A mi kertünkben is még a hóvirág díszlett, amikor a nyári időszámításra állítottuk óráinkat.

A felázott, hideg talajokon, sok helyen nehézkesen indult a tavaszi vetések szezonja. Az esztendő egészére azonban korai lenne kivetíteni e kezdeti állapotot, hiszen a természet folyamatosan bizonyítja azt a képességét, hogy hosszabb távon kompenzál, s behozza a lemaradást.

A március 15-i ünnepre épphogy csak befejeződött a megegyezéssel zárult gazdademonstráció, amely tényével és követeléseivel a kétoldalú politikai felhangokon túl sem más, mint segélykiáltás: az ágazat szereplői a létükért küzdenek, s segítséget várnak. Az elégedetlenség egyik fő oka a tavalyi területalapú támogatások ígértnél későbbi és vontatott kifizetése volt. Ez most már rendeződni látszik. A gazdaság és politika szférájában azonban nehezebben megy a hosszabb távú kompenzálás, mint a sajátos bölcsességgel felvértezett természetben. Próbálkozni azonban mégiscsak kell. Valós helyzetértékeléssel éppúgy, mint a tényleges, az adott időszakban esedékes tennivalók késlekedés nélküli elvégzésével.

Önhibájukon kívül

Frisch Oszkár, az MDF vidékfejlesztési és mezőgazdasági szakkollégiumának tagja a Népszabadság március 22-i számában az előzményekre is emlékeztet. „Éreztük már a csatlakozási kampányban is, hogy semmilyen szinten nem tisztázódott: ha összességében a magyar társadalomra nézve eredményes lehet is az unióba történő besorakozás, mi lesz azokkal, akik számára ez hátrányos? Mi lesz azokkal, akik vesztesek lesznek? Felkaroljuk azokat, akik a körülmények megváltozása miatt, önhibájukon kívül lesznek vesztesek? Lehetséges a mi hazánkban, hogy esetleg egy egész ágazatot, egy társadalmi réteget érdekeik ellenére betuszkolunk az unióba, s amikor a káros hatások elérik őket, vállunkat vonogatva elfordulunk? ... Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy átláthassuk, a mai magyar mezőgazdaságnak nincsen egyetlen picinyke szegmense sem, aminek a működésében, pontosabban a működés állami irányításában ne lennének végtelenül komoly zavarok. Persze ezek sem ma kezdődtek, hiszen nagyjából húsz éve az egymás hatását nagyon eredményesen semlegesítő kormányzati koncepciók terelgették az ágazatot a pusztulás felé. …

Fő célkitűzéseinknek, a magyar föld megtartásának és az életképesönálló vidék megmaradásának alapját a földjéből megélni képes kis- és középüzem biztosíthatja. A másik oldal a tőkés nagybirtok kialakításában érdekelt. Ez az irány zsákutcás, hiszen a mai helyzet is mutatja, hogy a nagyüzem drágán levezethető feleslegeket termel. A jól gépesíthető, egyoldalú gabona-fehérje-olajosnövény termelés jövője hosszú távon nagy piaci kiszolgáltatottságot és nyersanyagtermelő státust jelenthet. … Mi azt mondjuk: a pusztán gazdaságossági értelemben vett versenyképesség össztársadalmi szinten valójában versenyhátrányt és ezen belül számos területen (környezetvédelem, tájgazdálkodás, munkahely-biztosítás, népességmegtartó erő, uniós támogatásokhoz való hozzájutás) mérhető hátrányt okoz. Az unió éppen e káros hatások miatt emeli ki fokozatosan az agráriumot a szorosan vett gazdaságossági versenyből.

A mezőgazdaság szintjén igenis követendő példa az uniós gyakorlat. Túl kell lépni a családi gazdaságok támogatásán. Új társadalmi szerződés szükséges: a vidéket kell beleilleszteni az uniós szemlélet jegyében az egyenlő lehetőségek körébe. …

Ehhez társadalmi közmegegyezés kell és elfogulatlan törekvés a tisztánlátásra. Azonban keserű tapasztalat, hogy Magyarországon önveszélyes mértékben csökkent a konszenzusteremtő hajlam, nőtt a bizalmatlanság."

Ígérgetések földje

A Figyelőnet március 19-i számának megállapításai tovább árnyalják a képet. „A magyar mezőgazdasági támogatási rendszer legfőbb hátránya, hogy ártámogatásokra alapul, amelyek nagy része az adófizetőktől áramlik a mezőgazdaságba és nem ösztönöz hatékony termelésre – áll az ICEG Európai Központ legfrissebb tanulmányában. Az ICEG (International Center for Economic Growth) intézet öszszeállítása szerint az agrártermékek piaca Magyarországon gyakorlatilag központilag szabályozott, így a piaci mechanizmusok működése erősen korlátozott. A mezőgazdasági alapanyagok piaca erősen koncentrált. A jelenlegi helyzet kialakulásának okai között említi a tanulmány, hogy a piaci kapcsolatok a rendszerváltás után nagyon lassan szerveződtek újra, hatékony, és átlátható mezőgazdasági piacok a mai napig nem léteznek. Úgy vélik, hogy a verseny intenzitását elsősorban a termőföldpiac megnyitása és az ezzel járó tőkebeáramlás növelhetné meg, hozzáteszik azonban, hogy ez politikailag kényes kérdés. A tanulmány kiemeli, hogy az agrárgazdaság helyzetét szinte lehetetlen pontosan felmérni, és így „az ágazat könnyen válik politikai ígérgetések és megalapozatlan kormányzati intézkedések terepévé".

Eszi, nem eszi

A Népszabadságban 2005. március 24-én megjelent, Sákán Antallal a Magyar Sertéstartók Szövetsége elnökével készült interjú némi háttérképet ad arról a szektorról, amelynek jelzett képviselői lapzártánk idején még nem mondtak le a demonstráció felújításáról. „Magyarországon az állattenyésztő ágazatokat gyakorlatilag halálra ítélték. Tavaly még 5,2 millió sertés volt az országban, most körülbelül négymillió, egy éven belül 3,5 millió alá csökken a számuk. Alig van kacsa, liba, brojlercsirke. A gabonaproblémáknak is az a legfontosabb oka, hogy leépülnek a takarmányfogyasztó ágazatok. Az Európai Unióban ennek a két ágazatnak valójában földalapú támogatási rendszere van. A gazda megtermeli a takarmányt az állatainak. Kap hektáronként 70-110 ezer forintnak megfelelő támogatást – vagyis neki a gabona gyakorlatilag ingyen van –, ha abból etet, árelőnye lesz. Nálunk viszont egyre inkább elválik a gabonatermelés az állattartástól: ha én 200 kocát tartó gazda vagyok, akinek nincs 200 hektár földje takarmányt termelni, akkor nekem a takarmányt ki kell fizetnem. Eleve hátrányba kerülök a holland vagy a dán gazdával szemben. Egyre több állattenyésztő megy tönkre. … A gabonatermesztők is csak arra számíthatnak, hogy majd intervenciós áron megveszi tőlük az árut az Európai Unió. Csakhogy ez már most sem működik rendesen. Az EU-tag Magyarországon itt áll négymillió tonna intervenciós gabona. … Ezért mondom, hogy ha hagyják öszszeomlani az állattenyésztést, akkor nem sokkal utána összeomlik a növénytermesztés is, mert az intervenciós felvásárlás jelenlegi rendszere hosszú távon nem tartható. De nálunk ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdés is: az Európai Unióban négyszázaléknyi agrárnépesség csökken háromra – míg nálunk tízszázaléknyinak kellene két százalékra csökkennie. Mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem tudnak megélni a mezőgazdaságból, más lehetőségük meg nincs?"

Most mi lesz?

Március 24-én látott napvilágot Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter aktuális tájékoztatója. Eszerint az Európai Unió által finanszírozott idei területalapú támogatás 375 millió euróra, azaz 90-92 milliárd forintra emelkedik a múlt évi mintegy 305 millió euróról. Az úgynevezett SAPS-támogatás növekedése azt jelenti, hogy a magyar gazdálkodók mintegy 20 ezer forintra számíthatnak hektáronként e támogatási forrásból. Az agrártárcánál arra számítanak: a SAPS támogatási kérelmek esetében már nem ismétlődnek meg a múlt évi anomáliák, és zömében hibátlan kérelmek érkeznek a kifizető ügynökséghez. A kérelmek beadási határideje ez év május eleje. A miniszter utalt arra is, hogy az igényléshez szükséges úgynevezett blokktérképeket már kinyomtatták, és azokat rövidesen megkapják a gazdálkodók.

Emlékeztetett arra is, hogy a SAPS-támogatás előfinanszírozását biztosította az agrártárca a bankokkal történt megállapodással. A miniszter szerint a SAPS és a top-up (a nemzeti kiegészítés) együttes mértékének 70 százalékáig biztonságos a piaci alapú előfinanszírozás. Németh Imre közölte, azoknál az igényléseknél, amelyek hibátlanok, a támogatás 80 százalékát december 31-ig kifizetik a kincstári egységes számláról. Az idei top-up kifizetés – az uniós utófinanszírozás miatt – jövő év január 15-től kezdődik meg.

Borítékolva

Németh Imre beszélt arról is, hogy kialakult a nemzeti kiegészítő támogatás úgynevezett borítékrendszere is. Ez többek között azt jelenti, hogy a húsmarhatartók várhatóan az idén a hízott bikára állatonként mintegy 35 ezer forintos támogatást kaphatnak. Az anyatehén-támogatás összege 31.200-32.000 forint lehet egyedenként. A szarvasmarha-tenyésztés kapcsolódó úgynevezett extenzifikációs támogatás 11.000 forint lesz hektáronként 1,4-es állatsűrűség alatt. A tej literjéhez 4,5 forintot kapnak a gazdálkodók. Az anyajuh-támogatás egyedenként 1.400 forint lesz, az elmaradott térségekben ehhez még további ezer forint járulhat.

Az agrárkormányzat az energianövények termesztésének elősegítése érdekében 6.500 forintot kíván támogatásként adni. A fásszárú energianövények termelését pedig 49 ezer forinttal támogatja hektáronként. A csonthéjas gyümölcsök – dió, mogyoró, mandula – termelését 28.800 forinttal támogatják hektáronként.

A nemzeti támogatás, amelyet két ütemben szeretne megvalósítani az agrárkormányzat, első ütemében a termőföldvédelem, az erdészeti területek közcélú felhasználása, az állattenyésztés, az állatjólét, a hal- és a vadgazdálkodás támogatásához kívánnak anyagi segítséget nyújtani a gazdálkodóknak. A második ütemben az állategészségügyi díjak fedezésének támogatását a biológiai alapok megőrzésének segítését, a vetőmagvizsgálatok támogatását, a közösségi szervezetek működésének támogatását, valamint kutatás-fejlesztési tevékenység segítését tűzte ki célul az agrárkormányzat. A nemzeti támogatásra összességében az úgynevezett determinációk – azaz az előre elköltött pénzek – levonása után 24 milliárd forint áll rendelkezésre az idén.