Európában a 90-es évek elején jelent meg, korábban csak az amerikai kontinensen volt ismert, és ott volt a kukorica legfontosabb kártevője. Először Jugoszláviában találták meg 1992-ben, azóta a szomszédos országok mindegyikében megtelepedett, és folyamatosan terjedt. Hazánkban 1995 nyarán Csongrád és Békés megye több pontján találták meg.

Legfontosabb terjedési mód az imágó repülése, valamint légáramlattal és eszközökkel való terjedés a rajzás idején. Ez az időszak nálunk június közepétől a fagyokig tart. 2000-ben már észleltek a gyökérkárosítást, és 2001-ben már több száz hektáron gazdasági veszteséget okozott. Azóta az egész országban elterjedt, s a 2002-2003-as években igen nagy kárt okozott. 2004-ben dőléses kárt csak kevés esetben észleltek, mert a kártevő a hüvös tavasz miatt csak később kezdte el károsítását, és a kukorica gyökérzete akkorra már megerősödött, valamint a károsítást jobban regenerálta. Nyár végétől az imágók mégis nagy számban rajzottak, és tojásaikat lerakták. Ezért idén a kártevő számára kedvező körülmények között ismét nagy kártétellel számolhatunk.

Az amerikai kukoricabogár kifejlett egyedei 6-7,5 mm hosszúak, testük sötét-sárgászöld. A talajban található tojások 1 mm nagyságúak, és piszkosfehér színűek. A kifejlett lárvák 1,2 cm nagyságúak, krémfehérek. A bábok a talaj felső 15-20 cm-es rétegében találhatók. Évente egy nemzedéke fejlődik. A tojások a talajban telelnek, melyeket a nőstények az előző évben raktak a talaj felső rétegébe. Május végétől június közepéig tart a lárvakelés. A fiatal lárvák a gyökerekben járatokat képezve táplálkoznak. Optimális feltételek között 30 nap alatt kifejlődnek a kukoricagyökéren. Az imágó megjelenésére június közepétől lehet számítani. A tömeges tojásrakás július közepétől augusztus végéig tart. Az imágó jól repül. Magyarország éghajlata optimális a kártevő számára.

A kártevő legfőbb tápnövénye a kukorica.

A lárva táplálkozása során a kukorica gyökérzetét károsítja, teljesen elpusztíthatja, súlyos esetben a növény nem tudja regenerálni a gyökérzetét, és kidől. A bogarak a bibeszálakat 1,5 cm-re visszarágják, ezzel hiányos termékenyülést okoznak, valamint a zsenge, lédús szemeket megrágják, a leveleket hámozgatják. A bogarak táplálkozását napraforgó, tök, lucerna, szőrös disznóparéj növényeken is megfigyelték, ahol virágport fogyasztottak.

A kukoricabogár előrejelzése szexferomon csapdával, és ragadós felületű sárgalapos csapdával végezhető, amely a nőstény szintetikusan előállított csalogatóanyagával a hím egyedeket vonzza. Ez a csapdázási mód a faj terjedésének nyomon követésére, és a felszaporodás mértékének figyelésére alkalmas. A csapdákat a kukoricacső közelébe kell helyezni. A sárgalapos csapda mind a hím, mind a nőstény példányokat gyűjti, a rovarok 1-2 m-ről érzékelik. Ez a módszer az egyes táblák fertőzöttségéről ad adatokat. A csapdákat június 20 körül szükséges kihelyezni a növényekre, a fogott anyagot hetente kell ellenőrizni és feljegyezni. Rajzáskor a címeren, a bajuszon és a nóduszok szárhoz ízesülő részén szabad szemmel is láthatók a bogarak.

A lárvákat a kukoricagyökerek, illetve a földlabda átvizsgálásával fedezhetjük fel.

A védekezés lehetőségei

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy az időjárás hat a kártevő fejlődésére, megjelenésének idejére, és a károsító lárvák, bogarak számára, de a kukoricaállomány fejlettsége, egészségi állapota szintén nagyban befolyásolja a kártétel mértékét. Ez utóbbit az időjáráson kívül a többi környezeti tényező - mint talajtípus, tápanyagellátás és más agrotechnikai munkák elvégzése - is meghatározza.

Az amerikai bogár elleni védekezés egyetlen módja az integrált védelem.

A vetésváltás a legolcsóbb és legfontosabb. Akkor eredményes igazán, ha a tarlót gyommentesen tartjuk, és árvakelésű kukorica sincs a területen. Ellenkező esetben foltokban a kártétel jelentkezhet, ugyanis a kukoricabogár a kukoricán kívül más tápnövényen is képes megélni és tojást tojni. A kétéves vetésváltás megfelelő tarlókezeléssel még jobb eredményt hoz.

Vannak próbálkozások a kukorica vetésidejének változtatására. Korai vetésnél a kukoricát fejlettebb állapotában éri a kikelő lárvák kártétele, amit emiatt jobban visel. Késői vetésnél pedig a kikelő lárvák nem találnak kukoricagyökeret, és elpusztulnak. Viszont kései vetés esetén bizonytalan a nagy termés. Korai érésű fajtával próbálkoztak eddig.

Ha monokulturában kell termesztenünk, akkor elengedhetetlen valamilyen szintű vegyszeres növényvédelem.

A vegyszeres védekezésnek három módja terjedt el:

Egyik módja a bogarak elleni védekezés a kukorica virágzásakor, mikor a növényvizsgálat során növényenként 10-15 db bogár található. Permetezéssel a tojásrakó nőstények száma csökkenthető, amelynek célja a következő évi lárva károsítás megelőzése. Az elhúzódó rajzás miatt két kezelés szükséges. Fontos, hogy azonos időben az egész térségben elvégezzék a kezelést. Ebben az időszakban csak légi úton vagy hidastraktorral lehet megvalósítani a permetezést, amihez hosszú tartamhatású szert kell választani. A nem megfelelő fedettség miatt a hatékonyság gyakran nem megfelelő. Egy új technológia szerint csalogató anyaggal együtt juttatjuk ki a növényvédő szert. A kártevő nagyon szereti ezt a dinnyefélékből származó lévő keserűanyagot. Nagy cseppekben juttatjuk ki a szert, s a kártevő megeszi a vele kevert mérget is. Ilyen készítmény pl. a Diabro CS + Invite.

A csávázószerek teljes hatást nem biztosítanak a kukoricabogár lárvák ellen, mert lárvák egy hónappal a vetés után kelnek, ekkorra a magon lévő szer hatása lecsökken. A talajlakó kártevők ellen viszont igen hatásosak!

A lárvák elleni védekezés történhet a vetéssel együtt végzett talajfertőtlenítéssel, vagy a kultivátorozás során a növénysorok mellé kijuttatott talajfertőtlenítő szerek bedolgozásával. A vetéssel egyidőben a sorokba való kijuttatással jobb eredményeket értek el, mint a növénysorok mellé történt kijuttatással. A táblázatban a sorkezelés dózisait tüntettük fel.