Státusz: Inváziós neofiton, azaz újjövevény (nem őshonos) özönnövény.

Tájneve: Labodás disznóparéj

Őshaza: Észak-Amerika kontinentális, hegyvidéki, mediterrán és szubtrópusi területei.

Rendszertan: a henye disznóparéj a kétszikű zárvatermők Dicotyledopsia osztályának, Amaranthales rendjének, Amaranthaceae - disznóparéjfélék - családjának, az Amaranthus nemzetségnek egyik faja.

A nemzetség leggyakoribb hazai képviselője: Szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus).

A kifejlett növény habitusa

Egyéves, magról szaporodó, lágyszárú növény. Szára tőben erősen elágazó, dúsan leveles, és jellemzően heverő; lecsepült. Intenzív, fényes, csillogó zöld terebélyes foltjai nagyban emlékeztetnek a kövér porcsin (Portulaca oleracea L.) megjelenésére. A növény kör vagy ellipszoid alakú töveinek átmérője gyakorta eléri az 50-100 cm-t is, de szélsőséges esetben akár a 130 cm-t is!

A növény virágjai sem elhelyezkedésükben, sem színükben nem feltűnőek. A zöld színű virágok a növény leveleinek tövében, úgynevezett gomolyban tömörülnek.

Csíranövény habitusa

A csírázó növény sziklevele szálas, azaz egész hosszában egyforma széles, és sokkal hosszabb, mint a szélessége. A csíranövény szára, a sziklevél nyele és a benne futó főér alsó 1/3-a vöröses színű. Az első valódi lomblevél lapát vagy hosszúkás alakú csúcsában finoman kicsípett, közepén apró szálkával. A főér alsó 1/3-a szintén vöröslő, de a levél fonákja is lehet vöröses színű. Az első valódi lomblevél feletti szárrész tenyészőcsúcsa szintén vöröses, amely a növekedés során eltűnik. A későbbi valódi lomblevelek szélei fehéren szegettek.

Részletes morfológia

Gyökér

Igen erős, mélyre hatoló karógyökér. A gyökérnyaki rész idősebb korban is jellemzően vöröslő színű. A növény gyomlálás során a legtöbb esetben a gyökérnyaki résznél eltörik, s innen képes regenerálódni. A termésérlelés sikerét ilyen esetben csak az határozza meg, hogy mikor és milyen mértékben történt a lombvesztés. A növény jól regenerálódik.

Szár

Zöld, erősen rostos, szívós, fás tapintású. A gyökérnyaknál dúsan elágazó. A gyökérnyaki rész mechanikai hatásra üvegesen törik, de ugyanez jellemzi a hegyesszögű hajtások alapi részét is.

Levél

Mind a levél színe, mind a fonákja élénk, harsány, fényes zöld. Egyszerű levél, szórt állású. Alakja lapát vagy visszás; hirtelen nyélbe keskenyedő. Ép szélű, nem hullámos; csúcsban finoman kicsípett, rövid szálkával. A levélszél keskeny fehér szegélyű. Átlagos mérete: 10-25 mm hosszú és 7-15 mm széles.

Virág

Aprók, csoportosan nőnek, zöld színűek. Sugarasan részarányosak. Virágonként két előlevél található.

Virágzat

A legtöbb disznóparéjjal ellentétben virágzata nem végálló, azaz nem a hajtástengely csúcsán csoportosul. A virágcsomók a levélnyeleknél fejlődnek. A virágzat tapintása sprőd, de nem szúrós; ugyanis az előlevelei hártyásak.

Virágzási idő

Júliustól októberig.

Termés

Toktermése kupakkal nyílik, a kupak nem bibircses. A termés 2-3 mm, rövidebb, mint a lepel. Éréskor megbarnul.

Mag

Kerek, apró köldökkel, jellegzetesen diszkosz alakú. Színe matt fekete, tompa fénnyel. Átlagos mérete 1,5-2 mm. Magprodukciója kiemelkedő, és a magok életképességüket akár 10 évig is megőrzik. A csírázási idő fő tömege május elejétől július közepéig tart.

Fellelhetőség

Elterjedés

Dél-, Nyugat-, Közép- és Észak-Európában terjed. Ezen túlmenően Kis- és Belső-Ázsiában, valamint a mediterrán Afrikában is erősen gyomosít.

Hazánkban elsősorban a mészben gazdag talajtípusokat kedveli, a talaj fizikai alkotóira kevésbé érzékeny. Egyaránt gyomosít homok-, hordalék-, öntés- és romtalajokon, illetve jó minőségű löszös, kötöttebb talajokon is.

Magyarországon a növény nagyobb tömegben jelenleg főként az Alföldön és annak peremterületén (Baranya, Tolna, Fejér) található meg, de a vonalas létesítmények nyomvonalán már több helyütt megtelepedett (Komárom-Esztergom megye). Az egész országban gyakori, de gazdasági kártétele még döntően az ország déli és középső régióira, lokálisan jellemző.

Előfordulás

Kukorica, napraforgó, cukorrépa, egyéb kapások, szőlő, zöldségkultúrák, tanyák, parlagok, elhanyagolt területek, vonalas létesítmények.

Kitett, veszélyeztetett területek és kultúrák

A leginkább veszélyeztetett termőterületek a magas mésztartalmú termőtalajjal rendelkező régiók. A legtöbb problémát a beeső fényben gazdag, tág térállású, rossz gyomelnyomó képességű kapás növények tábláin okozza. Vontatott kelése, nagy stressztűrése és rendkívül nagy biológiai alkalmazkodása folytán számos helyszínen már a nyárutói felvételezésekben egyike a domináns gyomnövényeinknek. A Bácskában, a 2004. évben, saját felvételezések során a nyár végi kukoricavizsgálatokban több esetben már táblaméretekben uralkodó gyomnövény volt.