A napraforgó helyzete a világpiacon

A nemzetközi tőzsdéken jelenleg a szójaolaj és a pálmazsír nyomja a növényolajok árát. A napraforgóolaj ezekkel versenyez, ezért a napraforgó-nemesítés feladata, hogy minőségi növényolajt tartalmazó napraforgóhibrideket hozzon létre. Így javulhat a növény piaci helyzete, és ezzel együtt növekedhet a felvásárlási ár, amely a termelés fenntartásának záloga. A minőségi olaj kevés telített zsírsavat tartalmaz, emellett magas a tokoferol-tartalma (antioxidáns).

A termelés az extenzíven termelő országok irányába mozdul el. Az amerikai kontinensen a termelés lecsökkent (USA, Argentína), helyét a GM szója vette át. Az előttünk lévő évtizedben Közép- és Kelet-Európa lesz a világ napraforgó-termelésének egyik - ha nem a legnagyobb - fejlődési területe. Látványos növekedés elsősorban Oroszországban és Ukrajnában várható. Magyarországon, Romániában és Bulgáriában kisebb-nagyobb változásokkal szinten marad a napraforgó vetésterülete. Hazánkban a vetésterület 10-15%-án van napraforgó, e terület nagysága a felvásárlási ár és az időjárás függvényében változik.

A nemesítés technikájának változása

A molekuláris nemesítés - újabb eredményeinek köszönhetően - egyre meghatározóbb szerepet játszik a nemesítés folyamatában. Elkészült a napraforgó géntérképe. Ennek birtokában a genetikusok meg tudják határozni azokat a helyeket és markereket, amelyekhez a nemesítő számára fontos tulajdonságok köthetők (QTL). Ez a technika gyorsítja a kiválogatást olyan tulajdonságokkal szemben, amelyek domináns öröklődést mutatnak (peronoszpóra-rezisztencia, szádorrezisztencia).

A technika nagyon egyszerű, hiszen a 4 leveles napraforgónövényből vett levélminta alapján még az izolálás előtt el lehet dönteni azt, hogy milyen tulajdonsággal rendelkezik, például ellenálló-e vagy sem, és a szelekciót ennek az információnak a birtokában lehet elvégezni. Az eddiginél sokkal nagyobb populációt lehet így kiszűrni, bevonva a fellelhető vad fajokat is, amelyek a növény diverzitását növelik, új hasznos gének, kapcsoltságok fedezhetők fel.

A nemesítés válaszai a köztermesztésben felmerülő problémákra

A.) Éréscsoportok: A termelés a korai hibrideket részesíti előnyben. Az OMMI adatai alapján az igen korai hibridek területe 2% között mozog, de csökkent a középérésű hibridek vetésterülete is, amely már nem éri el a 20%-ot. Az igen korai hibridek nem használják ki a Kárpát-medence kínálta vegetációs lehetőséget, a középérésű hibridek pedig a kései betakarítás kockázatával járnak. A mi méréseink szerint a korai csoport nem egységes, hisz mind a PR63A90, mind a PR63A82 korai érésű, a tenyészidejük azonban legalább egy héttel különbözik egymásétól. A Pioneer szortimentet a továbbiakban úgy kívánjuk alakítani, hogy a két hibrid kategóriája mögé soroljuk be az új hibridjeinket.

B.) Növénymagasság: Megfigyelhető, hogy a jelenleg piacon lévő hibridek magasak, amit a termelők folyamatosan jeleznek is felénk. A magasság pozitív korrelációban van a termésmennyiséggel, az alacsony növényméret viszont a potenciális terméscsökkenés lehetőségével jár együtt, ezt a kockázatot pedig nem szívesen vállalják a nemesítők. Ezt a korrelációt ugyan meg kívánjuk törni, gyors, látványos nemesítési eredmény azonban nem várható. Terveink között szerepel, hogy elsősorban a hidastraktort használó és alacsony hibridet kedvelő termelőink részére középmagas hibriddel jelentkezzünk. A PR63A40-es hibridünk és a PR63E82 hibridünk már ezt a törekvésünket tükrözi.

C.) Bókolás: A nyolcvanas években alig volt bókoló hibrid a piacon, a termelők ugyanis nem szerették ezt a változatot, sőt, a mai napig félnek a termesztésétől. A bókoló hibrid előnye elsősorban a tányér alatti levelek aktívabb asszimilációjában rejlik. Ezek a hibridek a szárazságot is jobban viselik. Amennyiben Közép-Európát az ideális napraforgó alapján kategorizálni akarjuk, akkor a déli területeken a robosztus, bókoló hibridek tűnnek optimálisnak. Ezek ugyanis ellenállnak a szárbetegségeknek, jól tűrik a szárazságot, és a gyakori meleg ősznek köszönhetően a tányérbetegségek kártételének valószínűsége is minimális. Északon, az alacsony hőösszegű területeken az alacsonyabb, félig lecsüngő hibridek termesztése látszik optimálisnak - természetesen az alacsony habitusból eredő terméscsökkenést magasabb tőszámmal kell kompenzálni. A Pioneer rendelkezik mindkét típussal, a PR64A63 és a PR64A30-as hibridek nem bókolnak, a PR63A90 és a PR63A82 pedig bókoló hibridek.

Növényvédelemi kérdések

A.) Peronoszpóra: A napraforgó kórtani helyzete a nyolcvanas években tapasztalható állapothoz képest sokat javult. A természet azonban mindig ad új feladatokat a nemesítők részére. A piacon fellelhető peronoszpóra-rezisztens változatok nem minden eddig azonosított rasszal szemben ellenállóak. Újabb és újabb rezisztenciagénekkel kell ellátni a hibrideket. A fent említett marker technika azonban gyors alkalmazkodást tesz lehetővé a nemesítő számára. A tavalyi évben észlelt peronoszpórafertőzések elsősorban a mélyfekvésű területeken okoztak károkat, mivel a vontatott kelés lemosta a csávázószerként még mindig eredményesen használt metalaxilt. Sok helyen tapasztaltuk, hogy a termelők nem tartják be az ötéves vetésforgót, és az árvakelések (amelyek nincsenek csávázva) primer fertőzési forrásként szolgáltak a peronoszpóra másodlagos fertőzéseinek.

Az újonnan elismert hibridjeink rendelkeznek a szükséges genetikai védelemmel (PR64A63, PR64A30, PR63E82), de elkészítettük a piacon komoly sikereket elért hibridjeink peronoszpóra-rezisztens változatát is (PR63D82, illetve PR63D90).

B.) Fehérpenészes rothadás (szklerotínia): A tavalyi év bebizonyította, hogy a Magyarországon köztermesztésben lévő hibridek közül a szártőszklerotíniával szemben a PR63A82 volt az egyik legjobb hibrid (OMMI adatok alapján). A szklerotíniával szembeni rezisztencia az ellenálló vonalak kialakításának eredménye, amiben a jánoshalmi kísérleti állomásnak jelentős szerepe van. Évente 50.000 növényt fertőzünk meg mesterségesen, abból a célból, hogy ellenálló szülői vonalakat kapjunk. Az adatok ismeretében markereket tudunk meghatározni, aminek eredményeképpen felgyorsulhat a kórokozóval szemben ellenálló hibridek előállítása.

C.) Szádorrezisztencia: A Pioneer rendelkezik a napraforgó szádor új rasszaival szemben a legkiterjedtebb genetikai rezisztenciával. Törökországban már a H rassz dominál, Magyarországon egyelőre az E rassz károsít. Az utóbbi öt év tapasztalatait összegezve a szádor terjed, és egyre nagyobb és koraibb fertőzéseket okoz, elsősorban a Bácskában. Javasoljuk, hogy ezeken a területeken a szádor E rasszával szemben ellenálló hibrideket (PR63A90, illetve PR64A63) termeszszék!

D.) Diaporthe: A kórokozó utoljára 1997-ben károsított nagymértékben. Sok területen eltűnt, elsősorban az időjárás azóta jellemző sajátosságai következtében. A kórokozónak meleg nedves időszakra van szüksége, amely nem volt jellemző az elmúlt években. Kedvező környezeti feltételek között azonban a többi szárbetegséggel együtt (Alternária, Macrophomina, Phoma) újra károsíthat. Ezért célszerű a jól bevált gyakorlatot követni. A primer fertőzési források eliminálása mellett gombaölő szerrel kell segíteni a növények természetes védekezését. Erre az egyik legjobb fungicid a DuPont által forgalmazott ALERT.

Az Express tolerancia kialakítása a hibridekben

A DuPont 2000-ben szabadalmaztatta a napraforgó toleranciáját biztosító Expess tolerancia gént. Az Express hatóanyagát, a tribenuron metilt Magyarországon a Granstar tartalmazza. A Pioneer nemesítői viszszakeresztezéssel átalakították az elit vonalakat, és a Jánoshalmán létrehozott kutatóállomás a világon elsőként kezdte előállítani, tesztelni ezeket a hibrideket. A DuPont magyarországi kutatói dolgozták ki azt a technológiát, amely alapjaiban megváltoztatja a napraforgó-termesztést. Ez a post technológia úgy pusztítja a nehezen irtható gyomokat, hogy bemosó csapadékra nincs szükség. A parlagfű, a szerbtövis, a mezei acat a napraforgóban korábban gyakorlatilag nem volt irtható. Az új technológia lehetőséget biztosít a termelőnek a fenti gyomokkal szembeni hatékony védekezésre. 2005-ben a magyar piac egyik legkeresettebb - a PR63A82 - hibridjének Granstar-toleráns változatát ajánljuk a termelőknek. 2006-tól már több PIONEER hibridben is elérhető lesz az új technológia.

Magas olajsavtartalmú hibridek

A minőségi olajat adó napraforgó hibridek első generációjába tartoznak a magas olajsavtartalmú hibridek. A termelők jól ismerik OLSAVIL hibridünket, amelynek termesztése során magasabb árbevételt értek el a normál olajminőségű napraforgóval szemben. A technológia minimális izolációs távolságot igényel más típusú napraforgótáblától, ami könnyen megoldható. A Pioneer magas olajsavtartalmú hibridjei 90% feletti olajsavtartalommal rendelkeznek - a technológia megfelelő betartása mellett. Az európai uniós listáról további hibridekkel is a termelők rendelkezésére állunk. A PR64H61 mellett - a Pioneer saját kísérletei alapján - a PR64H41 és a PR64H45-ös hibridek is alkalmasak a felvásárlói igények kielégítésére.

A cikkben vázolt nemesítési célok és törekvések eredményeként a termelők garantáltan mindig a legkorszerűbb PIONEER hibrideket és a legújabb technológiákat használhatják.