Megoldás lehet, hogy feltűnés nélkül eltávolítja, és ha kényszeredetten is, jó képet vág hozzá. Akár patáliát is csaphat, s újat hozat. A megnyugvás még ekkor sem biztos. Az egész fazekat nem láthatjuk, felmerül a kérdés: azért nincs a mi tányérunkon hajszál, mert nem hullik senkinek a haja vagy csak mellőle szedték a porciónkat? Ha a szakácstól származott a nem odavaló szőr, a pincér még mindig eltávolíthatta. Ha nem találunk hajszálat a levesünkben, eszünkbe sem jut az imént vázolt vagy ahhoz hasonló, kacifántos okfejtés.

Valami hasonlót éreztem az olimpia idején. Egyrészt büszkeség töltött el a csillogó érmek, jó helyezések kapcsán, hogy milyen csodálatos, tehetséges és sikeres nép ez a magyar. Hajszálon, vagyis a doppingvizsgálat rostáján fennakadt honfitársainkon múlott, hogy a világ inkább e botránysorozat kapcsán figyelt fel ránk. Pedig attól az el nem vett érmek pont annyit érnek, mint előtte. S azóta is tehetségesek és sikeresek vagyunk, de csalók is egyben. A lebukottnak az sem mentség, ha köztudott: jó néhány sportágban ügyesen palástolt, művi teljesítményfokozás nélkül elképzelhetetlen a világraszóló eredmény.

Hamiskás

Nem nehéz kitalálni, hogy mivel folytatom a sort. A mérgezett, a bekevert, az „összemaszatolt” hungarikumunkkal, a fűszerpaprikánkkal. Az alaphelyzet felvázolásához a fűszerpaprika őrleményekkel kapcsolatos vizsgálatokról szóló, október 28-i FVM Közlemény adott támpontot.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium azonnali vizsgálatot rendelt el annak felmérésére, hogy az állategészségügyi és élelmiszer ellenőrző állomások megfelelő időben és módon végezték-e el a fűszerpaprika őrlemények vizsgálatát. Az ügy előzményeihez tartozik, hogy 2003 év végén, 2004 elején spanyol és brazil importpaprika érkezett Magyarországra, hazai feldolgozók megrendelésére, amelyeket közraktárakban helyeztek el. Ilyen esetekre a magyar jogszabályok szúrópróbaszerű ellenőrzést írnak elő. A rotterdami kikötőből beérkezett szállítmányok rendelkeztek a szükséges okmányokkal. A dokumentumok szerint az érintett tételeket a származási helyen a hatóságok megvizsgálták, és azokat élelmiszerbiztonsági szempontból megfelelőnek találták.

A Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás szakemberei először 2004 augusztusában találtak kifogásolható minőségű őrleményeket paprikafeldolgozó és -forgalmazó cégeknél. A sükösdi Házi Piros Paprika Kft.-nél végzett ellenőrzés a megengedettnél magasabb értékű aflatoxin B1- és ochratoxintartalmat mutatott ki. Ezért a hatóságok nemcsak a kifogásolt tételeket, hanem a cég összes készletét azonnal zárolták, kereskedelmi forgalomba hozatalát megtiltották, és kötelezték a gyártót minden egyes tétel megvizsgáltatására. Az első ellenőrzéseket követően a Bács-Kiskun megyei ellenőrök a vizsgálatok kiterjesztéséről döntöttek, és augusztusban 134 alkalommal végeztek ellenőrzést. Ezek a vizsgálatok a sükösdi Házi Piros Paprika Kft.-n túl kiterjedtek a Szegedi Paprika Rt.-re, a Kalocsai Fűszerpaprika Rt.-re. A vizsgálatok 33 esetben a megengedettnél magasabb aflatoxin B1-tartalmat mutattak ki. Az ochratoxin A-tartalom 49 tétel esetében lépte túl a megengedett mértéket.

Az FVM vizsgálatainak eredményeként fény derült arra is, hogy az érintett cégek súlyos mulasztást követtek el, mert nem tettek maradéktalanul eleget a belső ellenőrzés (HACCP) szigorú szabályainak. Megállapítható volt továbbá az ártalmas közfogyasztási cikkel elkövetett vétség, valamint a fogyasztó megtévesztésének vétsége is. Az illetékes hatóságok valamennyi érintett tétel azonnali zárolását rendelték el, megtiltották azok forgalomba hozatalát, egyben a sükösdi és a kalocsai üzem ellen büntető feljelentést tettek a Bács-Kiskun Megyei Főügyészségen. A vizsgálatokról a hatóságok időben tájékoztatták az ÁNTSZ illetékeseit, akik ezt követően haladéktalanul megkezdték a kereskedelmi forgalomba került termékek ellenőrzését.

Rizikó

Az üzletek polcairól jó néhány napig eltűnt mindenféle fűszerpaprika, s az „ártatlanok” csak a vizsgálati eredmények birtokában kerülhettek oda vissza. Közben újabb gyártók keveredtek gyanúba, s rendőrségi vizsgálat is folyik az ügyben. Az élelmiszerbiztonság intézményrendszerének tesztjeként is szolgált e purparlé, s lehet, hogy a napvilágra került anomáliák segítenek abban, hogy kevesebb rizikót érezzünk, amikor mondjuk csirkét, sajtot, tojást, sertéshúst, felvágottat fogyasztunk. Ugyanis korántsem a méregről, inkább a megbízhatóságról van itt szó.

A szegedi napilapban, a Délmagyarországban megjelent írásokban sorra találtam további adalékokat e kérdéskör bonyolult és összetett voltára: „A paprikafeldolgozók vessenek számot önmagukkal, és nézzék meg, mit okoztak – nyilatkozta a neves röszkei (bio)paprikatermesztő, Vastagh József. A 75 éves lokálpatrióta, a szegedi paprikamúzeum alapítója – aki már csak 1,3 hektáron termeszti a hungarikumot – hozzátette: nem fél attól, hogy nem tudja majd eladni a paprikáját, mert ezzel a botránnyal az övé felértékelődik. Szerinte most fordult a visszájára az helyzet, hogy Magyarországra import paprikát hoznak be, miközben a hazai termelőt nem fizetik meg tisztességesen…

A régmúltat idézve: Csonka Ferenc három csoportba osztotta a hamisítást. Súlyszaporítás érdekében kukoricalisztet elegyítettek kevés téglaporral, még kevesebb paprikával, így árulták a kofák a piacon. Istenem, micsoda finomság: téglapor a halászlében! Kevertek még hozzá dercét, fahéjport is. A második mód a szín megszépítésére irányult. Növényi, ásványi és kátránytermékekből készült festékkel színezték. A sárkányvér nevű piros anilinfestéket máig emlegetik. Emlékeimben a mínium is szerepel a föntebbi évekből, akár a fagyálló a borhamisítóknál. A harmadik eljárás a silányabb paprika bágyadt színének fokozása, főleg repceolaj, napraforgóolaj, tökmagolaj hozzáadásával.”

Magyaros

A Magyaros címmel megjelent DM-cikk még tágít a körön: „Tény, ha összevetjük a beismert paprikaimport mennyiségét a hivatalos külkereskedelmi adatokkal, azok köszönőviszonyban sincsenek egymással. Mert a magyar ember azért magyar paprikát akar enni, különösen akkor, ha a csomagoláson semmi sem utal arra, hogy tartalma egy része a tengerentúlról érkezett. És a gyártó nem szereti nagydobra verni a behozatalt. Azt még el lehet fogadni, hogy rossz évjáratokban javító, színező tételként így visznek életet a bágyadt magyar paprikába, biztosítják a zavartalan piaci kínálatot, de gyanítom, ezen a nagy határnyitással már régen túl vagyunk. Az egész egy kicsit már a pénzről, a haszonról is szól, vagy a veszteség csökkentéséről, de ez ugyanaz.

A gyanúsan olcsó bort ma már nem veszi le a polcról az igényesebb vásárló, a paprikával kapcsolatban eddig nem volt ilyen fenntartás. Gyanúsan olcsó tengerentúli fagyasztott csirkéhez már volt szerencséje a hazai háziasszonynak, paprikához eddig nem, illetve nem tudott róla. És azért nem olyan nehéz párhuzamot találni a messziről jött baromfi és a fűszer között. Azt mondják, az olcsó paprikáról minden húsipari cégnek, minden hentesnek tudnia kell, hogy nem az igazi. Nem az, mégis vannak, akik használják. Ha a szabványnak megfelel, meg is tehetik, de ne legyen a címkén magyaros paprikás kolbász, ha kedvező áron beszerzett szlovák, dán, ír (!) félsertésből készült, s olcsó – a jövőben remélhetőleg gombamentes – brazil importtal fűszerezték.”

Amúgy további riadalmak, olykor riogatások is előfordulnak. Vajon az olcsó spanyol tojás tényleg több esélyt ad-e a szalmonella fertőzésre? Miért keveredett szermaradvány gyanújába a román étolaj? Eddig is tudhattuk, hogy a legtöbb húskészítmény tartóssá tételében használnak nitriteket, s ennek is épp most tervezik a szigorítását, méghozzá európai méretekben. Tele is van vele minden újság.

Konkrétan

Az eddigi hangulatjelentés után jó lenne több konkrét és nagy horderejű ügyet is taglalni, mint intervenciós felvásárlás, uniós támogatások kifizetése. De lapzártánkig igen szikárak az erről szóló információk, bár azért léteznek. A Népszabadság november 8-i cikkében olvasható, hogy november elsejével megkezdődött az eső hazai uniós intervenció gabonafelvásárlás. Az első napon mintegy 900 ezer tonna kalászost, illetve kukoricát ajánlottak fel a gazdák az uniónak, utána három nap alatt ezt követte további negyedmillió tonna. Az EU tonnánként 101,31 eurót fizet. A becslések szerint 5-6 millió tonnát kívánnak felajánlani a gazdák – ám az elhelyezéssel bajok lehetnek. Az eddigi felmérések szerint alig több mint kétmillió tonna intervencióra alkalmas raktárteret talált az MVH.

Tóth István, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Országos Szövetségének titkára szerint csak akkor ajánlanak fel több raktárt, ha a magyar agrártárca garantálja, hogy az intervenciós gabonát a 2005-ös aratás megkezdéséig az Európai Unió elszállítja. Gabonapiaci szakértők szerint erre egyelőre az agrártárca még nem vállalkozik – az esetleges ígéret betartására ugyanis semmilyen garancia nincs.

Kormányszóvivői tájékoztatón dr. Németh Imre miniszter is elejtett néhány információmorzsát:

Összesen 327 milliárd forint jut agrártámogatásokra a 2005-ös költségvetésben. Ebből 169 milliárd forint az unióból érkező forrás. A forrásokból 180 milliárd forint felett jut a termelés támogatására, mintegy 40 milliárd forintot a vidékfejlesztésre fordítanak, és a környezetgazdálkodási célokra 20 milliárd forint jut. A 169 milliárdos uniós támogatás legnagyobb részét, 89 milliárdot a közvetlen kifizetésű területalapú támogatások teszik ki, a SAPARD-program részeként 15 milliárd forintot folyósítanak Magyarországnak. A Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programjának sikeres pályázatai között több mint 9 milliárd forint osztható szét, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv előirányzataira 35 milliárdot fordíthat az ország. Az unió piaci támogatásokra 20 milliárd forintot juttat. Az uniós támogatásokhoz rendelt nemzeti kiegészítések és egyéb hazai támogatások meghaladják a 158 milliárdot.

A miniszter az idei év eredményei között említette, hogy eddig ötvenezer gazdálkodó jutott hozzá a közvetlen kifizetések előlegéhez, amely a teljes összeg nyolcvan százaléka. A miniszter elmondta, a normatív támogatások két termelői csoport között oszlottak meg, a GOFR (gabona-, olajos, fehérje- és rostos növény) -termelők 35 ezer forint, a zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermelők, valamint a rét-legelőgazdálkodók 18 ezer forint hektáronkénti támogatásban részesültek.