Státusz: a Kárpát-medencében őshonos.

Tájnevei: Fekete zolna, Kutyabogyó, Szép szőlő, Szép asszony szőlője.

Őshaza: Eurázsiai flóraelem.

Rendszertan: a fekete csucsor a kétszikű zárvatermők Dicotyledopsia osztályának, Solanales rendjének, Solanaceae – csucsorfélék – családjának, a Solanum nemzetségnek egyik faja.

A nemzetség leggyakoribb hazai képviselője: Fekete csucsor (Solanum nigrum L.), míg a kultúrnövények között a burgonya (Solanum tuberosum L.)

Életforma: T4

A kifejlett növény habitusa (leírás):

Egyéves, magról szaporodó, lágyszárú növény; amely ennek ellenére erősen fásodó. Szára igen gyakran ágazik el közvetlenül a földfelszín (gyökérnyak) felett, s erőteljesen törnek felfelé. Igen mélytónusú, sokszor szinte kékes árnyalatú; sötétzöld színű a növény. 30-50 cm átlagmagasságú, de szélsőségesen kedvezőtlen körülmények közepette 10 cm, illetve nitrogénben gazdag talajainkon akár 60-90 cm is lehet!

A növény virágjai igen feltűnőek, élénk fehér színükkel kimondottan kontrasztosak a sötét tömegű lomblevelek előtt. A fekete csucsor szinte az egész vegetáció során (kora nyártól az első őszi fagyok beálltáig) virágzik. A virágok a növény hajtásain forgóba rendeződve virítanak. A forgók jellemzően 3-5 „miniatürizált burgonyavirágból” állnak.

Csíranövény habitusa (leírás):

A csírázó növény sziklevele széles lándzsás, vagy csúcsán kihegyezett ovális alakú, fonákán padlizsánlila színűek. A hosszú levélnyél erősen kiemelkedő főérben folytatódik. A levélnyél igen hosszú. A csíranövény sziklevél alatti szára lilás-viola színű; a növényke dúsan mirigyszőrös, és ezen apró mirigyszőröktől az egész csíranövény molyhos tapintású. Az első valódi lomblevél széles tojásdad alakú, ép szélű, hegyes csúcsban végződik; melynek alapja lekerekített, vagy kissé szíves vállú. A valódi lomblevelek fonákán a főerek gyakorta lilás-kékes színűek.

Részletes morfológia (alaktan)

Gyökér:

Erősen rostos gyökere igen rövid, de erősen elágazó. A gyökérnyaki rész idősebb korban is lehet lilás-viola színezetű. A növény rosszul, illetve nehezen regenerálódik.

Szár:

Igen sötét zöld, szegletes szára erősen rostos, intenzíven fásodó. A szár aprón, de gazdagon pelyhes; jóval ritkábban csupasz. A gyökérnyaknál gyakorta elágazó. A gyökérnyaki rész mechanikai hatásra könnyen törik, és ez jellemzi a hegyesszögű hajtások alapi részét is.

Levél:

Az igen formagazdag levél mélytónusú, matt, sötétzöld. Mind a levél színe, mind a fonákja molyhos tapintású. Az egyszerű levél szórt állású. Alakja széles tojásdad, háromszög alakú, vagy deltoid; hirtelen nyélben keskenyedő. Ép szélű, vagy fogas; hullámos éllel. A levél alakgazdagsága rendkívüli, több esetben azonos egyeden sem azonosak a levelek. Átlagos mérete 30-60 mm hosszú és 20-40 mm széles.

Virág:

Feltűnő, közepes méretű. Az 5 db élénk fehér színű sziromlevél keskeny, mélyen hasogatott, tövük citromsárga középvonallal. A sziromlevelek szétterülők és hátrafelé görbülnek. Sugarasan részarányosak. Csészeleveleinek hossza fele a fehér sziromlevelekének. Az ötfogú csésze zöldszínű. Az élénk aranysárga portokok feltűnően kiállnak a virágból.

Virágzat:

A virágok hosszú tengelyek végén forgóba rendeződve állnak, ritkábban magánosan. A virágok jellemzően 3-5 virágból alkotják a forgót (ritkábban 1-7).

Virágzási idő:

Júniustól az első őszi fagyokig.

Termés:

Termése sok magvú, 5-6 mm átmérőjű, messziről is feltűnő; olajzöld, zöldes-fekete, fekete bogyó.

Mag:

Szabálytalan ovális, lapos. Színe tompa sárga, sárgás-barna, finoman és sűrűn pontozott. Átlagos mérete 1,5-2 mm. Magprodukciója jelentős, és a magok életképességüket akár 30-40 évig is megőrzik. A csírázási idő fő tömege május elejétől augusztus közepéig tart.

Fellelhetőség

Elterjedés:

Nincs kitüntetett elterjedési terület. Széthurcolását követően meghonosodott a világ számára megfelelő életfeltételeket biztosító területein.

Hazánkban elsősorban a nitrogénben gazdag talajtípusokat kedveli, a talaj fizikai alkotóira kevésbé érzékeny. Egyaránt gyomosít homok, hordalék, öntés talajokon; jó minőségű löszös, illetve vályog és agyagos, kötöttebb talajokon is. A fekete csucsor a kimondottan „sovány” talajok kivételével mindenütt tenyészik.

Magyarországon a növény fő tömege nem jellemezhető földrajzi leírással. A növény jelenléte a nitrogén dúsulását jelzi, s megtelepedésében és felszaporodásában ez a legfontosabb tényező. Igen gyorsan reagál a populáció a felvehető nitrogén csökkenésére. Ezen túlmenően igen magas a kálium és kálciumigénye is a növénynek. Így a felsorolt makro- és mezoelemeket nagyarányban veszi fel termesztett növényeink elől! Az egész országban gyakori, de gazdasági kártétele igen nagy szélsőségek között jellemezhető. Több helyütt csak a gyomflórát „gazdagítja”, ellenben más területeken uralkodó gyomnövény.

Előfordulás:

Gabonafélék, tarlók, kukorica, napraforgó, cukorrépa, egyéb kapások, szőlő, zöldségkultúrák, gyümölcsösök, tanyák, parlagok, elhanyagolt területek.

Kitett, veszélyeztetett területek és kultúrák:

A leginkább veszélyeztetett termőterületek a magas nitrogéntartalmú termőtalajjal rendelkező táblák. A legtöbb problémát a beeső fényben gazdag, tág térállású, rossz gyomelnyomó képességű kapás növények, tarlók és zöldségkultúrák tábláin okozza. Elhúzódó kelése, nagy magprodukciója folytán számos helyszínen már a nyár eleji és a nyárutói felvételezésekben egyaránt a domináns gyomnövényeink egyike. Vizsgálataim alapján a Gödöllői-dombság Alföldbe simuló ÉK-DNy irányú völgyeinek jó vízellátású völgyfenéki területein a kukoricásokban volt domináns gyomnövény. A gazdaságilag legnagyobb problémát a rossz gyomelnyomó képességű burgonyatábláinkon okozza, ugyanis a két növény nagyon közeli rokonsága (azonos nemzetség) megnehezíti a hatékony kémiai gyomirtást. A burgonyában engedélyezett hatóanyagok zöme hatástalan, vagy gyenge hatású a fekete csucsorra. A Kiskunságban és az Alpári-síkon 2004. évben, saját felvételezések során a nyári burgonyatáblák vizsgálataiban rendkívül sok esetben uralkodó gyomnövény volt, táblaméretekben is. Ennél komolyabb (a nagyfokú botanikai rokonság végett) technológiai problémát már csak a jóval kisebb felületen termesztett orvosi csucsor (Solanum laciniatum Ait.) állományaiban okoz.