MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap

MezőHír :: Független Agrárinformációs Szaklap
76/496-182 :: 30/9-439-158 :: info@mezohir.hu

Forschungsanstalt Geisenheim – kutatás-fejlesztés mindenek előtt

2004 júliusában egy hónapot töltöttem a Geisenheimi Kutatóintézetben. Szerencsésnek mondhatom magam, mert hasonló kísérleteket, kutatásokat sajnos a hazai doktorandusz-élet körülményei szerényebb szinten biztosítanak.

2004-09
[ tartalomjegyzék ]

 

E rövid időszak alatt viszont rengeteget tanultam. A szőlészetről, annak számtalan oldaláról, a szőlő nemesítéséről, a változó termelői igényekről. Mindenek előtt viszont értelmet nyert a saját munkám is, és ha nem is a legmodernebb eszközökkel, de kellő kitartás mellett itthon is elérhetőek az eredmények.

A kutatóintézet munkájának célja

Az intézet megalakulása óta a kutatási feladatok jelentősen átformálódtak. Ennek oka egyrészt a szokatlanul intenzív gazdasági, tudományos és technológiai fejlődés, a globalizáció hatása, ami egyre gyorsabb és célorientáltabb termelést követel. A kutatóintézet a szőlő- és gyümölcstermelők számára a fenti kívánalmakhoz igazodó megoldást kíván kifejleszteni, és a termelésre adaptálni. Geisenheim regionális és nemzetközi szinten is tudományos központtá vált. A szőlészeti és borászati kutató tevékenységen kívül a Wiesbadeni Főiskola és a Giesseni Egyetem közreműködésével oktatással, diplomás mérnökök és doktoranduszok, valamint a jövő kutatóinak képzésével is foglalkoznak.

A hosszú távra kijelölt célok közül jelenleg az alábbi projektek futnak:

1. Belső minőségi javulást szolgáló kutatások a szőlészet-borászat és a kertészeti termékek területén

2. Jövőközpontú technológiák kidolgozása

3. Környezeti stressz hatása a termékekre.

A kutatóintézet története

1872-ben Eduard von Lade gróf támogatásával alakult meg a gyümölcs- és szőlőtermesztési kutatóintézet. 100 évvel később a kutatói bázison kívül oktatói feladatokra is felkészültek, igaz, a két intézmény erősen elhatárolta magát egymástól. Szemináriumi-előadói épületeket emeltek, a hozzá tartozó infrastruktúrával. Megalakultak a különböző tanszékek; szőlészet, pincegazdaság-borászat, élelmiszertudomány, kertészet szakok között választhattak a hallgatók. Mindehhez a gyakorlati és kutatási feltételeket a Forschungsanstalt biztosította. Az intézmények belső felépítése is eltérő volt. A szakfőiskolát rektor vezette, az őt körülvevő tanácsadókkal. A kutatóintézet direktórium irányításával működött.

Idő kellett ahhoz, hogy felismerjék és elfogadják azt a tényt, hogy a két intézet együtt sokkal hatékonyabban működik, mint külön-külön. Jelenleg külön, de mégis együtt működnek. Bizonyos feladatokat közösen vállalnak, más területeken függetlenek egymástól. Mindez a hallgatók, kutatók és a termelők érdekeit szolgálja.

A kutató szakterületi vezetői egyben a wiesbadeni főiskola professzorai, akik a hallgatók számára előadásokat tartanak.

Az 1970-es évektől folyamatosan bővítik, fejlesztik az intézeteket.

1972-ben épült a zöldség-, gyümölcs- és dísznövénytermesztési tanszékek központja, amelyet azóta „kinőttek”, így 2006-ra tervezik az új, modernebb épület átadását. Ide költözik majd a talajtani laboratórium is. A beruházást 20 millió euro értékben valósítják meg.

1987-ben nyitotta meg kapuit a szőlőtermesztési és borászati központ. 1996-ban új helyre költözött a menza, a központi könyvtár, és hatalmas előadótermek épültek. A jelenlegi üvegházak (hajtatóházak) 2002-ben készültek el, világszínvonalú felszereléssel. 15.000 m2 (!) felületen végzik itt a kísérleteket a kutatók.

Miből valósították meg mindezt?

Egyrészt minisztériumi támogatásból, másrészt Land Hessen (Hesseni Tartomány) hozzájárulásával. Az elvárások magasak a kutatóintézet felé, de mind egy célt szolgálnak: nem elég oktatni és kutatni, olyan eredményeket kell felmutatniuk, amelyeket a gazdák hatékonyan alkalmazhatnak a gyakorlati termelésben.

Kapcsolatrendszerük a világ szinte minden pontjára kiterjed, Thaiföldtől New York-ig, természetesen az összes európai országon át Dél-Afrikáig vagy épp Ausztráliáig. Mindenhonnan érkeznek az új kutatási eredmények, információk, és ők is továbbítják saját téziseiket.

Kiemelek néhány szakterületet, amellyel részletesebben foglalkozhattam Geisenheimben.

Elsőként a szőlőnemesítési intézetről

Gombabetegségekkel szemben toleráns fajtákkal, új, magasabb minőséget produkáló klónok, új alanyfajták előállításával foglalkoznak. 11 ha, valamint egy modern laboratórium áll rendelkezésükre, ahol in vitro tenyészeteket hoznak létre, szomatikus embriogenezissel választják szét a kimérákat, ELISA- és RAPD-PCR-analíziseket végeznek.

50 kísérletük van a különböző német borvidékeken, hogy mindenütt speciálisan, a körülményeknek leginkább megfelelő alanyokat választhassák ki.

A termesztésben az igények megváltoztak. Rengeteg rizling-klón ismert, de már nem a magas termésátlag a fontos, ezen a téren úgyis korlátozások érvényesülnek. Legyen a bogyó kicsi, a fürt is apró és laza, így a bor minősége klasszisokkal magasabb lesz. És valóban! Borkóstoláskor öszszehasonlításokat végeztünk. Ugyanazon fajta ugyanazon klónja, Börner alanyon, csak az egyik tömött, a másik laza fürtű. A termesztésmód, betakarítás és feldolgozás módja, időpontja teljesen azonos, a bor mégis különböző. Rengeteg ilyen összehasonlító kóstolást végeznek, mert végtére is a cél minden esetben a termék javítása.

Termesztett fajtáik:

Fehér rizling, Müller-Thurgau (saját fajta), Fehér burgundi, Ruländer, Auxerrois, Chardonnay, Fűszeres tramini, Spätburgundi (Kékfrankos), St. Laurent, Dunkelfelder, Cabernet sauvignon. Új fajtáik: Arnsburger, Dakapo, Ehrenbreitsteiner, Ehrenfelser, Osteiner, Primera, Prinzipal, Reichsterner, Rondo, Rotberger, Saphira, Schönburger.

Alanykísérleteiben Geisenheim a világon egyedülálló. Számos saját alanyfajtával rendelkeznek, amelyek közül a Börner a legelterjedtebb.

Igen kellemes meglepetésben részesültem, amikor a fajtagyűjteményben több magyar szőlőfajtát is megtaláltam. Mint kiderült, nagy szerepe van ebben Hajdú Editnek, ifj. Bakonyi Károlynak és több magyar kutatónak, akik rendszeres látogatói az intézetnek. Hát még amikor kiejtették az egyetlen magyar szót, amit ismernek: „Cserszegi fűszeres”! Vagyis van még egy név, amely az alanytermesztésben örökre világhírűvé tette hazánkat: Telekié!

Szőlőtermesztési és borászati intézet

A kutatási feltételeket 24 ha szőlőültetvény és egy 300.000 literes tárolókapacitással rendelkező borászat biztosítja, amely a kutatóintézet és a főiskola tulajdonát képezi. Évente 330.000 palack bort készítenek, amelynek nagy részét forgalomba is hozzák MONREPOS néven (von Lade gróf geisenheimi rezidenciájának nevére emlékezve).

A legmodernebb eszközökkel dolgoznak mindenütt. Fendt traktorok, ERO gépek, a borászatban is sok, világszínvonalú berendezés. Kérdésemre, hogy hogyan tudják ezt anyagilag fedezni, azt válaszolták: egyszerűen. Nem a saját tulajdonukban vannak a gépek, hanem az előállító cég ajánlja fel egy bizonyos használati időre azokat, ugyanis nekik is megtiszteltetés, hogy a Geisenheimi Kutatóintézet, amely sokban egyedülálló a világon, az ő berendezéseit használja.

Sokféle kutatás folyik itt, víz-, hő- és fénystressz hatások vizsgálata, minimál metszés, különböző művelésmódok kiválasztása, talajhatások, tápanyag-utánpótlási kísérletek, különböző feldolgozási módok, palackozás, dugózás (parafa leváltása), címkézés, stb.

Minden nagyobb eszközük kicsiben is működőképes, így a kísérleti parcellákról beérkező kisebb mennyiségeket is ugyanolyan körülmények között dolgozhatják fel, mint a nagyüzemek.

A világon – így Magyarországon is – több szőlészeti kutatóintézet működik, és mindegyik specializálódott valamely szakterületre, Geisenheim az új szőlőfajták előállításában és az alanyfajták vizsgálataiban egyedülállónak mondható.

A kutatóintézet szorosan és hatékonyan együttműködik a Wiesbadeni Főiskola kihelyezett karával. A hallgatók kísérletei, amelyek a diplomamunka alapját képezik, a kutatóintézetben kerülnek megvalósításra. A legmerészebb álmaik is valóra válthatók, és a sokszor értelmetlennek tűnő vizsgálatokról kiderül, hogy azok a termelésben óriási haszonnal alkalmazhatók. A PhD-képzés egész más rendszerben működik, mint hazánkban. A minisztérium felméri, hogy milyen kutatások szükségesek, és a témát meghirdeti a különböző kutatóintézetek között. A kutató megpályázza azt, és ha elnyeri a pályázatot, a kijelölt professzor és doktorandusz hallgató megkezdi hároméves vagy annál hosszabb munkáját. Így csak olyan kutatásokra használják a pénzt, amely a szőlőtermelők számára alkalmazható eredménnyel szolgál.

Amiben a Geisenheimi Kutatóintézet munkája mindenképp példaértékű, az a precizitás, az összetartás, a kutatások termelésorientálása, valamint a hallgatók és professzoraik között fennálló kölcsönös bizalom és tisztelet.

Mikóczy NárciszPhD-hallgatóNYME-Mosonmagyaróvár