A jobb csapadékellátás miatt kisebb volt a talajlakó kártevők (főként a kukoricabogár) által okozott kár mértéke. A hűvös időjárás elejét vette a korábbi évekéhez hasonló gyapottok bagolylepke kártétel kialakulásának. Kevesebb kárt okozott a kukoricamoly, s ez bizonyára összefüggésben van a csőfuzárium-fertőzöttség kisebb arányával is.

A késői betakarítás az ország egyes részein - nem várt módon - nagyobb arányú megdőlést eredményezett. A megdőlésben közrejátszottak a viharos erejű szelek is, de a fajták között mutatkozó különbségek arra utalnak, hogy érdemes nagyobb figyelmet szentelni a kérdésnek.

Gazdasági szempontból a nagyobb szárítási költség jelentett komoly gondot. A betárolási nehézségekkel küzdő, megtakarításokra törekvő gazdák kénytelenek voltak a késedelem okozta betakarítási veszteségek, a megnőtt szárítási költségek és a folyó pénzügyi mérleg sürgetése közt egyensúlyozni.

A számok tükrében

A fajtakísérleti átlagok országos eloszlása a talaj minőségétől és az agrotechnika szintjétől befolyásolva a csapadékeloszlást követi. Meg kell azt is jegyezni, hogy egyes kísérleti helyeken a jó csapadékellátottság adta lehetőségek kibontakozásnak a talaj minősége szabott határt, míg másutt agrotechnikai tényezők is közrejátszottak az eredmények alakításában. Tapasztalható volt, hogy egyes - egyébként elterjedten használt - gyomirtó szerek fitotokszikus hatást váltottak ki, jelentősen csökkentve néhány hibrid terméseredményét.

A betakarítási szemnedvesség alapján csak az egyes éréscsoportokon belül szabad ítéletet mondani, mert a kísérletek betakarítása nagyon elhúzódott. A szemnedvességet nem csak a pillanatnyi érettségi állapot, hanem a betakarítás időpontjában éppen jellemző időjárás is befolyásolta. A különböző éréscsoportok kísérleti helyenként elért termését szemlélteti az alsó diagram.

A korai és a középkorai csoport átlaga alig különbözik egymástól. Az igen koraiak és a későiek átlaga ugyan jelentősen különbözik a szomszédos csoportétól, az összehasonlítást zavarja, hogy a hibridek száma különösen a késői csoportban kisebb a biztos ítélethez szükségesnél.

Eredmények

Az államilag elismert hibridek az OMMI által koordinált és kiértékelt összehasonlító kísérletében a diagramban látható eredmények születtek a 2004-es évben.

Meteorológiai háttér

A 2003/2004. téli félévben bőséges csapadék hullott az országban, hatására a tavasz elején, a vegetáció megindulásakor a talajok a felső 1 méteres termőrétegben telítettek voltak. 2004. április 1. és szeptember 30. közötti időszakban az ország Dunától keletre lévő területein a sokévi átlagnak megfelelő, illetve azt meghaladó mennyiségű csapadék hullott. A Győr-Moson- Sopron, Vas, Veszprém és Fejér megyében viszont kisebb-nagyobb csapadékhiány jelentkezett.

A 2004. évben késett a kitavaszodás. Március elején országszerte jelentős havazások voltak, és a hótakaró csak március közepén olvadt el. A csapadékos tél és a gyors hóolvadás hatására március végén, április első felében a Kisalföldön, valamint Pest, Vas, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében belvízelöntések alakultak ki. Április 5. és 15. között is az átlagosnál hidegebb és csapadékos volt az időjárás, de a hónap középén egy gyors és erőteljes felmelegedés következett be. A napos és meleg időjárás hatására a talajhőmérséklet a vetési rétegben is gyorsan emelkedett. 2004 tavaszán a talajhőmérséklet a 10 cm-es mélységben április 16-a után lépte át tartósan a +10 fokos értéket (a talaj akkor felel meg a kukoricavetéshez, ha a 10-12 cm-es mélységben a hőmérséklet elérte a 10-12°C-ot), így a kukorica vetése már a megszokott időben kezdődött meg. Április közepén a Dunántúl jelentős részén és az Alföld déli területein a talajok még túltelítettek voltak, de a felmelegedés hatására a hónap végére a talaj nedvességtartalma a felső 20 cm-es rétegben normalizálódott, és május elején majdnem mindenütt elérte a csírázáshoz, illetve a kikelt fiatal növények fejlődéséhez szükséges optimális szintet. Május első hetében is folytatódott a kukorica számára kedvező meleg, napfényben gazdag időjárás. Ez alatt az idő alatt a talajok megfelelő vízellátottsága is jó hatással volt a növények fejlődésére. A vetés utáni meleg és viszonylag száraz időjárás viszont nem kedvezett a különböző kártevők - főként patogén gombák - elszaporodásának. Május 7-e után egészen június 7-ig - egy-egy nap kivételével - az átlagosnál hűvösebb volt az időjárás. Májusban a csapadékbevétel a Dunántúlon és a Tiszától keletre az átlag alatt alakult, de az 50-100 cm-es talajrétegben elegendő vizet találtak a növények. Ebben az időszakban az ország jelentős részén a sokévi átlaghoz képest több volt a napfény. Ez azért fontos, mert a kukorica fejlődésében a napfénytartam igen nagy szerepet játszik, vagyis az elegendő napfény bizonyos mértékig még a meleget is pótolhatja. Így a hűvös májusi időjárás nem károsította lényegesen a növényeket, de hozzájárult ahhoz, hogy jelentősen később következzen be a virágzás, címerhányás. Az egész júniusra nézve a havi középhőmérséklet átlagosnak bizonyult, bár az átlagos érték mögött igen változékony időjárás rejtőzött. Júniusban az átlagosnál több fokkal hűvösebb, csapadékos és meleg, napos időszakok sűrűn váltották egymást. E hónapban a csapadékbevétel az ország nagyobb részén meghaladta a sokévi átlagot. A talaj nedvességtartalma az 50 cm alatti rétegben optimális volt, így júniusban a száraz, meleg periódusokban sem szenvedett a kukorica a vízhiánytól. Júniusban az olyan napok száma, amikor a napi maximumhőmérséklet meghaladta a 30 fokot, az átlagosnál alacsonyabb volt.

A július, ha az egész hónapot tekintjük, melegebb és csapadékosabb volt a sokévi átlagnál. A júniushoz hasonlóan igen változékonynak bizonyult: az időjárási átlag alapvetően két igen meleg és két, az átlagosnál jóval hűvösebb periódusból állt össze. A júliusi csapadék mind területi, mind időbeli eloszlása tekintetében igen szeszélyesen alakult. Júliusban a 30 fok feletti napok száma a Dunántúl nyugati részén elmaradt a sokévi átlagtól, az ország déli, délkeleti területein viszont 1-3 nappal meghaladta az átlagos értéket. Július 17. és 26. között - a kukorica virágzása idején - az átlagosnál több fokkal melegebb és csapadékszegény időjárás uralkodott az országban. Ez alatt az idő alatt a napi legmagasabb hőmérsékletek az ország nagyobb részén 30 fok felett alakultak, sőt helyenként 35 foknál is magasabb értékeket mutattak a hőmérők. Hozzá kell tenni, hogy az 50 cm alatti talajrétegben még mindig elegendő vizet találtak a növények, így ebben a fenofázisban az időjárás nem okozhatott visszafordíthatatlan (irreverzibilis) károsodást.

Július végén és augusztus első felében változékony, hűvös volt az időjárás. Főként július végén gyakorlatilag minden nap esett az eső, helyenként - főként az ország keleti részén - hatalmas mennyiségű csapadék zúdult a szántóföldekre. A felhőszakadásokat viharos széllökések kísértek, ami az érintett területeken a kukoricaállomány megdőléséhez vezetett. Az augusztus első felének hűvös, csapadékos időjárása késleltette a kukorica érését. Augusztus 17. és 21. között meleg, száraz, napfényben gazdag volt az idő, majd ezután ismét hűvösre, változékonyra fordult. Szeptemberre is az átlagosnál hidegebb és csapadékos időjárás volt jellemző, e miatt az érés több héttel késett, és a kukorica szemnedvesség-tartalma a hónap végén igen magas értékeket mutatott.

Október első felében is hűvös, változékony volt az időjárás. Majd október 20. és november 6. között száraz, napfényben gazdag, nyáriasan meleg, a kukorica számára igen kedvező volt az időjárás. A szemnedvesség további csökkenése reményében számos termesztő későbbre halasztotta el a kukorica betakarítását. De ez a várakozás nem teljesült, vagyis november 7. után hidegre, csapadékosra fordult az idő. Nagy mennyiségű csapadék hullott az országban, néhol havazott. November 7. és 10. között sokfelé észleltek 0, -3 fokos fagyokat.