Az elváltozások egy része csak abban mutatkozik meg, hogy a mell tájékán a tollazat megritkul, és a bőr kipirosodik (breast burns, bőrgyulladás). Az elváltozások egy másik típusa esetén a mellcsonti tarajjal párhuzamosan sorban elhelyeződő tolltüszők egyike-másika, esetleg több tüsző is megduzzad, és környezetében a bőr gyulladásának tüneteit lehet észlelni (focal ulcerativ dermatitis, gócos, fekélyes bőrgyulladás). Ismét más esetekben a mellcsonti bursa jelentős mértékben megduzzad, környezete kipirul, tapintata hullámzó lesz, és környezetében a tollazat kihullik (enlarged sternal bursa, mellhólyag).

Ezek az elváltozások a hízóbaromfi-állományoknál főképp tartástechnológiai hibákra vezethetők vissza, jelentős vágóhídi kobzást és veszteséget okoznak, mert felmérések szerint a gócos bőrgyulladás az állomány 17-70%-át, a mellhólyag 3-67%-át is érintheti.

A baromfi bőre

A szervezet számára a bőr jelenti azt a barriert, amely elválasztja a külső környezettől, de emellett jelentős szerepet játszik állat hőszabályozásában, valamint számos idegvégződése révén az érzékelés folyamatában is nagy jelentősége van. A baromfi bőrére jellemző, hogy az emlősökével ellentétben tüszői nincsenek kapcsolatban verejték- vagy faggyúmirigyekkel. A baromfi bőrének is több rétegét különböztetjük meg. A tollal fedett területeken található a vékony epidermis, amelynek legfelső rétege elszarusodó hámsejtekből áll. A tollal nem fedett részeken, mint pl. a csűdön, az elszarusodó hámréteg vastag. Az epidermis alatt található a corium vagy irharéteg, amelyben kollegén és rugalmas rostok, izmok és gazdag érhálózat található, különösen a tolltüszők környezetében.

A madarak bőralatti kötőszövete eléggé laza szerkezetű, és helyenként zsírszövetet tartalmaz.

A bőr szerkezete és minősége nagy jelentőségű, különösen abból a szempontból, hogy a feldolgozás során a bőr milyen mértékben szakadékony. A bőr minőségét több tényező befolyásolja, így többek között a baromfi fajtája, neme, a takarmány E/P (energia/protein) -aránya, valamint zsírtartalma. Megállapították, hogy azoknak a broilereknek a bőre, amelyeket tág E/P tartalmú takarmányon (sok energia, kevés fehérje) tartottak, sokkal gyengébb, mint azoké, amelyeket szűk E/P (kevés energia, sok protein) mellett takarmányoztak. Az is ismert, hogy a nőivarú vágóbaromfi bőre több zsírt, kevesebb fehérjét és rugalmas rostot tartalmaz, így a nőivarúak bőre a feldolgozás során szakadékonyabb, mint a hímivarúaké.

A gócos, fekélyes bőrgyulladás és a mellhólyag kialakulására hajlamosító tényezők

A gócos, fekélyes bőrgyulladás (FUD) a broilereknél 6-7, a pulykánál kb. 8-10 hetes korban, a mell bőrének tollakkal nem fedett részein szokott jelentkezni. Kezdetben 2 mm átmérőjű pörk vagy pörkök mutatkoznak, de ezek összefolyhatnak, és olyankor mintegy 65-x35 mm-es sávban több pörk is található. A pörkök 2-15 mm-re emelkednek a bőr felülete fölé.

A gócos, fekélyes bőrgyulladás kiváltásában jelentős szerepe van a környezeti hőmérsékletnek. Kísérletekben bizonyították, hogy az alacsony környezeti hőmérsékleten nevelt pulykabakok között a FUD jelentően kisebb mértékben jelentkezett, mint a magas hőmérsékleten nevelteknél. Ennek az a magyarázata, hogy az alacsony környezeti hőmérséklet mindenhol, így a mellcsonti taréjnak megfelelő testtájon is stimulálja a tollasodás ütemét, és ezáltal kisebb a lehetőség az elváltozás kialakulására.

Többen vizsgálták azt a kérdést, hogy milyen baromfifajok, -fajták és hasznosítási irányok hajlamosabbak a gócos, fekélyes bőrgyulladásra. Megállapították, hogy a bakpulykák hajlama a legnagyobb, a tojóhibrideké a legkisebb, és pl. a nagy testsúlyra hízlalt broilerek hajlama az előbbi kettő között helyezkedik el.

Ezt az összefüggést egyes kutatók azzal magyarázzák, hogy a bakpulykák több vizet fogyasztanak, mint a tojók. A nagyobb ivóvízfogyasztás következtében az alom elnedvesedik, és a bakok melltájékának bőre, ami érintkezik az alommal, nagy irritációnak van kitéve.

Érdekes összefüggésre mutattak rá a kutatók; miszerint a nagyobb testsúly és a tesztoszteronszint között három különböző pulykahibridvonal bakjainál egyaránt magas volt a gócos fekélyes bőrgyulladás gyakorisága, és ezt már fiatal korban is ki lehetett mutatni.

Több szerző kimutatta, hogy a hímivarú broilereknél a mellhólyag (enlarged sternal bursa ESB) mintegy 35-ször gyakrabban fordul elő, mint a nőivarúaknál. Meg kell jegyezni, hogy ismert tény, miszerint az ivarnak szerepe van a mellhólyag kialakulásában, de ennek okát és mélyebb összefüggéseit még nem ismerjük, hiszen a kappanok éppoly érzékenyek erre az elváltozásra, mint a kakasok. Viszont azt, hogy az ivarnak jelentős szerepe van az elváltozás kialakulásában, az is bizonyítja, hogy azonos testsúlyú hím- és nőivarú broilerek között a hímivarúaknál az elváltozás gyakoribb.

Amennyiben az ammónia koncentrációja meghaladja az 50 ppm-et, mind a broilerek, mind a pulykák között megnövekszik a mellhólyag aránya. Összehasonlító kísérletben bizonyították, hogy a mesterségesen elnedvesített almon tartott broilereknél a termelési ciklus végén nagyobb arányban mutattak ki mellhólyagos egyedet, mint a száraz almon nevelt kontroll állománynál.

A nedves alom azonban nemcsak a mellhólyag, hanem a gócos, fekélyes bőrgyulladás vonatkozásában is kedvezőtlen hatású. A nedves alom nitrogénkoncentrációja magasabb, és pH-ja alacsonyabb, mint a száraz alomé. A nedves alomban ugyanis az ammónia koncentrációja magas, és a lúgos kémhatású alommal érintkező egyedeknél – mind a pulykánál, mind a broilereknél – megindul a mellhólyag kialakulásához vezető folyamat.

Érdekes megfigyelés, hogy olyan istállókban, amelyeket puhafaforgácscsal almoztak, és amelyekben az állományt szerves savakból készített gomba-inhibitorokkal kezelték, a mellhólyag mind pulykáknál, mind broilereknél csak kismértékben fordult elő, nyilván annak következtében, hogy a savas anyag közömbösítette a lúgos ammóniát.

Már korábban kimutatták, hogy a padozat típusa szintén befolyásolja a mellhólyag kialakulását. A mellhólyag gyakori a drótrácson tartott állatok között. Jól kialakított rácspadozaton és szakszerűen kiképzett taposórácsú ketrecben nem emelkedik jelentősen a mellhólyag aránya, de ha az állományt ketrecben nevelik, és később mélyalomra helyezik, az előfordulás aránya megnövekszik.

A kutatók megvizsgálták, hogy milyen hatással vannak a mellhólyag kialakulására a különböző ketrecpadozatok. A műanyag matraccal borított taposórács esetén a mellhólyag jelentkezésének aránya alacsony volt – a drótrács, illetve műanyagrács padozathoz vagy az almon tartáshoz viszonyítva. A kiluggatott műanyaglemez, mint taposórács nagymértékben fokozta a mellhólyag előfordulásának gyakoriságát. Más kísérletekben kimutatták, hogy a rácspadozaton tartott pulykák esetében a mellhólyag nagyobb gyakorisággal alakult ki, mint a gócos, fekélyes bőrgyulladás, a mélyalmon tartott pulykákhoz viszonyítva. Az éhezés következtében már igen fiatal korban is jelentkezik a gócos, fekélyes bőrgyulladás. Amennyiben nem almon, hanem rácson tartják az állatokat, fiatal korban és súlyos formában alakul ki a mellhólyag is. Ha a pulykákat parenterálisan E. coli-val vagy S. aureus-szal fertőzték, az elváltozások mértéke és súlyossága növekedett, ami azt mutatja, hogy a betegség kialakulásában kórokozók is szerepet játszanak.

Kimutatták azt is, hogy pl. a pulykánál 8 hetes korban a tollazat még nem nyújt hatékony védelmet a bőrelváltozásokkal szemben. Szintén kísérleti eredmények bizonyítják, hogy a pulykanevelés idején a 12-20 hetes kor közötti időszak környezeti körülményei sokkal inkább befolyásolják a mellhólyag jelentkezésének gyakoriságát, mint az állat napos korában jellemző körülmények.

A korai tollasodású broilereknél a mellhólyag kisebb mértékben jelentkezik, mint azoknál a vonalaknál, amelyeknek a melltájéka a lassú tollasodás következtében hosszú ideig fedetlen marad.

Többen vizsgálták az alom típusa és a mell bőrének elváltozásai közötti öszszefüggést. Azoknál a bakpulykáknál, amelyeket durva keményfaforgácson neveltek, a gócos, fekélyes bőrgyulladás nagy arányban mutatkozott, szemben azokkal, amely számára finom puhafaforgács almot biztosítottak. Ebben a vonatkozásban a fűrészpor alom is előnyösebb, mint a durva forgács.

A megvilágítási program szintén befolyásolja mind a gócos, fekélyes bőrgyulladás, mind a mellhólyag kialakulását. Azoknál a pulykabakoknál ugyanis, amelyeknél nem a szokásos, folyamatos megvilágítási programot (23 óra világosság, 1 óra sötétség), hanem az ún. intermittáló programot (pl. 14 óra világosság, 10 óra sötétség) alkalmazták, a folyamatos megvilágításban neveltekhez képest a mellhólyag arányát 27, a gócos, fekélyes bőrgyulladás arányát 26%-kal lehetett csökkenteni. Azt is megállapították, hogy a nagy testsúly, a mell tollal való borítottsága, az alom karbantartása és minősége összefüggést mutat az elváltozások gyakoriságával és súlyosságával.

Egy kísérletben a pulykák mellét báránybőrrel borították, hogy a mell bőrét megóvják a nyomástól és a mechanikai hatásoktól. Azt állapították meg, hogy a báránybőr borítás mintegy felére csökkentette a mellhólyag kialakulásának arányát, a fedetlen mellű kontroll csoportéhoz képest. Amennyiben a broilerek melléről a tollat eltávolították, a tépést követően a kontrollhoz képest a mellhólyag előfordulásának aránya 17%-ról 74%-ra emelkedett.

Azt is bizonyították, hogy pozitív korreláció áll fenn a melltájék tollal nem borított felületének nagysága és a gócos, fekélyes bőrgyulladás gyakorisága között. Különösen a durva és kezeletlen alom okozta sérülések fokozzák az elváltozások kialakulásának gyakoriságát.

Bakteriológiai vizsgálattal kimutatták, hogy a mellbőr fekélyeinek felületét szennyeződések borítják, amelyekből baktériumok mutathatók ki, de ezeket a kórokozókat nem mindig lehet kimutatni a fekély mélyebb rétegeiből vagy a bőrből. Ez azt bizonyítja, hogy a gócos fekélyes bőrgyulladás kialakulásában a szennyeződésnek vagy baktériumoknak bizonyos mértékig csak korlátozott szerepük van.

Mások viszont úgy vélik, hogy az elváltozás a tollát vesztett, üres tolltüszőben elszaporodó baktériumok hatására alakul ki. Ezt bizonyítja az a felmérés is, amelynek során a vágóhídon 144 egyedileg megjelölt, mellhólyagot mutató pulyka mellhólyagjának 9%-ából staphylococcusokat, streptococcusokat vagy coliform baktériumokat mutattak ki.

Következtetések

A fentiekből kitűnik, hogy a mellhólyag és a gócos, fekélyes bőrgyulladás számos különböző, de gyakran együtt ható okra vezethető vissza. Ilyen okok, összefoglalva: a baromfi vagy a hibrid fajtája, a gyors súlygyarapodás, illetve a már fiatal korban kialakuló nagy testsúly, a megvilágítási program, stresszhatások, az alom anyaga, vastagsága, minősége, kezelésének módja, a tartás módja, a padozat típusa, a ketrec taposórácsának kiképzése, stb. A mell a baromfinál, különösen a pulykánál a legértékesebb testrész, amelyet gyakran filézve hoznak forgalomba. A mellhólyag vagy a gócos, fekélyes bőrgyulladás ráterjed az értékes izomzatra is, és a testrészt alkalmatlanná teszi a filé formájában történő értékesítésre, sőt, a betegség miatt sokszor nagy mennyiségű húst el is kell kobozni.

Az elváltozások a testsúlygyarapodás ütemével is összefüggésben vannak. A baromfihús-termelés azonban csak akkor rentábilis, ha a modern, nagy teljesítményre képes, gyors fejlődésű genotípusokat nevelik. Ezek viszont több okból is hajlamosak a mell bőrének elváltozásait mutató betegségekre.

Mindezekből az következik, hogy a tartástechnológiai feltételeket úgy kell alakítani, hogy a mellhólyagnak és a gócos fekélyes bőrgyulladásnak a jelentkezését, kialakulását befolyásoló tényezőket kiküszöböljük. Az elváltozások jelentkezésének gyakorisága többek között az alom anyagának szakszerű megválasztásával, az alom minőségének megőrzésével, a kifogástalan szellőztetéssel, az istálló helyes hőszigetelésével és az alom kezelésével, illetve olyan tartástechnológiai módszerek bevezetésével, mint pl. az intermittáló megvilágítás, jelentősen csökkenthető.

A mellhólyag és a gócos fekélyes bőrgyulladás teljes kiküszöbölése talán éppen a genetikailag nagy képességre kitenyésztett fajták tartása miatt nem lehetséges. A tartástechnológia gondos kialakítása és betartása azonban jelentősen csökkentheti az elváltozások okozta veszteségeket.