Valóságos sóderbirodalom ez a környék, ahol a térség 28 működő bányájából megannyi nyerges szállítójármű hordja a különböző kavicstermékeket a fővárosi és környékbeli építkezésekre. Nagy üzlet a kavicsbányászat, amit az is bizonyít, hogy a `90-es évek elején nagyon sok osztrák és német vállalkozó érkezett bányavásárlási vagy -bérlési céllal, akik meg is találták számításukat. A helybeliek jó része egyáltalán nem örül annak, hogy ez az iparág itt működik, hiszen az egyre fokozódó kitermelés következtében fogy a termőföld, és a bányák kimerülése után szaporodnak a mesterséges horgásztavak, strandok és vízi sportpályák, amelyek az idegenforgalmat vonzzák. A mezőgazdasági területeket pedig ellepi a szemét, amelyet gátlástalanul hordanak ki a határba az üdülőtulajdonosok és az oda látogatók. A gazdaember számára mindez szomorú látvány, kiváltképp azért, mert egyelőre kevés esély kínálkozik a probléma megoldására, a hathatós rendszabályozás kialakítására.

Nagy Sándor Bugyi külterületén él családjával, éppen a bányák közvetlen szomszédságában. Mikor a telket annak idején megvásárolta, még ligetes, erdők által védett terület volt itt, ami védelmet nyújtott a szél ellen a hatalmas fóliasátrak számára. Azóta alaposan megváltozott a táj képe, a kisgazdaság tevékenysége és - a piaci mechanizmusok hatására - a termelési profil is. Budapest friss zöldséggel történő ellátása valamikor prioritás volt ebben a térségben, ezért a gazdák/kertészek éltek a lehetőséggel, és nagyban termelték meg a mindenkori igényeknek megfelelő árut. Sokáig rendben mentek a dolgok, míg az import termékek korlátlan behozatalával, a kereskedelmi etika semmibe vételével fel nem borult a korábbi példás egyensúly, és onnantól már csak korlátozott mértékben jutottak piachoz a hazai termelők

Imádta a kertészetet, a munkát

Nagy Sándor 44 évvel ezelőtt, 1961 májusától lett önálló kertész. Előtte vasöntödében dolgozott, darus képesítést szerzett, majd a katonai szolgálatát töltötte. A tsz-mozgalom szervezésekor elvették a család tulajdonában lévő földeket, mindössze 1500 négyszögöl maradt, amivel számolni lehetett. Később 3 kat. hold bérelt területet sikerült szerezni e mellé, ami már komolyabb termelési lehetőségeket kínált. Abban az időben a magángazdát "testidegenként" kezelték, hallgatólagosan őt tekintették a szükséges rossznak. Aztán, később már az őstermelő nevet is adták neki, hiszen a teljesítménye alapján nem lehetett nem észrevenni a munkáját. Az előhajtatott burgonya volt abban az időben az egyik slágernövény, amely sok törődéssel járt. Teherautót magánszemélyek még nem vehettek, de Nagy Sándor 1965-ben már megvette az első K-25 Zetor traktort, amivel - persze papírok nélkül - lehetett fuvarozni az árut. Ebből persze állandó összeütközés keletkezett a hatósággal, de más lehetőség nem volt. A piacozáshoz és a talajmunkához később már szükség volt további két UE-28 traktor beszerzésére. - Nagyon ügyes gépek voltak, szépen szántottak a kétvasú ekével - emlékezik vissza Nagy Sándor.

A jelenlegi külterületi telket 1974-ben vették, és akkortól kezdődött a nagybani fóliázás, ikersátrakkal, több mint ˝ ha területen. Az akkor ismert legmagasabb színvonalú technológiával, talaj- és levegőfűtéssel kezdtek hozzá feleségével - Katalin asszonnyal - a hatalmas munkához. Mindent egy lapra tettek fel, hiszen a fóliás termesztés egész embert, és szinte 24 órás szolgálatot jelentett. A kockázatokat ugyanakkor magában hordozta, hiszen a fagyok és a szél kivédése, az áru biztonságos megtermelése és értékesítése óriási szakmai tudást és szervezési munkát igényelt. A paprika, paradicsom, uborka primőr termesztése olyan magas színvonalon folyt, hogy a Kertészeti Egyetem rendszeresen hozta ide a hallgatóit gyakorlati bemutatókra. Nagy Sándor pedig maga is kereste a kapcsolatot az egyetemi oktatókkal, hiszen nagyon sok elméleti ismeretet köszönhetett nekik.

1979-ben az akkori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa a "Bereczki Máté emlékjelvény" arany fokozatával tüntette ki Nagy Sándort, a kertészeti termelésben nyújtott kimagasló teljesítményéért és eredményeiért.

Azok a `70-es évek

A jelenleginél sokkal jobb helyzetben voltak akkor a kertészek, hiszen a főváros friss zöldséggel való folyamatos ellátása - amit a politika célként fogalmazott meg - érdekében kormányprogram segítette őket. A termelőknek olyan szerződéseket kínáltak, amelyet akkor nagyon komolyan lehetett és kellett venni. A kertész fül számára ma is jól csengő nagyvásártelepen biztos értékesítésre lehetett számítani. Nagy Sándor az ország második legnagyobb beszállítójává nőtte ki magát. Nem volt ritka, hogy január közepén egy telefonhívásra 110.000 db hegyes paprikát szállított, két minőségi osztályban, gond nélkül. Vagy ugyanígy a fehér paprika és a paradicsom is rendelkezésre állt, mert előrelátóan, szervezetten és biztonságosan lehetett termelni. A fogyasztásra pedig az volt a jellemző, hogy a nagycsaládos is tudott januárban paprikát venni - akár még lecsót is főzhetett -, mert az árak elérhetőek voltak. Emellett pedig a kertész is megtalálta a számítását. A közvetítő kereskedelem ugyanis közel sem volt annyira mohó, mint ahogyan ez az utóbbi évtizedben tapasztalható.

A fólia mellett akkor csak 1 ha szántót kellett művelni, mert olyan jól jövedelmezett a fóliázás, hogy nem volt rá szükség, no, meg persze fizikai energia sem. Természetesen saját maguk állították elő a palántát is, hogy kizárják a fertőzés veszélyét. Eleinte apró műanyag "cserepekbe", majd később már tápkockázó gép segítségével zajlott ez a kényes munka.

A gázolajár-emelkedés mindent tönkretett

A fóliázásból épült a családi ház, abból tellett szállítójárművekre, talajművelő gépekre, amelyek sokat könnyítettek a munkán. Minden évben több alkalommal került sor a Kertészeti Egyetem szervezésében 400-500 személyes szakmai bemutatókra, ahol mindenki láthatta, hogy a szakmai tudás, a szorgalom és a jól működő piac milyen fellendülést eredményez a jól szervezett kertészetben. Méltán került az érdeklődés középpontjába Nagy Sándor és gazdasága, amit a szakma jeles képviselőinek köszöntő és elismerő levelei igazolnak. Ekkor még csodálatosan ment minden, volt értelme a munkának, mert tisztes jövedelem származott belőle. Aztán jött a rendszerváltozás, a szovjet kivonulás, majd pedig a kőolajcsapok elzárása. Ekkor indult el felfelé a gázolaj ára, annyira, hogy azonnal be kellett fejezni a fóliás termesztést, hiszen az csak ráfizetéssel működött volna. Az októbertől márciusig tartó fűtési szezont nem lehetett tovább finanszírozni, fel kellett számolni a hat darab hatalmas fóliasátrat, a fűtő-, szellőztető- és öntözőberendezést, amit még éppen időben el lehetett adni. - Persze, így utólag visszagondolva, nem sokáig lehetett volna bírni egyedül azt a terhelést, amit a fóliázás jelentett - emlékszik a részletekre Nagy Sándor. A dolgozószobába voltak bekötve a jelzőcsengők, és ritka éjszaka volt az, amikor nem kellett felkelni valami miatt. Sok fóliázó kertész visszasírja a régi időket, hiszen nagyon jól jövedelmezett ez a munka - persze annak, aki értett hozzá -, és még 40% állami támogatás is járt a fólia beszerzésre, pályázás nélkül!

Generációváltással tovább

A fóliázás után újra kellett szervezni az életet, hiszen a meglévő kevés földterület mellé muszáj volt vásárolni, bérelni, illetve ehhez 6,5 ha részaránytulajdon is járt még. Egy darabban sikerült 34 ha területet összeszervezni a tanya közelében, és további 30 ha-t szintén a közelben. A szántóföldi zöldségtermesztés - sárgarépa, petrezselyem - beindítása volt a cél, és természetesen a többi területen a vetésforgó szakszerű kialakítása. Közben a gyerekek - Sándor és Katalin - is egyre nagyobb affinitást mutattak a kertészkedés iránt. A `90-es évek derekán megalakított kft.-ben már ők lettek a tulajdonosok, és persze a család továbbra is együtt gondolkodik. Nagy Sándor ugyan már korlátozva van a fizikai munkavégzésben, de természetesen együtt dolgozik, szervez a fiatalokkal, és azért a gépekre is felül. A Nagykőrösi úti nagybani piacon idejekorán vásároltak jó pénzért 10 éves bérleti szerződést, ami nagyon sok előnnyel jár. Egy órával korábban bemehetnek másoknál, és szervezhetik a teherjárműről történő értékesítést. A munkamegosztás úgy alakult, hogy Ifj. Nagy Sándoré lett a piacozás, a kereskedelem, a növényvédelem és az öntözés, Kataliné a növényápolás, gyomlálás és az áru-előkészítés. A gépi munkák - köztük a talaj-előkészítés -, a tápanyag-visszapótlás a papának maradt, amit nagy kedvvel és hozzáértéssel végez ma is. 68 évesen azonban már szívesen átadna mindent a fiataloknak, de ahogy kisüt a nap, már másként gondolja. Szívesen segít, különösen a tapasztalatok átadásában és az elméleti tudás gyakorlati alkalmazásában. A ma művelt, 74 ha-ra duzzadt területen való munkát alaposan meg kell tervezni, kialakítani a forgót, megfelelő körülményeket teremteni a zöldségnek. Ehhez szívesen használnak zöldtrágyanövényeket - olajretek, facélia - és kalászosokat, főként rozsot.

Temérdek pénz a gépekben

A terület méreteihez képest rengeteg jó gépet vásároltak, hogy ne kelljen idegenekkel dolgoztatni. Az első komolyabb erőgép egy összkerékmeghajtású MTZ-52-es és egy 68 Le-s Super Zetor traktor volt, egy háromfejes Lajta ekével. Kicsivel később aztán nem volt elkerülhető egy Regent váltva forgató eke beszerzése, hiszen a minőségi szántás elsődleges szempont lett. Aztán megjött a vásárlási kedv, és az igényeknek megfelelően sorba jöttek az erő- és munkagépek. Vettek egy New Holland 100 Le-s traktort Pöttinger váltva forgató ekével, szántáselmunkálóval. Aztán altalajlazítót - amihez kellett egy RÁBA-STEIGER 250-es ereje -, Vaderstad tárcsát, grubbert, kombinátort, Gaspardo vetőgépet, stb. Közben egy Agrotron 165 Le-s traktor is kellett a kisebbik altalajlazítóhoz, a munkagépekhez. Kitűnő műszaki állapotú géppark alakult ki, ami garantálja azt, hogy bármilyen időjárási viszonyok és talajállapotok mellett lehet magágyat készíteni, szakszerűen lehet beavatkozni a talajok életébe.

A piaci helyzet csak rosszabb lett

A sárgarépa és petrezselyem előkészítés nélkül már nem adható el tisztességes áron. Ezért már korábban vásároltak mosóberendezést, amivel piacossá tehető a gyökérzöldség. Ennek ellenére igen rosszul ment a piacozás a múlt ősszel, és a feldolgozó/csomagolóüzem is csak óvatosan vásárolt, mert mindenütt sok termett, az ár pedig igen alacsony volt a korábbi évekéhez képest. Pedig a termőhely nagyon jó, különösen azért, mert jól előkészített területekbe kerül a gyökérzöldség. Az alacsony, átlagosan 10 AK-értékű területeket feljavították altalajlazítással, tőzeggel, szerves trágyával és rendszeres zöldtrágyázással, aminek következtében az egészséges gyökér kifejlődhet. Homokos öntésanyagon kialakult humuszos homok és futóhomok talajok az itteniek, amelyek a vizet jól vezetik, de rosszul tartják meg. Ugyanez vonatkozik a tápanyag megtartásra is, ezért ügyelni kell a N-kijuttatásra és a megosztott dozírozásra. Szerkezetnélküliség a jellemző, amit szervesanyag-bevitellel lehet, ill. próbálnak is ellensúlyozni.

Sikerült is, meg nem is

Nagy Sándor rengeteget dolgozott azon - és temérdek pénzt ölt bele -, hogy a helyenként futóhomok jellegű talajok termőre forduljanak. Az elmúlt 44 évben sokat konzultált, kísérletezett, és rengeteg saját tapasztalatot szerzett. Sajnálja nagyon, hogy - más ágazatokhoz hasonlóan - a kertészet is válságba sodródik, pedig meggyőződése, hogy nem váltható ki idegen áruval a magyar gyökérzöldség. Szeretnének versenyben maradni, ezért mindent elkövettek a gépesítés terén. Tudják kíméletesen felszedni, tárolni, mosni, igény szerint kiszerelni, pontosan szállítani a gyökérzöldséget. Mégis nehézségbe ütközik a biztonságos értékesítés. Egy élet munkája van benne a talajok rendbetételében, a technológiában, a gépesítés megszervezésében. Soha nem voltak nyaralni - ahogy Katalin asszony mondja -, minden idejüket a munka és a jobbítás szándéka töltötte ki. És nem pihenhetnek ma sem, nem mehetnek nyugodt szívvel a jól megérdemelt nyugállományba, mert ugyanúgy küzdeni kell a megélhetésért, és - ugyan már közvetve - a gyerekeik, unokáik biztos boldogulásáért, mint amikor elkezdték.