Hosszú évek alapos és kitartó szakmai munkájának eredménye, hogy a fogyasztók elfogadták, megszokták és keresik ezeket a termékeket. Ez a kölcsönösség – termelő és fogyasztó között – biztos piacot jelent, amit manapság nagyon meg kell becsülni. A termelő, Major Béla agrár-szakmérnök pedig nem tesz mást, mint mindenáron megfelel a fogyasztók és a hatóságok elvárásainak, valamint a szakma írott és íratlan szabályainak. Persze nem volt könnyű feladat berendezni, és szinten tartani a ma is jól működő gazdaságot, de a kitartás a szemlélet és szakmai hozzáértés átsegítette a tulajdonost a nehézségeken…

Ezt a szakmát jól meg kell alapozni

A ma 51 éves szakember a szigetközi Győrzámolyon cseperedett fel, majd amikor elbírta a kaszát, és mind jobban kivette részét a négy tehenes háztáji kisgazdaság kifogyhatatlan munkáiból, végképp megérintette a gazdálkodás élménye. Csornán a jó nevű Csukás Zoltán mezőgazdasági technikum falai között tanulta az elméleti alapokat, majd egy év igen hasznos és élményekben gazdag brigádvezetői munka következett az Ikrényi ÁG-ban. Ezután kezdte meg – előbb honvédségi kötelmeit letudva – agráregyetemi tanulmányait. Továbbra is az állattenyésztés érdekelte igazán, ezért ezt a szakot választotta. 1980-ban kapott diplomát Mosonmagyaróváron, majd a tanulmányi ösztöndíj régi munkahelyére, Ikrénybe szólította vissza. A szakma sűrűjébe csöppent – ahogy titkon várta –, és az újonnan induló ezres tehenészetben azonnal a fejéstechnika és tej higiénia szakterületeivel kezdett foglalkozni. Műszakvezető lett, s így szakmai beleszólási lehetőséget kapott egy induló nagyüzemi projekt megvalósításába. A tej minősége ez idő tájt került mindinkább a szakmai érdeklődés középpontjába, ami temérdek tennivalót kínált. Megjelentek az új, automatikus vezérlésű technikai berendezések, a korszerű fejő-, tejkezelő és manipuláló gépek. Számos feladatot jelentett ezek adaptálása, a sejtszámra gyakorolt hatás vizsgálata. Szép szakmai munka volt ez, de ráébresztette a fiatal szakembert arra, hogy a szélsőségeket sem mellőző magyar viszonyok között nem lehet változtatások nélkül alkalmazni a külföldről átvett technológiákat. Nem beszélve arról, hogy a magyar nagyüzemi vezetési rendszer hatalmi hierarchiájának egyszerűen nem lehetett szakmailag korrekt módon megfelelni.

Akkor még a szektorváltástól remélt változást

Major Béla hét év munka után merészet gondolt, és a környező tsz-ek között kezdett kutakodni. Kereste a kihívást, hajtotta a bizonyítási vágy és önmaga szakmai megmérettetése. Több lehetőség közül 1987-ben a Sokorói-dombságon fekvő Kajárpécen fogadta el a meglehetősen leromlott mutatókkal rendelkező, „lepukkant" tehenészet és tejfeldolgozó vezetését. A feladat nem kevesebb volt, mint fegyelmet teremteni, javítani a tejtermelési mutatókat, valamint rendet tenni fizikai értelemben és a fejekben egyaránt. Fél év elteltével kimutathatóan javult a tejminőség, nőtt a mennyiség, és biztatóan javult a fegyelem, ami egy bortermelő vidéken igen nagy fegyverténynek számított. Nyereséges lett a tejtermelés, és a szövetkezet legjobb ágazati eredményével büszkélkedhetett. Mind többen látogattak el Kajárpécre szakmai tapasztalatcserére, a napi 8000 liter tejet feldolgozó tejüzem látogatásra, ami már minősítette a munkát. Akkor még a faluban is három csorda volt, aminek a tejét szintén az üzem dolgozta fel. Az 1989-es rendszerváltásig jó közepes kondíciókkal és hitel nélkül gazdálkodott a tsz. Ennek ellenére a tagok kiválási ösztöne nagyon erős volt, és az egyre nehezedő gazdasági körülmények között mind nehezebb volt a nagy létszámú tagság eltartása. Mindössze száz aktív tag maradhatott volna a rentábilis működéshez, ami teljesen elfogadhatatlannak bizonyult. A kiválási hullám elindult, ami hosszú procedúra végén a szövetkezet végelszámolásához – szerencsére nem a felszámoláshoz – vezetett. A tehenészeti telep és a tejüzem tekintetében Major Béla nagyon határozott volt, mert nem engedte „széthordani", és ehhez – legalábbis elvben, egy ideig – társakra talált az ott dolgozók személyében. Mire a vagyoncsoportot képviselő telepet és üzemet fizetni kellett volna, addigra mégis magára maradt, és nem kis személyes, családi és rokoni kockázatot vállalva – természetesen nagyrészt hitelből – maga vette meg a telepet, kivásárolva az „elpártolt" tagok vagyonjegyeit.

A magánvállalkozás új távlatokat nyitott

Az egyéni vállalkozóvá lett Major Béla végre elérte azt, hogy nem a szociális érzékenység, hanem a gazdasági ésszerűség motiválta a munkaszervezést. A teleppel együtt átvett 32 embert – senkit nem küldött el – és 600 szarvasmarhát, amiből 270 volt a fejőstehén. Azt azonban elmondta az embereknek, hogy új időszámítás kezdődött, minden hónapban emeli a mércét, nőnek az elvárások. Egy év alatt a dolgozói létszám 20 főre csökkent, és az állatlétszám is apadt. 200 fejőstehén is ugyanannyi tejet termelt, mint a 270, tehát a genetikai paraméterek jók voltak, a Holstein Fríz állomány jól teljesített, de a szakmai munkával és az eredményekkel egy szakember a versenyhelyzet miatt soha nem lehet elégedett…

Az elmúlt tíz év alatt rengeteg munka jellemezte a tejtermelést, és a szabályzókhoz, az ökonómiai feltételekhez való állandó alkalmazkodás sem volt könnyű. Ma a Major-farmon 120 fejőstehén teljesíti az 5500 liter/laktáció/tehén tejmennyiséget, és az összállomány létszáma is 280 db-ra karcsúsodott, ami már csak a fele az induló állományszámnak. Az 1 liter tejhez felhasznált abrak mennyisége 2,5 kg, de a lényeg az, hogy – „ad libitum" – mindig jó tömegtakarmány álljon az állatok rendelkezésére. A feldolgozott, pasztőrözött 2,8 ill. 1,5%-os zsírtartalomra beállított lakossági „zacskós" tej átadási ára 120 Ft/l a kereskedelem számára. Ennél olcsóbban nem lehet adni, hiszen az a nyereségességet veszélyeztetné – mondja Major Béla. Ugyanakkor a tej az egész évben azonos ízanyagokkal rendelkezik, és a minősége garantált, ezt ugyanis a magasabb költséggel megteremtett monodiétás etetés szavatolja. Amióta az állatok jó minőségű silót, lucernaszénát és abrakot kapnak, semmilyen tejminőségi reklamáció nem érkezik. A natúr élelmiszerek szerepe a helyes táplálkozásban egyre inkább kezd teret nyerni, és e folyamatra továbbra is építeni lehet. A tej ebben komoly szerepet játszik, és talán hamarosan kiszorítja a „felturbózott" értéktelen tejipari melléktermékeket a piacról. A Major-tej minden nap 2500 liter menynyiségben kerül forgalomba, biztos piacra, évek óta. Az összes munkát – az üzemben és a telepen – 7 ember látja el, kivéve a szezonális időszakokat, pedig a 6,5 ha-os telephelyen 15 istálló és 160 vagon termény elhelyezésére szolgáló magtártér is megtalálható.

A szőlő- és bortermelés birtokba vétele is küzdelmesen alakult

A sokorói dombvidék bortermelése a régmúlt időkre tekint vissza. Kajárpéc községben mindig volt legalább 100 ha szépen gondozott szőlő, részben szövetkezeti, részben magántulajdonban. A tsz végelszámolásakor a pincészet és a szőlő is külön vagyoncsoportot képviselt, és szerencsére csak egyben lehetett értékesíteni. Annak idején 42 fő jelentkezett vagyonjeggyel és hitelpénzzel, hogy megvásárolja. Pinceszövetkezet alakult, amely három évig működött is. Sajnos az érdekek különbözősége következtében minden pénzt kivittek a tulajdonosok, így a hiteltörlesztés elmaradozott, és ennek a bukás lett volna a következménye. Szerencsére Major Béla kezdeményezésére mégis összeállt tíz olyan felelősen gondolkodó ember, akik áldoztak a borvidék jövőjéért. A Sokoró Rt. megalakítása jogutódként követte a szövetkezetet, és átvállalta a terheket, majd pedig részvényessé tette a korábbi tulajdonosokat is. A pince működtetését a közben megalakított „Törésvár" Kft. vette át, és a felvásárlás, borkészítés rendszere ismét működni kezdett. Major Béla a feleségével eleinte a tíz részvénykötegből kettőt bírt, majd később kivásárlással mindhez hozzájutottak. Ez az rt.-ben is 77%-os – 2/3-os többséget jelentett –, ami már a korlátlan döntési joggal járt együtt. Végül Major Béla és felesége tulajdonába került az egész pincészet, amely mellett 30 ha saját és 10 ha bérelt szőlőterület is van. A pince 8000 hl kapacitású, jelenleg azonban mintegy 6000 hl borral dolgoznak, mert ennyire van biztos piac. A szőlőalapanyag a saját termés mellett természetesen a környék szőlőiből származik, hiszen mások is szállítanak a pincészetbe. A fajták között megtalálható Cserszegi fűszeres, Irsai Olivér, Olaszrizling, Rizlingszilváni és Zalagyöngye megnyerte a fogyasztók tetszését. A minőség nem állhat meg a „koccintó" szintjén, a vevők keresik és egyre inkább igénylik a minőségi bort. A bortermelés és kereskedelem logisztikájában sajátosan illeszkedik a tejéhez, amelyet igyekeznek kihasználni. Szinte ugyanazokba a kereskedelmi egységekbe lehet mindkettőt szállítani, ami persze előnyökkel jár. A szőlő művelése közismerten nagyon komoly feladat, amihez Deutz-Fahr kistraktorok és munkagépeik állnak rendelkezésre. Kiváltképp a növényvédelem kíván nagy odafigyelést, jó ítélő- és felismerő képességet, és emiatt a termelés kockázata is óriási.

A vegyes gazdálkodás előnyei

Az állatlétszámmal ellentétben a gazdálkodásba bevont földterület nagysága növekedett. Major Béla 200 ha saját földdel és további 200 ha bérelt területtel rendelkezik. Okszerűen forgatja a növényeket, nem mindenáron a termény a szempont, hanem a föld szakszerű művelése, értékének, termőképességének megóvása. Az árunövény-termelés – ami a vetésváltás szempontjából fontos – bevételei segítenek a takarmányszükséglet megszerzésében vagy éppen kiegészítésében. Természetesen a szálas és silótakarmány termelése elsődleges szempont a monodiéta miatt, ezért 100 ha silókukorica (40 t/ha) és 80 ha – általában négy kaszálást adó – lucerna minden évben megterem. Az ipari növényeket 100 ha búza (5,2 t/ha) és 120 ha napraforgó (2,6 t/ha) képviseli, jó átlagos termésszinttel. A föld termőképességét szinten kell tartani, a kultúrákat pedig ki kell szolgálni, a termelés biztonsága érdekében. Idén azért nincs kukorica, mert a napraforgó árából előnyösebb venni, mint a jelenlegi árak mellett megtermelni. Ez persze leginkább megérzésen alapuló döntést igényel, ami most sikeres volt – vallja be őszintén Major Béla.

A növénytermelésben a jó munkaszervezés, a kevés munkaerővel végzett minőségi munka került előtérbe, az ökonómia jegyében. Ehhez nélkülözhetetlenek a jó minőségű erő- és munkagépek, amelyek nélkül már aligha lehetne gazdaságosan dolgozni. A gépi munka ma leginkább az energiatakarékosságról, menetszámcsökkentésről, kifogástalan és időben elvégzett talajmunkáról, stb. szól, s ehhez már alkalmatlan az olcsón hozzáférhető technika. Legalább tíz évre kell előre gondolkodni a gépvásárlásoknál, és csak a minőség, a támogatások jó kihasználása, a pályázás jelenti a megoldást.

A hobbi is a szakmához kötődik

A ló nagyon kedves, de költséges kedvtelés – mondja Major Béla. Nyolc éve jött el az idő, amikor már megengedhette magának a lótartást, boxot épített számára, majd megvette a következő állatot is. Lovas ruha, nyereg, elegáns lószerszám, kiegészítők következtek, majd pedig beállt a győri Nádasdi-féle huszárbandériumba is. Egyébként pedig versenylovas vizsgát is tett, de a kedvtelést zömmel a huszárprogramok jelentik. Magát középkategóriás lovasnak minősíti, és a kisbéri-félvér fajta a kedvence. Nem titkolja, hogy a lótenyésztés gondolata is foglalkoztatja, hiszen hely – átalakításra váró üres istálló – éppen lenne hozzá. A családban két lány született, ők kicsit távolabb állnak a mezőgazdaságtól, még egyetemre járnak. Major Béla felesége viszont annál aktívabban veszi ki részét a mezőgazdasági munkából, hiszen ő végzi a könyvelést, és oroszlánrészt vállal a közös gondolkodásban is. A pályázatokat is ketten készítik, minden részletre odafigyelve, és sikeresen.

A szakma alapos ismerete nélkülözhetetlen

A pontos és dokumentált szakmai ismeretek ma nagyon nagy szerepet játszanak a gazdálkodás sikerében. Mindenért nem lehet fizetni, mert azt az ökonómiai mutatók bánják. Akármilyen külsős szakemberre sem lehet bízni a nagy horderejű döntéseket, mert az esetlegesen okozott kár tönkreteheti a gazdálkodás egészét. Elég a 30 ha szőlő növényvédelmére gondolni, ami tetemes költség mellett – 7-8 permetezés – óriási kockázatot is magában hordoz. Ezért Major Béla nem rest most végezni a növényvédelmi szakmérnökit, hogy mindennel tökéletesen tisztában legyen, a költségeit is csökkenthesse, és szerhez jutási gondjai se legyenek. Ugyanilyen megfontolásból képezi magát más területeken is, azért, hogy az ellenőrző szervek, hatóságok embereivel is teljes felkészültséggel tudjon kommunikálni. Nagyon élvezi a gazdálkodást, és eredményes is. Munkasikereket könyvelhet el a gazdaságban – amit szinte minden részletre kiterjedően maga épített fel – akkor, amikor mások a lét határán egyensúlyoznak. Felbecsülhetetlen értéket képvisel minden, mert benne van fél emberöltő munkája, amit nem lehet megfizetni. Ha a vevők közül az ismeretlenek is megdicsérik a tej vagy a bor minőségét, az már további lendületet és energiát ad a munkához – mondja Major Béla. Nem fárasztja a munka az 51 évében járó szakembert, pedig a nagy értékű gépekkel maga is szeret dolgozni, emellett szervezi a munkát, kereskedik, banki és egyéb szakmai kapcsolatokat ápol. Azon kevesek közé tartozó elégedett ember, akinek sikerült gyerekkori álmait és felnőttkori határozott elképzeléseit – a mezőgazdaságot sújtó viharok közepette is – szinte maradéktalanul megvalósítania.