Történet, előfordulás

A betegség világszerte széles körben elterjedt mind a kis, mind a nagy létszámú állományokban.

Kóroktan

A kenőcsös bőrgyulladás okozta bőrelváltozásokért a Staphylococcus hyicus nevű, gömb alakú, szőlőfürtszerű csoportokat alkotó baktériumfaj felelős. Ez a kórokozó valamennyi sertés bőrén, ill. nyálkahártyáin megtalálható, a betegség kialakulásához tehát valamilyen hajlamosító tényező megléte is szükséges. Ez utóbbi lehet a zsúfoltság, a nedves, trágyával szennyezett alom, a nedves, párás levegő, apró sebek a bőrön, A-vitamin-, biotin-, cink-, vas- és esszenciális zsírsavak (F-vitaminok) hiánya.

Járványtan, kórfejlődés

A malacokat születésük után az anyaállatok fertőzik meg, majd a bőrön jelenlévő csírák a hajlamosító hatásokra elszaporodnak, és a felsebzett hámon át a bőr mélyebb rétegeibe hatolnak. A környezet csíraterhelésétől függően a kórfolyamat súlyosbításához egyéb baktériumfajok (pl. anaerob rothasztó) is hozzájárulhatnak.

A szopósmalacoknál az egész bőrfelületre kiterjedően, az idősebb malacoknál, süldőknél többnyire csak helyenként alakulnak ki a bőrelváltozások.

Ezekért a kórokozó baktériumok által termelt, a kötőszövet épsége ellen ható enzimek és bőrelhalást okozó toxinok a felelősek. A károsodott bőrfelületen a beteg állatok folyadékot, fehérjét és sókat veszítenek, a szerves anyagok lebomlásából származó toxinok pedig felszívódnak, és a parenchimás szerveket (máj, vese, szívizom) károsítják. Ez a csökkent folyadékfelvétellel párosulva az állatok kiszáradásához vezet, ami vérkeringési zavarokat okozva az állatok súlyos megbetegedését, ill. elhullását idézi elő.

Tünetek, kórbonctan

A megbetegedett állatokon (különösen kifejezetten a szopósmalacokon) a szemek, a fültövek, a végbélnyílás, a nemi szervek körül apró göbök, genynyes hólyagocskák keletkeznek, amelyek azután felrepednek, és tartalmuk beborítja a bőrfelszínt. A genny és a szövetnedvek a porral keveredve sötétbarna-fekete, pörkszerű képződménnyé válnak, amelyek kenőcsös állagú masszaként borítják a megbetegedett területeket. A korábban kialakuló elváltozások beszáradnak, gyógyulnak, az újabbak pedig „vándorolnak”, és almonként is különböző mértékben szétterjednek a bőrön. A beteg állatok olyan benyomást keltenek, mintha koszosak-szutykosak lennének, de az elváltozott területek nem lemoshatók. A pörkszerű anyag letörlése után élénkvörös, gyulladt, hámhiányos területek tűnnek elő. Viszketés nem jellemző, az állatok bágyadtak, étvágytalanok, lázasak és a folyadékfelvételük is csökken. A malacok pofájáról nemritkán a koca tőgybőre is fertőződik, hasonló bőrtüneteket mutatva.

A szopósmalacok között egyre súlyosbodó mértékű elhullás hívja fel a figyelmet a betegség gazdasági jelentőségére.

Az idősebb süldőkön, elvétve hízókon, tenyészállatokon megjelenő bőrelváltozások többnyire minden különösebb gond nélkül gyógyulnak, az állatok általános állapotában nem okoznak zavart.

Gyógykezelés

A megbetegedett állatok egyedi – ill. almok – állománykezelése parenterálisan vagy szájon át, a kórokozóra jól ható és bőrbe jól penetráló antibiotikumokkal feltétlenül indokolt. Erre a célra rendszerint a (klavulánsavval potenciált) aminopenicillinek, a második, ill. harmadik generációs cefalosporinok, linkózaminok és némely makrolid válik be leginkább. A helyi kezelés legalább ennyire fontos: az elváltozott területeket széles spektrumú antibiotikumot tartalmazó, lanolin vagy vazelin alapú kenőccsel naponta kell bekenni. A hagyományos kezelési mód szerint – jobb híján – a disznózsír is beválik erre a célra. A kezelést mindig indokolt kiegészíteni tüneti terápiával (láz- és fájdalomcsillapítás), ill. kiegészítő diétával (A-vitamin-, biotin-, esszenciális zsírsavpótlás).

Figyelembe kell azonban venni, hogy a súlyos, generalizálódott esetekben a gyógyulás a leggondosabb kezelés ellenére is mindig kétséges, ilyenkor inkább csak a kisebb mértékű elváltozást mutató alomtársak maradnak meg.

Védekezés, megelőzés, mentesítés

A megelőzésben átütő sikert csak a higiénés-klimatikus viszonyok rendbetételétől, azaz a száraz, tiszta, fertőtlenített padozattól és alomtól, a külső paraziták megfelelő kontrolljától, a minőségileg és mennyiségileg kielégítő (fehérjék, zsírsavak, vitaminok, nyomelemek) takarmányozástól és a malacok kiegészítő nutritív kezelésétől (vas-, vitaminpótlás, probiotikus takarmányozás) lehet várni.

Közegészségügyi jelentőség

A betegségnek ebből a szempontból nincs jelentősége.