– Először is, mit nevezünk natúrlének?

– A boltok polcain sorakozó „100%-os" gyümölcslevek valójában a különféle sűrítmények visszahígításával és adalékanyagokkal történő kiegészítésével készülnek. Kóstolt már, mondjuk egy nagy bevásárlóközpontban, helyben facsart narancslét? A valódi íz felfedezése szerintem mindannyiunk számára döbbenetes élmény volt! A lényeg: a natúrlé semmiféle adalékanyagot, vizet, cukrot, citromsavat, aromát nem tartalmaz, viszont sokkal nagyobb a gyümölcstartalma. Egy liter natúrlé elkészítéséhez 1,4-1,5 kg gyümölcsre van szükség.

– Ígéretes… De hogyan segíthet a natúrlé-gyártósor éppen a komoly gondokkal küzdő termelőkön?

– A téma rendkívül aktuális. A probléma gyökere a sűrítménypiac sajátosságaiban keresendő: az európai piacon tért hódít a nagyon olcsó kínai sűrítmény. Komoly versenytárs az EU legnagyobb almatermelőjévé előlépett Lengyelország is a maga 2,5 millió tonnás termelésével. A hazai almatermés évente 6-700 ezer tonna, amelynek 80%-át a sűrítők vásárolják fel. A kilogrammonként 20-25 Ft-ért megtermelt léalmáért a hazai sűrítőüzemek 8-10 Ft-ot adnak! Nem csoda, ha az Alma Terméktanács jelenleg az elöregedett ültetvények kivágásának állami támogatásáért lobbizik...

Azoknak a termelőknek azonban, akik legalább 300 tonna léalmával rendelkeznek (esetleg többen összefognak!), szerencsére más megoldás is kínálkozik. Ha az általunk ajánlott korszerű technológia segítségével maguk dolgozzák fel a gyümölcsöt, néhány óra elteltével már kitűnő minőségű végterméket, „natúrlevet" nyerhetnek, amit az értékesítésig hűtés nélküli „száraz" raktárban lehet tárolni. Emellett a legfontosabb, hogy az almatermesztés így nyereségessé tehető!

– Mi a technológia lényege?

– A Voran-technológia kis helyigényű, praktikus, a vevő igényei, lehetőségei szerint összeállított gépekből álló gépsor, mely természetesen teljes mértékig megfelel az EU előírásainak. A gyártósor (kapacitástól függően) 2-8 főnek ad munkát.

Csak vázlatosan nézzük végig a folyamatot: A mosóba felöntött gyümölcsöt csigás felhordó viszi a centrifugális darálóba. Ott pillanatok alatt elkészül a zúzalék, mely a gravitáció hatására a préshenger és a szita közé szorul. A friss préslé hamarosan megjelenik a henger alatti légyűjtőben. A fellazított gyümölcspépet többször is kipréseli a gép, majd a lepényszerű, préselt törköly távozik (nagyon szeretik a szarvasmarhák és a vadak!). A natúrlé ülepedik, szükség esetén szűrik, majd következik a pasztörizálás – hiszen nem tettünk hozzá semmiféle tartósítószert. A lé még „azon melegében" töltésre kerül. Erre a célra erős műanyag fóliazsákot használunk, amit speciális aszeptikus dugóval zárunk le, majd színnyomott hullámpapírlemez dobozba helyezzük. A natúrlé lezárt állapotban egy évig tartható el, a felbontást követően a speciális szelep három hónapig biztosít romlásmentes eltarthatóságot.

– Milyen külföldi tapasztalatokról tudna beszámolni?

– A teljes technológiát Ausztriából hoztuk be, ahol a natúrlé gyártásnak óriási hagyományai vannak. Szerencsére több gépsorunk működik már idehaza is. „Nyugaton" (Olaszországban, Svájcban, Nagy-Britanniában) komoly hagyománya van a kisüzemi natúrlé-gyártásnak. Hogy csak egy példát említsek, feleségemmel (aki élelmiszeripari mérnökként szintén a családi vállalkozás részese) és munkatársammal egy olyan farmon jártunk, ahol a gazda egy melléképületbe telepítette a berendezést, és az egész környék oda hordja az almát. (Van, akinek csak a családi szükségletét fedezi a termés!) A jó minőségű natúrlére vevők a helyi boltok, vendéglők, szállodák, wellness-centrumok… Reményeink szarint hamarosan hazánkban is így lesz!