Egyelőre azonban csak a mennyiségek tekintetében tudtuk felvenni a versenyt - amihez az időjárás nagyban segített -, mert a minőségi termelés még sok kívánnivalót hagy maga után. Ez látszott és látszik ma is a nagy tömegű búza esetében, hiszen a hagyományos értékmérő tulajdonságok - mint sikér, fehérje - ma már nem elegendőek az uniós piacon. Ott a mindenkori sütőipari elvárásoknak - a tésztaképző tulajdonságoknak - kell megfelelni. Ehhez minden bizonnyal szükség lesz a nagy tömegben termelt hazai fajták felülvizsgálatára, és addig is az elfogadott külföldi fajták bevonására.

Ezek a hiányosságok akadályozzák most is a termény értékesítését, és persze legfőképpen az, hogy Európában mindenütt nagy termések voltak. A termelés még csak sikerrel járt, de a lényeg - a piaci értékesítés - sok helyen végzetes meglepetést okozott.

Likviditási gondok mindenütt

A területalapú támogatások sajnálatosan elhúzódó kifizetése, az áfa visszatartása és az intervenciós felvásárlás akadozása mind a gazdálkodásra fordítandó pénzek visszaforgását akadályozza. A gazdálkodók - még a tehetősebbek is - egyre idegesebbek, hiszen február végén még mindig csak a várakozás jut nekik osztályrészül. Ráadásul az esetek többségében az őket jogosan megillető kifizetésekre várnak, amelyek hiánya megpecsételheti a gazdasági év sorsát. Ami már biztos, hogy ismét hátrányból kell indulnia a magyar gazdáknak az uniós vetélytársakkal szemben, hiszen - tőke hiányában - szakmailag képtelenek minden tekintetben megfelelni a kihívásoknak. A szaktárca önmérsékletre buzdító megnyilvánulásai elfogadhatatlanok, hiszen kora tavasszal már a munkák elmaradása vagy a szakszerűtlen szükségmegoldások jellemzik majd a határban zajló termelőtevékenységet. A gazdademonstráció alapgondolata is ez, hiszen senki nem szeretne eleve vesztes helyzetből indulni. Érthetetlen, hogy miért erőfitogtatással, költséges kivonulásokkal kell elérni nálunk azt, ami a gazdálkodót jogosan megilleti egész Európában!

A vetés nem várhat

A kora tavasz most nem az egészséges szakmai izgalommal indul, sokkal inkább a találgatások töltik ki az időt. Mikor lesz likvid pénz? Ez a fő kérdés, hiszen abból kell gazdálkodni az induló munkáknál. A tavaszi vetésű növénypaletta - ahogyan az már évek óta megszokott - mindig szegényesebb, vannak olyan szereplői, amiket szinte már senki nem akar termeszteni. A kora tavaszi nagy növény, a tavaszi árpa iránti érdeklődés mindig erőteljes, és a piac érdeklődése is viszonylag állandó. A februári időjárás alakulása azonban lelohasztja a termelési kedvet, mert nagyon télies az idő. Sok helyen vastag hótakaró fedi a földeket, ami legfeljebb március közepére engedi majd a talajmunkák megkezdését. Március közepe után pedig a termelők már nem akarnak tavaszi árpát vetni, mert a sörárpa paramétereket nem lehet teljesíteni. Márpedig a cél a sörárpatermelés, hiszen annak van magasabban meghirdetett ára. Persze, az idei évindulás ebben a tekintetben sem túl jó, hiszen a korábbi 26-28.000 Ft/t-val szemben 22-23.000 Ft/t a sörárpa szerződéses ára, amihez persze komoly minőségi előírások társulnak. A takarmányárpa ára viszont az első hírek szerint csak 17.000 Ft/t körül várható, ami a kockázatok számba vételekor elgondolkodtatóan alacsony. Egyáltalán nem könnyű tehát a döntést meghozni e növény vonatkozásában.

Szűkülnek a lehetőségek

A napraforgó és a kukorica vetésének megkezdése előtt azonban még az alternatív növények és néhány elfeledett ipari növény is borzolja a kedélyeket. Nagyon kevés termeltetés lesz olajlenből, általában a hüvelyesekből - borsó, bab, csillagfürt, lóbab, stb. -, kölesből, moharból, cikóriából egyaránt. Az egynyári szálas és pillangós takarmányok vetésterülete is visszaszorulóban van, az állatlétszám csökkenése miatt. A múlt évi nagyobb termések miatt a mustár-, olajretek-, facélia-, takarmányrepce-termeltetések is mérséklődnek, és az áruk is alacsonyabb lesz. A termelés ökonómiája egyre gyötrőbb gondolatokat vet fel, hiszen az általában importból származó input anyagok egyre drágábbak, míg a terményfelvásárlási árak csökkennek. Nyereséget nagyon jól szervezett termelés mellett lehet realizálni, ami - ismerve a helyzetet - keveseknek adatik csak meg. A tavaszi vetésterületek nagy részét tehát a két nagy ipari növény - kiegészülve a korlátozott mennyiségű cukorrépával - fogja uralni. A készleteket figyelembe véve kukoricából bőven lesz ó termés, még akkor is, amikor az új termés megjelenik. Napraforgóból talán valamivel jobb a helyzet, mert az olajosnövényt - pontosabban az olaját - azért keresi a világ. A napraforgó szakszerű termelése azonban nagyon költségigényes folyamat, és ezzel a kör bezárult. Ezekhez a gondokhoz járul még a tárolóhelyek szűkössége, pontosabban telítettsége, hiszen a gabonakészletek alig mozdulnak. Hogy ilyen helyzetben hogyan tudnak a termelők fennmaradni, hovatovább; versenyezni, az olyan rejtély, amit csak a következő termés betakarítását követően lehet majd megválaszolni.