Akkor erre a szakma gyors választ adott, és szinte példa nélküli szakmai összefogás kezdődött el. Ennek eredményeképpen a kukoricabogár elleni védekezéssel kapcsolatos lényegi információk ma már rendelkezésre állnak, folyamatosan bővülnek és finomodnak. Új készítményeket, technológiákat vonnak kísérletbe, amelyek végül hivatalos engedélyt kapva részei lesznek a védekezés egyre bővülő eszköztárának.

A lehetőségek közül még mindig a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabb megoldás a vetésváltás alkalmazása. Tulajdonképpen kimondható, hogy a vetésváltás a fenntartható kukoricatermesztés egyik fontos eleme. Cél lehet tehát a kártevő elleni küzdelemben a monokultúrás kukoricatermesztés jelentős visszaszorítása. Nyilvánvaló, hogy azokon a területeken, ahol tudatosan alkalmazzák a kukoricabogár-lárvák és -imágók elleni védekezések módszereit, ott lehetséges – alacsony kockázat mellett – a több évig tartó monokultúrás termesztés. Minden védekezési forma lecsökkenti a populáció nagyságát, s ez különösképpen igaz a vetésváltásra. Ezt igazolják a korábbi szerbiai és egyes magyarországi megfigyelések is, amelyek a rendszeres védelemben részesülő térségekben a népesség csökkenéséről számolnak be.

Azokon a területeken, ahol a vetésváltás nem oldható meg, az inszekticides védekezések jelenthetnek segítséget. Ahol az előző évben még nem volt gyökérkártétel, tehát gyengébb a fertőzés, illetve a kártevő felszaporodása még a kezdeti szakaszban van, ott a rovarölő csávázószerek használata is megfelelő lehet. Előnyük, hogy a velük való munka rendkívül könnyű és biztonságos. Nem adnak ugyan tökéletes hatékonyságot, de egy adott, alacsonyabb fertőzöttségi szint mellett képesek a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. A védekezés ebben az esetben preventív jellegű is, hiszen a lárvák elpusztítása késlelteti a faj felszaporodását az adott területen, amivel évekkel elodázhatjuk a teljes területen végrehajtott vetésváltás kényszerű alkalmazását.

Az eddig hazai vizsgálatok alapján az erősebben fertőzött területeken a vetéssel egymenetben kijuttatott folyékony vagy granulátum formulációjú talajfertőtlenítő szerek használatával lehet leghatékonyabban védekezni. Ezek a lárvakelés négy-hat héttel későbbi kezdete miatt szintén nem adnak tökéletes (100%-os) hatékonyságot, de egy nagyobb arányú fertőzöttség mellett is képesek a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. A drága és igen kis hatékonyságú teljes felületkezelés helyett kizárólag a sorkezeléses kijuttatás javasolt! (A szulfonil-urea típusú gyomirtó szerek és a szerves-foszforsav-észter típusú talajfertőtlenítő szerek együttes alkalmazása fitotoxikus tüneteket okoz a kukoricán!)

Szintén van lehetőség az állományban elvégzett lárvák elleni védekezésre, amely egyben a lárvák elleni utolsó beavatkozási lehetőség. A kb. 6-8 leveles korban végrehajtott talajfertőtlenítő szeres állománykezelés kivitelezése többféle lehet:

– a kukoricatövek mellé a talajba kultivátorra szerelt granulátumszóró adapterrel vagy perisztaltikus pumpával juttatjuk ki a készítményeket;

– permetező szórófejjel a tőre permetezve és töltögető kultivátorral azonnal a tövekre dolgozva.

Ez utóbbi technológiánál célszerű a sorok közé belógó szórófejeket és legalább 400 l/ha-os lémennyiséget használni. Ezzel a módszerrel meglehetősen jó eredményt lehet elérni, ha sikerül a kezelést a lárvakelés elejére időzíteni. A kelés hozzávetőleges idejét effektív hőösszeg számítással is meghatározhatjuk. Április 1-e után elkezdve, ha fejlődési küszöbérték, azaz a 12,7°C feletti értékekből számított hőösszeg eléri a 150-160°C-ot (irodalmi adatok 176,5°C-ot adnak meg), akkor számíthatunk a kelés – és egyben a gyökérkárosítás – megkezdődésére. A kártételt kezdetben a gyökerek belsejében rágott járatok kialakulása jelzi (lásd: 1. és 2. sz. kép).

A lárvák elleni védekezés szakmailag csak úgy lehet megalapozott, ha a nyár folyamán folyamatosan figyelemmel kísérjük a területen az imágók jelenlétét. A kezelés eleve csak ott indokolt, ahol az előző évben is kukorica volt vetve vagy a tarló elhanyagolt volt (pl. kukorica árvakelés, virágzó gyomok), és ott az imágók nagyobb számban táplálkoztak is a nyár folyamán. Esetlegesen a kukoricatáblával szomszédos napraforgótáblában is lehetséges tojásrakás, hiszen a bogarak átmehetnek a vonzó, élenksárga színű napraforgóra, pollennel, ill. sziromlevelekkel táplálkozni.

Amennyiben a nyár közepén, csúcsrajzásban a kifejlett egyedek (imágók) száma elérte az átlagosan 1 db/1 kukoricanövény értéket, vagy a kihelyezett sárgalap csapdák minimum egy héten keresztül napi 5, vagy ennél több imágót fognak (heti 30-40 imágó), abban az esetben az egyedszám elérte azt a mértéket, amely a következő évre gazdasági szintű kárt jelezhet. Ilyen megfigyelések, ill. felmérési adatok hiányában nem dönthető el egyértelműen a tavaszi védekezés szükségessége, ill. típusa!

Az FVM 7/2001. (I. 17.) rendelete szerint ha a terület kukoricabogár-lárvával fertőzött, akkor a következő évben tilos a táblán kukoricát termelni. A tapasztalatok szerint az erősebben fertőzött megyékben védekezés nélkül már a második éves kukoricatermesztés is kockázatos lehet.

Maga a kifejlett bogár is károsítja a kukoricát, megrágja a növény valamennyi föld feletti részét – a szár kivételével. E kártételi formák közül a legveszélyesebb a bibe rágása, amellyel termékenyülési zavarokat okoz. Ezzel elsősorban a hibridkukorica-termesztésben okoz komoly gondokat. Előfordulhat olyan magas imágószám is, hogy a bibe elő sem tud bújni a folyamatos visszarágás miatt. Ezért vetőmagtermesztésben már alacsony egyedszám is veszélyes lehet, növényenként 0,5-1 imágó is okozhat gazdasági szintű kártételt. Árukukoricában ez az érték természetesen magasabb, 2-3 imágó/növény.

Az imágó elleni védekezések célja alapvetően kettős lehet:

1. Az adott év imágókártételének megakadályozása

Ebben az esetben a fenti veszélyességi küszöbértékek alapján dönthetünk az állománykezelés szükségességéről.

2. A következő évi lárvakártétel megelőzése

Monokultúrás termesztés esetén a tojásrakást megelőzően elvégzett imágó elleni permetezéssel megelőzhetjük a következő évi lárvakártételt. Ezzel a védekezéssel ugyanis a tojást rakó nőstények elpusztítása a cél. Ekkor a veszélyességi küszöb a már korábban is említett 1 imágó növényenként, ill. ha a sárgalap csapdák minimum egy héten keresztül napi 5, vagy ennél több imágót fognak (heti 30-40 imágó) a csúcsrajzási időszakban. Ha a bogarak elérik ezt az egyedszámot, és a nőstények kb. 10%-a már tojásrakásra érett, vagyis potrohából enyhe nyomásra gyöngysorszerűen jönnek elő a tojások, akkor indokolt a permetezés megkezdése.

Az imágók elleni védekezés szerválasztás szempontjából nem túl nehéz, hiszen egy könnyen irtható kártevőről van szó. A kontakt hatással rendelkező piretroidokat is igen jó hatékonysággal alkalmazhatjuk. Elhúzódó rajzás esetén azonban több védekezés is szükséges lehet. Ezért, ha hosszabb hatástartam elérése kívánatos, akkor a felszívódó hatású készítmények használata javasolható. Ebben az esetben előfordulhat, hogy egyetlen, jól időzített védekezéssel is elérhetjük a célunkat. Lényegesen javítaná a permetezések hatását az, ha egy térségben egyidejűleg minél nagyobb területen végeznék el a védekezéseket. Ennek hiányában ugyanis a le nem védett területekről folyamatos lehet a bogarak betelepedése.

Az imágó elleni védekezések általában a kukorica virágzásának időszakára esnek. Az FVM Növény- és Talajvédelmi Főosztályának állásfoglalása szerint a kukorica a pollenszóródás ideje alatt virágzó kultúrának tekintendő, így a méhek védelmét szolgáló előírásokat szigorúan be kell tartani.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy kis kártételi veszélyhelyzetben, vagy megelőzésképpen lárvák elleni védekezésre elégséges lehet a csávázott vetőmag használata. Nagyobb veszély, ill. fertőzés esetén a talajfertőtlenítő-szerek használata indokolt. Erős rajzás, több éves monokultúrás termesztés igen komoly kockázati tényezőnek számít, ezért ebben az esetben mindenképpen a vetésváltás alkalmazása javasolható! A kukoricabogárral, még ha nem igazán kellemes is, de meg kell tanulnunk együtt élni, és az ellene való védekezés már most része a kukorica integrált növényvédelmi technológiájának. Ne feledjük: azzal, hogy eldönthetjük tavasszal, milyen növényt vetünk az előző évi kukoricatábla talajába, a kikelő lárvák ezreinek a sorsát határozzuk meg, a kártevő tehát a kezünkben van…