Most nem egy újabb lehetőségről szeretnénk információt adni, hanem - természetesen a teljesség igénye nélkül - megkíséreljük néhány gondolatban összefoglalni, hogy melyek azok a súlyos problémák, amelyek az agrártámogatások hazai intézményrendszerével kapcsolatban 2005. év elejére kialakultak.

Az elmúlt közel egy évben tapasztalatunk szerint az ágazatban bekövetkezett változások két csoportra osztották a mezőgazdasági termelőket.

Az egyik csoport nem érti, hogy mi történik vele, nincsenek kilátásai a jövőt tekintve, és talán úgy érzi, hogy végleg felfalja valami nagyobb, kiszámíthatatlanabb erő, amit az írott és a hangos médiában csak az Európai Unió intézményrendszerének neveznek. Az gondoljuk, hiba lenne általánosítani, és a kiszámíthatatlanságot az unió számlájára írni.

A másik csoport önbizalommal telve, de a realitások talaján megmaradva - és belátva azt, hogy az első pár év pokolian nehéz lesz - nézett a kihívások elé. Már jó előre "felvette a ritmust," átállította magát " az előírásokat, határidőket betartani, pontosan elszámolni, akkor nem lehet baj .". Nagy nemzeti stratégiákat olvas, operatív programokat, még az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programot is. Már a tizedik változatot olvassa, aztán azt is, ami alapján majd már tényleg pályázni lehet gépre meg állattartó épületre. Kalkulál, tervez, lassan új szakmát tanul, miközben persze dolgozik.

2004 tavaszán a határok mentén az unió már a fogát vicsorítja - dönteni kell. Felvesszük a versenyt vagy lassan elsorvadunk. Ha versenyezni akarunk, sokkal versenyképesebbeknek kell lennünk. Csökkentenünk kell a termelési költségeinket, hatékonyabbá kell válnunk. Ezek a prioritások az operatív programban is.

A csatlakozást követően megjelenő AVOP-pályázatokat olvasva sokan bizakodva néztek a jövőbe. Volt, aki már az elején nekifogott, hogy elkészítse a pályázatát, volt olyan, aki azt mondta "megterhelő lesz ez az év így is, majd inkább jövőre vagy 2006-ban" - hiszen a jogszabályban a három éves forráskeret évenkénti bontásban világosan rögzítve van.

Az utóbbiak számára a mezőgazdasági gépberuházási pályázatok tekintetében 2004. november 5-én - 2007-ig - minden bizonnyal lezárult a pályázási időszak, hiszen az említett napig beadott pályázatok teljesen lefedik a három évre tervezett forráskeretet. És még túlságosan széles közvélemény-kutatás sem kell ahhoz, hogy felmérjük: a gépberuházás az AVOP-program legnépszerűbb intézkedése, így kevésbé kell attól tartani, hogy nyakunkon marad az uniós pénz, abban az esetben, ha betartjuk az operatív programban leírtakat, és az adott évi forrás kimerülését követően felfüggesztjük a pályázatok befogadását, majd a következő évben ismételten kiírjuk azt. A termelő által elkezdett, fent említett tervezés, kalkulálás itt kerül az első gödörbe. Persze mondhatjuk, hogy azok, akik lemaradtak, nem voltak elég gyorsak, elég szemfülesek - mi inkább úgy fogalmaznánk, hogy másképpen terveztek.

Vizsgáljuk meg, mire számíthatnak azok a gazdálkodók, akik benyújtották a gépberuházási pályázatukat, és már túl vannak a befogadó értesítés kézbevételén is. A pályázati kiírásban rögzített bírálati, szerződéskötési határidő már régen a múlt, de legalább a pályázat "melegen van". Már ez sem olyan nagy baj, megszokjuk lassan, de nézzük csak meg közelebbről a 2004 decemberében ismételten kiadott AVOP pályázati felhívások hogyan is módosultak:

Kivonat a 172/2004. (XII. 23.) FVM-rendeletből

"Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program kihirdetéséről

Aki 2004. május 1. után, de a rendelet hatálybalépése előtt az MVH internetes honlapján közzétett előzetes pályázati felhívás alapján nyújtott be pályázatot, és pályázatát a végleges pályázati felhívásban foglaltaknak megfelelően az MVH írásbeli felszólítására 15 napon belül módosítja, illetve kiegészíti - figyelemmel arra, hogy az a Program-kiegészítő Dokumentum hivatalos elfogadását követően módosult, amely körülményre a pályázati felhívás XV. része külön felhívást is tartalmazott -, pályázatát a módosítás, illetve a kiegészítés határidőben történő teljesítésével az eredeti benyújtás napjával érvényesen benyújtottnak kell tekinteni.

(3.) Az eredeti benyújtás napjával érvényesen benyújtottnak kell tekinteni azt a pályázatot, amelyet a rendelet hatálybalépését megelőzően, de 2004. május 1. után az előzetes pályázati felhívás alapján nyújtottak be, és az egyébként megfelel a végleges pályázati felhívásban foglaltaknak is."

Hogyan is értelmezhető a fenti rendelet?

A 2004 júliusában megjelent mezőgazdasági beruházási pályázatok támogatási intenzitása 45%. A többlettámogatás a kedvezőtlen adottságú területeken gazdálkodók számára +10%-ban, valamint fiatal gazdálkodók számára +5%-ban került meghatározásra, nyilván akkor is az Európai Unió Bizottságával történt többszörös egyeztetésnek megfelelően.

A támogatást igénylők nem elenyésző hányada a fenti kondíciókkal adta be a pályázatát, ami optimális esetben 60%-os támogatást jelent. Ez egy 20 millió forint nettó összköltségű beruházás esetében arányaiban 12 millió forint vissza nem térítendő támogatást jelent (nem részletes - a pénzügyminisztérium által kiadott útmutató alapján számított összeg).

2004 decemberében az AVOP Program Kiegészítő Dokumentum módosítása, valamint a 172/2004. (XII. 23.) FVM-rendelet alapján módosított pályázati felhívások többlettámogatásokat már nem tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy a 2004 decembere után pályázó gazdálkodók a fejlesztéseikhez a beruházási pályázatok esetében 45%-os vissza nem térítendő támogatást igényelhetnek egységesen. Ez nem baj. A 45% sem kevés, kevesebb, mint egyes esetekben a 60%, de legalább eldönthető, hogy az adott termelőnek az új kondíció szerint megéri-e pályáznia, ki tudja-e gazdálkodni a megemelkedet önrészt vagy sem.

Az azonban már jóval nagyobb probléma és ténylegesen komoly gond, hogy a támogatási intenzitás csökkentése a 2004 decembere előtt beadott pályázatokra visszamenőlegesen is vonatkozik. A fenti számítás alapján az új rendelet értelmében ez 20 millió forint esetében 9 millió forint támogatást jelent.

A gazdának két választása van. A "párnája alá nyúl", és elővesz 3 milliót, hiszen a gépe már a telephelyen áll, a beruházását már megkezdte, hiszen nem győzhette kivárni, hogy a támogatási szerződést végre megkössék vele. Vagy elindul a bank felé, aztán útközben végiggondolja, hogy a hiánypótlásban szereplő, a pályázatára vonatkozó módosított adatlapokat, pénzügyi meg forrástáblázatokat 15 napon belül vissza kell küldenie a tisztelt MVH-nak. Vajon ennyi idő alatt a pénzintézet újra értékbecsül, jelzálogot alapít és hitelezi a hiányzó összeget? Ez ugye elég képtelenül hangzik.

A gazda ekkor elgondolkodik azon, hogy mi lenne akkor, ha 2 gép helyett csak egyet vásárolna. Ez is felborítaná az éves vagy többéves tervet, de esetleg megoldást jelentene. Nem lehet. A pályázónak küldött hiánypótló levél - amit már jó néhány gazdálkodó megkapott - ugyanis két alternatívát tartalmaz. "Vagy elfogadod az általunk egyoldalúan módosított forrásösszetétel úgy, hogy a pályázat egyéb részeit változatlanul hagyod, nem módosítod az abban szereplő költségvetést, a megvásárolni tervezett eszközök listáját, vagy visszaléphetsz a pályázattól mindenféle szankció nélkül."

Egy pályázat elkészítésének komoly előzetes költségei vannak - pályázatkészítési díj, hitelbírálat, értékbecslés, stb. - amelyek egy ilyen szankciómentes visszalépésnél is több százezer forintra rúghatnak, arról az esetről nem is beszélve, ha már halomban áll a sóder meg a tégla az új beruházás megkezdéséhez.

Azt gondoljuk, hogy egy ilyen rendelkezés több mint felelőtlenség, és komoly következményei lehetnek az érintettek számára.

Nem tudjuk, hogy meddig folynak még az egyeztetések akár az Európai Bizottsággal, akár a házon belül, de az, hogy a támogatási intenzitások mértéke és azok lehatárolása 2004 decemberében és egy teljes pályázati időszak végén kerüljenek véglegesítésre, ráadásul úgy, hogy a változtatás tárgyát képező intézkedés egy részét már fel is függesztették, azt gondoljuk, sokak számára több mint elfogadhatatlan.

Hozzá kell tennünk - és ez talán üzenet is egyben - nem az a probléma, hogy a termelők 60% helyett most csak 45% támogatást kapnak. Nem az a legnagyobb baj, ha nincs pénz a kasszában arra, hogy a fejlesztésekhez forrást biztosítsunk. Mert, ha nincs, akkor nem számítok rá, vagy ha csak 45% van, akkor annyival számolok, akkor csak egy kis piros traktor vásárolok, nem két nagy zöldet. Ha nincs, akkor az alapján nyújtózóm, tervezem a gazdálkodásomat, alakítom a kiadásaimat, mert higgyék el, van olyan gazdálkodó ma már Magyarországon, aki megpróbál előre gondolkodni.

Abban az esetben azonban, ha a magas minisztérium elhiteti velem, törvénybe foglalja, hogy van forrás a fejlesztéseidhez, vágjál bele nyugodtan, és még szerződést is kötök veled erre, mert a szabályokat betartva játszottál, majd ezt követően úgy módosít operatív programot, visszamenőleges hatállyal, mintha valami előzetesen megbeszélt vacsorát mondana le, ezzel nem csak a fent említett hárommillióval rövidít meg, de veszélybe sodorja nagyon sok ember jövőjét. Azok;t, akik önbizalommal telve, de a realitások talaján megmaradva - és belátva azt, hogy az első pár év pokolian nehéz lesz - néztek a kihívások elé...

A mezőgazdaságban dolgozók gazdálkodását más ágazatokéhoz képest jóval több kiszámíthatatlan tényező befolyásolja. Meg kell küzdeni azzal is, ha túl kevés a csapadék, és azzal is, ha túl sok; ha túl hideg a tél vagy ha nagyon enyhe. Ezeket a rizikófaktorokat nagy részük figyelembe veszi - ellene tenni nem tud, de aki előrelátó, betervezi.

Amennyiben azonban már oda jutunk, hogy a támogatási rendszer egyes elemeinek a visszásságait is vis major esetként kell kezelnünk, egy idő után nem lesz mivel a minisztérium elé vonulnunk.