Csokonai Vitéz Mihály munkássága kötődik ide, aki az 1799-80-as tanévben a református gimnázium tanára volt, majd később az intézmény névadójává vált. Csurgó ma is diákváros, ezernél is több középiskolás tanul a két középfokú intézmény falai között. Örvendetes, hogy hosszú idő óta mezőgazdasági képzés is folyik a kisvárosban, s a kikerülő diákok feladata „Somogyország" gazdálkodási hagyományainak ápolása. Egyébként Csurgóra az oktatásban részt vállaló pedagógusokon kívül nagyon sok értelmiségi is „bevándorolt" az utóbbi két évtizedben, akik sok helyről sokféle frissítő, új gondolatot is hoztak magukkal, ami a város szellemiségének megújulását is előnyösen befolyásolta.

Meghatározó gyerekkori élmények

A Komlóról elszármazott Cziráki László semmiképp nem a szocialista iparvárosban kapta az a mezőgazdaság szeretetét kiváltó impulzusokat. Sokkal inkább a nagyszülőknél, Őrtilosban – a Dráva menti kisfaluban – töltött nyaralások, látogatások motiválták. Ott ismerkedett meg a mezőgazdasággal. Az ottani téeszben lehetett munkát vállalni, kukoricát kapálni, cséplőgép mellett dolgozni, és nem utolsósorban – felelősséggel – állatokat őrizni kondási, valamint csikósi minőségben. A lovak közelsége különösen nagy élmény volt, nem beszélve a felelősségről. Nem lehetett kérdéses ezek után, hogy a középiskolát Kaposváron, a mezőgazdasági technikumban kezdte, majd egyenes út vezetett a gödöllői agráregyetemre. Ott állattenyésztői diplomát szerzett 1981-ben, amit később takarmánygazdálkodási szakmérnökivel egészített ki. A Kutasi ÁG. volt az első munkahelye, ahol állattenyésztői munkát bíztak rá, ami szép és színvonalas szakmai munkát jelentett. Később, már fiatal nős emberként költözött Csurgóra, ahol a téesz szarvasmarha ágazatában dolgozott telepvezetőként. Aztán egy időre elfordult a szakmától – mint akkoriban a fiatalok nagy része –, és különböző vállalkozásoktól remélt életszínvonal-emelő fordulatot. Aztán nyolc év kitérő után a volt kutasi kollégák keresték meg a rendszerváltás idején, hogy visszacsábítsák a szakmába. Erre nem tudott nemet mondani, mert legbelül ő is érezte, hogy erre a munkára hivatott igazán. Kétségtelen, hogy több munkahely nagyobb „világlátást", jobb tájékozódást tesz lehetővé, ezért nem bánta meg, hogy sok helyen megfordult. – Kár lenne beleszürkülni egy munkahelyi környezetbe – állítja Cziráki László –, és ezt pozitív felismerésnek érzi ma is.

Új típusú szövetkezet alakult

A téeszek megszűnése idején nagyon sokan maradtak bizonytalanságban, még akkor is, ha a kárpótlásokon jelentős földterületekhez jutottak. Nem volt elég motiváció és elegendő szakmai rutin a volt téesz-tagokban – az „új tulajdonosokban" – ahhoz, hogy átfogó és eredményes gazdálkodási koncepció mentén elinduljanak. Ekkor jött el Cziráki László szerint is az ő ideje, hiszen a frissen alakult, új típusú Csurgó-térségi Gazdaszövetkezet éppen azzal a szándékkal alakult, hogy ezeket a nehézségeket orvosolja. Őt kérték fel a társult gazdák arra, hogy lássa el az agronómusi/termelésirányítói feladatokat. Szívesen vállalta a ma 38 gazdát tömörítő szövetkezet szakmai feladatainak koordinálását, annál is inkább, mert a termelés szervezése mellett beszerzői és értékesítési célfeladatok is színesítik a munkát. Így nagyon jól kamatoztathatja az idők során kiépített partnerkapcsolatait. Jelentős pedagógiai munkát is végez – nem mindig észrevehető módon – folyamatosan, hiszen a tagok korábbi csapongó, ötletszerű elképzeléseit „le kellett finomítani", közös nevezőre kellett hozni. Ezt a vélemények nyilvános ütköztetésével, az ésszerű folyamatokat segítő érvek felsorakoztatásával és végtelen türelemmel érte el. Ma a tagok számára egyértelmű és világos, hogy miért kell három növénnyel foglalkozni a mintegy 1.200 ha területen. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fajtaválasztásnál is szerencsés, ha mindenki a termőhelynek leginkább megfelelő, azonos fajtát vet, mert könnyebb és eredményesebb értékesítésre számíthat. Látszólag kis dolgok ezek, de az emberek gondolkodásának befolyásolása mégis nehéz és időigényes folyamat – mondja a szakember. Ennek ellenére kevés hangos szó vagy meg nem értés jellemezte az elmúlt időszakot.

Az új helyzetnek megfelelő munkamódszerekkel

A 38 gazda számára a megbeszélések alkalmával minden részkérdést és részfeladatot pontosítani kell. Természetesen vannak a gazdálkodásnak– saját, jól felfogott érdekében is – mindenkire vonatkozó, kötelező elemei, amit be kell tartani ahhoz, hogy a gördülékeny munkavégzés és az eredményesség elvárható legyen. Minden tag számára világossá vált mára, hogy az egységes minőségű és nagy tömeget képező termék értékesíthető a piacon a legnagyobb biztonsággal. Aki ebben eleinte nem volt partner, az rosszabbul járt, mert később értékesített alacsonyabb áron. Ezért mára letisztult a folyamat, mindenki elfogadta az „egységesített" talajművelési, tápanyag-viszszapótlási, fajtahasználati, stb. döntéseket. Van egy nagy vetésterv az egész területre, és azon belül vannak ehhez hasonuló, ún. kis vetéstervek, gazdánként. A megbeszéltektől való eltérés a hat év tapasztalatai alapján minimális, hiszen mind jobban érvényesül a közösségi munkába és a döntések helyességébe vetett hit. Lassan feledésbe merül a régi szövetkezet gondolata és az ahhoz kötődő pejoratív megítélés. Egyértelműen új szemlélet, új szervezeti felépítés jellemzi az új típusú szövetkezést, aminek sikerei lassan rendet tesznek a fejekben. Mindenkinek lehetnek javaslatai, amelyeket a közösség elemez, értékel, és amelyekről dönt is végül. Természetesen Cziráki László szakmai javaslatai többet nyomnak a latban, hiszen ő más összehasonlításban is vizsgálja a dolgokat, szélesebb kitekintéssel rendelkezik. Aprólékos, jó emberismeretet igénylő munkát végez, amit szeret, és amellyel kapcsolatban bízik abban, hogy az még magasabb szintre emelhető. Van jövő – elég, ha a nyugati példákat nézzük – a szövetkezés előtt. A relatív nagy lemaradást viszonylag rövid idő alatt sikerült elfogadható szintre felhozni. A minőségi finomítás és a jövőtervezés már nagyobb léptékű erőfeszítést igényel, és lassúbbnak ígérkezik. Az unió szintjét a jó termőhelyi adottságok, jó szervezettség és temérdek munka ellenére is évtizednyi idő alatt lehet csak elérni. Ehhez persze a támogatások és pályázatok sorát kell sikeresen elnyerni, és azok hozadékát okosan lehet csak felhasználni. Ennek érdekében fejben és technikai szempontból is – számítógépes adatnyilvántartás, törzskönyvvezetés, stb. – fejlődni kell, és mint tudjuk, a nagy hátrány ledolgozása az élet minden területén igen keserves, lassú folyamat…

Kettős elvárásnak megfelelni

A tagság és a vezetés közösen tanulja, alkalmazza és finomítja tovább az új típusú szövetkezés elemeit, ami önmagában is komoly kihívás. Emellett pedig az uniós csatlakozással járó összes kötelmet és előírást igyekeznek megtanulni és alkalmazni. Ez kettős teher, embert próbáló feladat, amihez azért a falugazdász, a szaktanácsadó és a pályázatfigyelő is igyekszik a maga módján segítséget nyújtani. A termelés ritmusa és méretei, valamint a speciális igények megkövetelik a fejlesztések alapos átgondolását. Természetesen kell a tárolótér és a speciális gép is – mint pl. a kukoricabogár elleni küzdelemben a hidas traktor –, amelynek a beszerzése ma konkrét, megvalósításra váró cél. A támogatás ehhez nélkülözhetetlen, mert az éves 300 milliós árbevétel e célra fordítható nyereségtartama nem biztosít elegendő mobilizálható tőkét.

A biodízel program megakadt

Csurgó neve többször is felröppent az elmúlt kormányzati ciklusban, mint az egyik lehetséges észterező üzem helyszíne. A Gazdaszövetkezet elnöke, Fekete János idejekorán el is kezdte dédelgetett álmuk előkészítését, a projekt megvalósítására azonban – más helyszínekhez hasonlóan – náluk sem került sor. Cziráki László szervezői segítségével gyakorlatilag a térségi termelői hátteret és a 10-20.000 tonnás mennyiséget – elsősorban repcéből és napraforgóból – is egyaránt biztosították volna. Iszonyatos mennyiségű munka van a nagyberuházás előkészítésében, mondja portrénk szereplője, kezdve azzal, hogy nagyon sok működő technológiát tanulmányoztak. Kiválasztották a legjobban adaptálhatót, és támogatás igénybevételével kidolgozták a programot. Megvalósíthatósági tanulmány készült, lefolytatták a megépítésre irányuló közbeszerzési eljárást, eredményesen megküzdöttek a tűzoltósággal, a környezetvédelmi hatósággal, az építési engedélyt odaítélő hatósággal, az építkezés megindításához feltétlenül szükséges állami garanciát azonban nem kapták meg. Ez nagy csalódás volt. Utólag megítélve; vagy korábban vagy később kellett volna belefogni a projektbe, bár lehet, hogy akkor sem lett volna esély eredményesen fellépni az ásványolajlobbi ellen… Kár, hogy ma, idehaza ennyi akadály gördül a megújuló energiaforrások alkalmazása elé. Ugyanakkor az unióban virágzik a biodízel-előállítás, a szél-, a nap- és a geotermikus energianyerés gyakorlata. Talán majd a Magyarország számára is kötelezően előírt, 2010-ig megvalósítandó biodízel program rövidesen cselekvésre készteti a döntéshozókat, és lehet, hogy még érdemes lesz leporolni a csurgói terveket.

Érdemesebb egyelőre a termelésben bízni

A termelésszerkezet egyszerű, de többé-kevésbé megfelel a vetésváltás szabályainak; kukorica – felerészben –, valamint kalászos és repce alkotja. A bevállalt fajtakísérletekben legjobban szereplő fajtákból választanak, hiszen vélhetően azok alkalmazkodnak legjobban a helyi viszonyokhoz. A legjobb területek Ak-értéke közelíti a 40-et, míg a szélsőségesen rosszaké 10 alatt van. A termésátlagokra különösen az idén nem lehet panasz, és Csurgó a délre irányuló terménykereskedelem „vonulási útvonalába" esik. Elsősorban a gyengébb évjáratok idején gyakran jelennek meg az olasz, szlovén és bosnyák kereskedők, vételi szándékkal. Az egyetlen kifogás ellenük az, hogy nem éppen híresek a jó fizetési moráljukról. Az értékesítés éppen ezért inkább a biztos fizető – elsősorban hazai – cégek részére történik, nagy tételben. Van mit mérlegelni, míg az ember manapság meghozza a döntést, és ez – a közösség miatt – nem kis felelősséggel jár együtt.

A család és a hobbi osztozik a szabadidőn

Az eredetileg négytagú Cziráki család egy idő óta ismét kisgyerekek zsivajától hangos, hiszen – nagylányuk jóvoltából – már unokákkal is bővült. Cziráki László felesége az idősek otthonában dolgozik, a családfő azonban a fiát még el tudja csalni egy kis üdítő horgászatra. A gyerekkori élmények egy részét szolgáltató őrtilosi Dráva-part ugyanis nem merült a feledés homályába. Cziráki Lászlót az egyik kedvenc időtöltése, a horgászat rendszeresen a vadvíz mellé szólítja, mert itt, a karnyújtásnyira lévő eleven és hamisítatlan természetben lehet igazán felfrissülni, és a kavargó gondolatokat nyugvópontra juttatni – állítja. A hal megszerzése nem is annyira fontos, sokkal inkább a dimenziók, az idő észrevehetetlen múlása, a víz, a táj, az élővilág harmóniája, az apró jelenségek, amik mellett csak úgy elmegy az ember, nap mint nap. És a legfontosabb a csend, ami nyugalmat szül.

Horgászélményért a Gyékényesben lévő horgásztóra jár, ahol baráti környezet veszi körül. Szép halak akadtak itt már horogra a fotók tanúsága szerint, amiről csak szerényen tesz említést. Pedig előfordul köztük 20 kg feletti harcsa, több, közel tíz kilós ponty és kapitális amúr is.

Cziráki László a munka világában is ilyen szerény, csendes ember, talán ezért szeretik a munkatársai. Alkotó, jobbító szándékához nem férhet kétség, s mindez kellemes nyugodt stílusával együtt érvényesül. Valódi munkasikerekből még több is elkelne, de az eddig elért eredményeket is nagyon megbecsüli, és szilárd meggyőződéssel teszi a dolgát. Határozottan bízik a szövetkezet jövőjének sikeres alakulásában, és hisz a kemény, kitartó munka eredményében.