei

• Árpa fedettüszög

• Árpa helmintosporiózisai

• Árpatorsgomba és szártörő gomba

• Árpa valódi porüszög

• Árpa fekete vagy álporüszög

• Árpa lisztharmat

Árpa fedettüszög (Ustilago hordei)

Jelentősége: az egész világon ismert. Jelentősége napjainkban kisebb, ennek oka a hatékony vetőmagcsávázás és a rezisztens fajták elterjedése.

Tünetek: tipikus tünetek a kalászon megjelenő üszögspóratelepek. Az üszöggel fertőzött kalászokat, illetve szemeket egy ezüstös hártya fedi, ami a betakarításkor roncsolódik. A fertőzött kalászok később jelennek meg, mint az egészségesek. Az árpa fedettüszög csírafertőző.

Védekezés: a megelőző agrotechnikai intézkedések közé tartozik az egészséges vetőmag használata és az ősszel kései, tavasszal korai vetés. A kórokozó elleni védekezésben kiemelt szerepe van a kontakt, szisztémikus hatású, protektív csávázószereknek (rézoxikinolát, karboxin + rézoxikinolát, tiofanát-metil + rézoxikinolát, fuberidazol + triadimenol).

Árpa helminto-sporoziózis (Helminthosporium spp.)

Jelentősége: a különböző Helminthosporium fajok okozta betegségek súlyos gazdasági kárt okoznak az árpában és más gabonafélékben is, különösen csapadékos évjáratokban. Egyre növekvő jelentőségű kórokozó.

Tünetek: igen változatosak. A különböző fajok levélfoltosságot, levélcsíkosságot, csíranövény-pusztulást, szártőbetegséget okoznak. Csírafertőző.

Védekezés: helyes vetésváltás kialakítása, a fertőzött növényi maradványok mély aláforgatása. Egészséges és csávázott vetőmag vetése. Ritkán szükség van a fungicides állománykezelésre is.

Árpa valódi porüszög

Jelentősége: a vetőmagcsávázás elmulasztásakor jelentősebb lehet, mint a fedett üszög esetében

Tünetek: a fertőzött kalászok korábban jelennek meg, mint az egészséges és virágzó kalászok. Az üszögös kalászról szél segítségével szóródnak szét az üszögspórák, és fertőzik a virágzásban lévő kalászokat. Néhány nap alatt az egész kalász szétporlik, csak a kalászorsó marad épen. A fertőzött szemek tünetmentesek.

Védekezés: ellenálló fajták termesztése. Ennél hatékonyabb és biztosabb az árpa-vetőmagtételek szisztémikus gombaölőszerekkel történő csávázása. (pl. karboxin + rézkinolát, fuberidazol + triadimenol, stb.)

Rozs gombabetegségei

• Rozshópenész

• Anyarozs

• Rozsszárüszög

Anyarozs (Claviceps purpurea)

Jelentősége: a nagyobb mértékben fertőződött gabona – mérgező alkaloida-tartalma miatt – sem élelmezési, sem takarmányozási célra nem alkalmas. Mindenütt megtalálható, ahol búzát, rozsot, árpát és zabot termelnek. Gyógyászati alapanyagként is már régóta használják

Tünetek: virágzáskor a fertőzött kalászból nyálkás csepp szivárog. Az érés időszakában a szemek helyén 1-3 cm hosszú, varjúköröm alakú, kissé görbült, lilásfekete színű szkleróciumok fejlődnek.

Védekezés: a fertőzött táblákon ne fogjunk vetőmagot, ha kisebb mértékű a fertőzés, vetőmagtisztítást kell végezni. Vetésváltás, csávázás.

A csávázás

A csávázás alapvető agrotechnikai eleme a vetés előkészítésének. Csávázással a legolcsóbban, leghatékonyabban, legkörnyezetkímélőbben tudunk védekezni az egyes kórokozok és kártevők ellen. Ne felejtsük el azt sem, hogy egyes betegségekkel szemben ez az egyetlen védekezési eljárás ismert.

Csávázás alkalmával viszonylag kis mennyiségű, nagy hatékonyságú növényvédő szer hatóanyagot kell egyenletesen feljuttatni a vetőmagra. A módszer nem csak a magot, hanem a csírázó növényt is megfelelően védi. A megfelelő tapadás érdekében szükség esetén érdemes tapadásfokozó szereket alkalmazni. A csávázószereknek jól elkülöníthető színnel jelölik a csávázott vetőmagot. Ez igen fontos, mert a kezelt mag takarmányozási célra már nem használható, illetve így jól ellenőrizhető a borítás mértéke. A csávázószert mindig az adott termőhelyi adottságoknak megfelelően kell megválasztani. Az őszi vetésű kalászosok szaporítóanyagaihoz használt csávázószereket hatáskifejtés szerint két nagy csoportba sorolhatjuk. Így megkülönböztetünk kontakt és szisztémikus szereket, illetve ezek kombinációit.

A csávázószerek feladatai

• a maggal és a talajjal terjedő betegségekkel szemben egyaránt biztos védelmet nyújtson,

• széles hatásspektrummal rendelkezzen,

• kezdeti növekedést segítse vagy ne hátráltassa azt,

• a mag felületén egyenletesen tapadjon, jól láthatóan jelezze jelenlétét.

A csávázással szemben támasztott technológiai követelmények:

• Egészséges, megfelelő csírázási eréllyel rendelkező vetőmag,

• kevés szennyező anyag (por, rögmaradvány, stb.) jelenléte a csávázni kívánt vetőmagban, mert sok szert kötnek meg a relatív nagy felületük miatt,

• jól és biztonságosan működő csávázógép,

• kiváló tapadással rendelkező csávázószer vagy tapadásfokozó adalékanyag alkalmazása az egyenletes borítás érdekében,

• megfelelő szaktudással bíró szakember jelenléte.

A sikeres és minőségi növénytermesztés alapja az egészséges, jó minőségű csávázott vetőmag. Az itt elkövetett hibákért a későbbiekben hatványozottan kell fizetnünk.

Felhasznált irodalom:

HORVÁTH J.: A szántóföldi növények betegségei.

Mezőgazda Kiadó.