E sorokat pont egy éve, pont lapunkban tálaltuk, mint aktualitást. Mostani híradásunk pont ugyanígy kezdődhet, mintha elakadt volna a lemezjátszó tűje (Népszabadság Online): "Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke bejelentette, hogy február 21-én, hétfőn reggel hét órakor megkezdődik az országos gazdademonstráció, a gazdák munkagépeikkel megkezdik vonulásukat Budapestre. Megfelelő koreográfiát végigjárva, kedden a Kossuth téren nagygyűlésen adnak hangot elégedetlenségüknek, valamint szeretnék átnyújtani a követeléseket tartalmazó petíciókat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek és a miniszterelnöknek. A követelések között szerepel a múlt évi agrármegállapodás teljesítésének nyomatékos kérése."

Okolás

Ugyanitt az okokról is olvashatunk, Turi-Kovács Bélának, a Fidesz frakcióvezető-helyettesének hangszerelésében: "a magyar gazda azért kénytelen tüntetni, mert versenyhelyzete ma már nem csak a korábbi EU-tagokkal, hanem a lengyel és a szlovákiai termelőkkel szemben is romlott. A tüntetések másik oka az, hogy a tavalyi megállapodást a magyar kormány és mindenekelőtt a magyar mezőgazdasági miniszter számos ponton megsértette és megszegte. Turi-Kovács példaként említette, hogy a termelők összességükben nem kapták meg a megfelelő és a törvény által is előírt időben a támogatásokat. az állatjóléti kifizetések hiányában a magyar állattenyésztők nem tudnak talpon maradni. Példaként említette, hogy a korábbi 5,5 millió disznó helyett már csak 3,2 millió van Magyarországon, s a helyzetet kihasználva Hollandia már jelentős mennyiségű élő disznót szállít az országba. a tavalyi bőséges termés ellenére csak 5,7 százalékkal nőtt az élelmiszerexport, miközben a behozatal 26,4 százalékkal bővült. Szerinte ezért jogos az a feltevés, hogy minden kisebb termelőt ki akarnak szorítani, és csak a mennyiségi nagytermelők maradnak meg. Az ellenzéki párt Országgyűlési határozatcsomag-tervezet benyújtását helyezte kilátásba. A Fidesz elképzelése szerint az Országgyűlés arra kötelezné a kormányt, hogy minden év október 15. és december 31. között fizesse ki az esedékes európai uniós és nemzeti földalapú támogatásokat. Biztosítsa az intervenciós felvásárlások feltételeit, az augusztus elsejétől április 30-ig terjedő időszakot határozza meg a magyarországi gabona intervenciós időszakának. Folytassa az állatjóléti támogatások kifizetését, amely támogatások a javaslat értelmében a 2003. évi kifizetésekhez képest nem csökkenhetnek."

Magyarázat(ok)

Az MSZP agrárpolitikai és vidékfejlesztési munkacsoportjának helyettes vezetője, Gőgös Zoltán közleményben reagált az igen kritikus felvetésekre. Eszerint szakmai ismerethiányról tesz tanúbizonyságot, aki nem tudja, hogy az uniós területalapú támogatások nem képezhetik a költségvetés részét. A gabonaintervenció időszaka nem a magyar kormány döntésén múlik, hanem azon, hogy az EU Bizottság átsorolja-e Magyarországot a déli övezetbe. A kormány erre a módosításra már nyújtott be javaslatot, jelenleg a döntésre vár. A területalapú támogatások tárgyévi kifizethetősége az ellenőrző rendszer stabil működése mellett természetesen a gazdálkodók pontos pályázatain is múlik. A hibás igénylésekre ugyanis - amelyekből 2004-ben 55 ezer darab volt - a legjobb szándék mellett sem lehet pénzt utalni.

AZ FVM honlapjáról Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter védekezése is megismerhető: "a múlt évi támogatásra 293 milliárd forint állt rendelkezésre. Ebből a múlt év végéig 200 milliárd forintot fizettek ki a gazdálkodóknak. Idén február 15-ig további 30 milliárd forintot folyósított az agrártárca a gazdáknak. Március 31-ig pedig a fennmaradó 63 milliárd forintot is megkapják a gazdálkodók. A tárca számításai szerint a hónap végéig 160 ezren kapják meg a jogos támogatásukat, március közepére megkezdődhet az elszámolás a gazdálkodókkal, április 30-ra pedig az igények 96 százalékának teljesítését vállalta az FVM. Az illetékes hivatal 55 ezer gazdálkodó igénylőlapján talált hibát, ebből 36 ezren már vissza is küldték a javítást."

Variációk, traktorra

A Népszabadság február 14-i számában szélesebb és igen fájó vetületét adja a témának: "a termelők jelentős része még nem jutott hozzá a decemberre-januárra beígért, összegében meglehetősen tiszteletreméltó uniós támogatáshoz, már tankolni sem tudnak (Más kifogásaik is vannak persze, de a lényeg ez.). Termelők: óriási a baj! Vonulhattok ezrével az utakra, ettől a magyar fogyasztó jobban szeretni benneteket nem fog. Az elmúlt tíz év megmutatta: három-négy százalék "gazdasági tartalom" vagytok, nem több. A többi sokaság, az úgynevezett vásárlói erő viszont a nagyáruházakban, a fogyasztás templomaiban (sőt a kisboltokban is) gondolkodás nélkül leveszi majd az olcsóbb élelmiszert a polcról. Számára mindenféle ködös agrártámogatási számítgatás csak "a parasztok már megint pénzt akarnak" módon ülepszik le. És ha azt látja a tévében, hogy valaki negyvenmilliós erőgéppel vagy luxusterepjáróval demonstrál napi gázolajtankolásért az utakon, legalábbis elgondolkozik.

Az uniós csatlakozás óta az agrártámogatások ügyében túl nagy mozgástér nem maradt. Ezt már alighanem töviről hegyire ismeri minden érintett gazdálkodó. Az ágazatban napjainkra megjelent az úgynevezett befektetési tőke is. A mezőgazdaságban ma egyszerre van jelen a kopott traktoros `megélhetési gazdálkodó` és a higgadtan számoló, garanciális gépvásárlási és áruértékesítési szerződésekben gondolkodó üzletember. Ne találgassuk, melyiknek gond a tankolás. Vajon egymás mellett állnak-e majd az úton?"

A Népszabadság 2005. február 17-i számában Sákán Antalnak, az agrártüntetések egyik szervezőjének többek között azt az alapvető kérdést is felteszi, hogy egy ilyen országos demonstráció, a traktoros felvonulás megoldja a helyzetet? "- Minden attól függ, a parasztság képes-e összefogni. Azért nincs igazi erőnk, mert rendkívül megosztottak vagyunk. Lassan több az érdekképviseletünk, mint ahányan a földeken dolgoznak. A különböző csoportokat, nehéz helyzetüket kihasználva, könnyen egymásnak ugrasztja a politikai hatalom. A tavalyi országos demonstrációnk után megígért úgynevezett "állatjóléti" támogatást például mégsem tervezték be a költségvetésbe, ezért a nemzeti vidékfejlesztési terv agrár-környezetgazdálkodási részéből - ennek nyolcvan százaléka uniós pénz - akartak elvenni tizennégymilliárd forintot az állattenyésztőknek. Akik korábban sikerrel pályáztak erre az alapra - például környezetbarát állattenyésztésre, ökogazdálkodásra, nádasok védelmére -, és saját erőből, hitelekből már előre beruháztak, kétségbeesetten kérdezték: miért veszítik el a pénzünket? Amíg ilyen konfliktusaink vannak egymással, nem állhatunk nyerésre. Lássunk már tovább az orrunknál, a mostani helyzet nem csupán a `többiek` baja, mindannyian bele fogunk bukni."

Mézesmadzag

A február 18-i Szabad Földben a T. Dögei Imre által közöltek is életünk bonyolultságát bizonyítják, méghozzá határtalanul, s azt, hogy a szorgalom küzdelem nélkül mit sem ér. "A brüsszeli Schumann téren hetek óta tüntetnek a magyar méhészek. Az uniós csatlakozás előtt azt hallották, hogy tevékenységüknek biztos a jövője, hiszen a nagy mézfogyasztó nyugat-európai államok szükségletüknek csupán a felét termelik meg, a többit importálják. A kiválónak tartott, évente tizenötezer tonnányi hazai méz döntő része a német, francia és olasz piacon talált vevőre

Csalódtak a csatlakozás után, mert nem került jobb piaci helyzetbe a magyar méz. Az utóbbi években a nagy versenytársunknak számító kínai akácmézet antibiotikum-maradványok miatt az Európai Unió kitiltotta. A büntetés azonban lejárt, az ázsiai ország újra megjelent olcsó mézével, ami egyik napról a másikra jóformán megbénította az európai eladásokat. Ráadásul a múlt év augusztusában lépett hatályba az unió új mézpiaci szabályozása, amely a nagy élelmiszeripari cégek és bejáródott mézkereskedők érdekeit tükrözi. Az üzletekben forgalmazott mézesüvegek címkéjén ugyanis - tűnjék bármilyen furcsának - nem kell feltüntetni a származási helyet, csupán annyit: uniós, illetve unión kívüli méz. Mint köztudott, mézünket az ázsiai, dél-amerikai és mexikói mézek feljavítására használják.

Itthon tehát a tavalyi termésű méz felvásárlási ára nagyot zuhant, a méhészek hangulata pedig a felbolydult méhkaséhoz lett hasonlatos. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület kezdeményezésére szervezett tiltakozásba, mondhatni felvilágosító munkába fogtak. Előbb novemberben Strasbourgban az Európai Parlament minden képviselőjéhez hat nyelven eljuttatták az uniós méhészekkel közösen írott petíciójukat fél-fél kiló magyar akácméz kíséretében. Ezt követően egy autóbusznyi baranyai méhész indult az unió brüszszeli központja elé, ahol transzparensekkel a kezükben napokon át demonstráltak. Ez volt a nyitánya a méhészeti ágazat eddigi legnagyobb visszhangot kiváltó hazai és nemzetközi szereplésének. Az idén február végéig heti váltásban folytatódik méhészeink brüsszeli békés tüntetése."