A gyakorlatban a növényvédelmi teendőket – az időjárási anomáliák előfordulási lehetőségei miatt – célszerűen nem naptári időpontokhoz, hanem a növény egyes fenológiai fázisaihoz kapcsoljuk. E stádiumok elhatárolása elsősorban a kórokozók elleni hatékonyabb védekezés miatt indokolt, míg a rovarokkal szembeni küzdelem nem kötődik ennyire szorosan a növény biológiai fejlettségéhez. Ennek megfelelően a kártevők és kórokozók, valamint a megvédendő növény fenofázisának megfelelően végzett permetezéseknek a gyümölcsösök és különösen az alma kémiai védelmében régi bevált gyakorlata van. A jelenleg aktuális védekezési technológiánál a következő fenológiai stádiumokat különíthetjük el:

– ún. „egérfüles"-zöldbimbós állapot közötti periódus,

– pirosbimbós állapot,

– virágzás alatti szakasz,

– sziromhullás utáni állapot,

– mogyoró nagyságú gyümölcs állapota.

Nagyszámú kísérletek adatai és a termelői tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy úgy a kártevők és a kórokozók, mint az alma fenofázisainak figyelembevételére alapvetően továbbra is az egész védekezési periódusban szükség van, de különösen szükségesnek bizonyul ez a rügypattanás és a sziromhullás közötti időszakban. Ebben a szakaszban az egymást rendkívül gyorsan követő fenológiai stádiumok jelzik a szükséges beavatkozások időpontját, meghatározzák az alkalmazandó növényvédő szer típusát és koncentrációját. Az egyes fenológiai stádiumok közötti időszakban a peszticidek hatástartama megszabja a permetezések esetleges ismétlésének szükségességét.

Az ún. „egérfüles" és zöldbimbós állapot közötti periódusra jellemző, hogy e szakasz rendkívül rövid, csak néhány napig tart. Különösen jellemző ez kései kitavaszodás esetén. Ezért nem közömbös, hogy mikor és milyen hatásfokkal végezzük el a szükséges védekezéseket, hiszen ekkor a legjelentősebb kórokozók és kártevők ellen szükséges fellépnünk, hogy a későbbi fertőzéseket, valamint az ezzel együtt járó terméscsökkenést elkerüljük.

Az egyik ilyen jelentős gombás megbetegedés, a lisztharmat (Podosphaera leucotricha) ellen kell határozottan fellépnünk. A primer fertőzés tünetei ekkor rendszerint már felismerhetők, a rügyek pikkelylevelei szétállóak, „rojtosak". Ezekből az élő, de beteg rügyekből beteg hajtások és virágcsoportok fejlődnek. A védekezésre többnyire az elemi kén és a kéntartalmú készítmények, valamint a mankoceb és dinokap hatóanyagok jöhetnek számításba. A hűvösebb időjárásra való tekintettel fokozott figyelemmel járjunk el a szer megválasztásánál, hiszen egyes fungicidek (pl. FUNDAZOL 50 WP, SUMI-8 12,5 WP, TIO-BIOLA) hatása ekkor csak részben érvényesül. A hatékonyság fokozása érdekében pedig célszerű ilyenkor ezeket a készítményeket nedvesítőszerrel kombinálni.

A kéntartalmú fungicideket (COSAVET DF, THIOVIT JET) – bár ez majd csak a későbbi időszakban jelentőséget nyerő kitétel – 28°C feletti hőmérsékleten, és kénre érzékeny fajtáknál nem szabad felhasználni. A szisztemikus szereket a lisztharmat-rezisztencia elkerülése végett a sziromhullás utáni harmadik permetezéstől kezdve célszerű a kontakt hatásúakkal felváltani. Azt azonban tartsuk szem előtt, hogy a szisztemikus tulajdonságú fungicidekhez hasonlóan a szerves lisztharmatölő készítmények nem fejthetik ki teljes hatásukat, tekintettel arra, hogy a lombfelület, amelybe e hatóanyagok felszívódnak, még rendkívül kicsi.

A másik jelentős kórokozó, a varasodás ellen is itt az ideje a védekezésnek, hiszen ez idő tájt már beérnek a pszeudotéciumok, s ezután kezdődik a gomba ivaros szaporítóképleteinek, az aszkospóráknak a szóródása. Az aszkospórák kiszóródásának intenzitása a rügypattanástól a virágzásig növekszik, majd június végéig fokozatosan csökken. Mivel e folyamat elindításához a levelek átnedvesedése szükséges, száraz tavaszokon a spóraszóródás késhet vagy elhúzódhat. Ebben a szakaszban a rézkészítmények használata kimondottan előnyös, míg zöldbimbós állapot után ezek már fitotoxikusak, s a gyümölcsök parásodásának mértékét fokozzák, különösen jonathán állományokban. Ezért a réztartalmú (RÉZKÉN, RÉZGÁLIC, BORDÓILÉ) vagy rézzel kombinált készítményeket termő gyümölcsösben kizárólag zöldbimbós állapottal bezárólag szabad csak kijuttatni. Mivel az előbbiekben tárgyalt lisztharmat és a varasodás ellen azonos időpontban kell védekezni, így olyan készítmények alkalmazásával, amelyek mindkét gombás betegség leküzdésére egyaránt megfelelőek, időt és pénzt spórolhatunk meg (pl. FUNDAZOL 50 WP, CHORUS 75 WG, TOPAS 100 EC, ZATO 50 WG).

Ebben az időszakban kell fellépni a sodrómolyok közül az almailonca (Adoxophyes reticulana), a levéltetvek, valamint a vértetű (Eriosoma lanigerum) ellen is. A sodrómolyok áttelelő hernyói rügyfakadáskor támadják meg a rügyeket, és ezek belsejében táplálkoznak, majd később a hajtások, virágok belsejében rágnak. Az összeszövött hajtások torzultan fejlődnek. Gyakori jelenség, hogy az almailonca hernyója a kipattanó almabimbóba hatol, és itt a szirmokat úgy összeszövi, hogy a virág nem tud kinyílni. A szirmok összeborulva elbarnulnak, így a bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) kártételéhez hasonló kárkép jelentkezik. Ettől azonban jól megkülönbözteti, hogy a sziromlevelek között mindig található fehér hernyószövedék. A sodrómolyok ellen célszerű az alacsonyabb hőmérsékleten is megbízható hatású készítményeket alkalmazni, mint amilyen a metidation hatóanyagú ULTRACID 40 EC, vagy a fention hatóanyagú LEBAYCID 40 WP. Ezeken kívül még számos más – főként az almamolyt (Cydia pomonella) is – gyérítő készítmény engedélyezett az ellenük való védekezésre (pl. CHINTOP, RIPCORD 20 EC, KARATE 2,5 EC, JUDO).

A vértetű egyedszáma szerves foszforsavészter-típusú készítményekkel számottevően csökkenthető. Mindemellett a gyökérsarjak rendszeres eltávolításával a talajszint alatt élő kolóniák túlnyomó része elpusztítható. Az integrált növényvédelem keretében alkalmazott szelektív inszekticidek természetes ellenségeit (Aphelinus mali) kímélik, így ellene rendszerint nem szükséges inszekticidekkel védekezni. Ezzel szemben azonban a bimbólikasztó bogár (Anthonomus pomorum) ellen szükségessé válhat a vegyszeres beavatkozás, főként amennyiben nem volt hatásos a tél végi lemosó permetezés. Az imágó áttelelés után ugyanis az érési táplálkozása során megrágja a fakadni kezdő rügyeket – ezzel több rügyet is elpusztíthat –, s ez már termésveszteséggel jár. A súlyosabb károkat azonban mégis a lárva okozza, mert a pete elhagyása után lerágja a virág szerveit, és a szirmok belső oldalát is megrágja, így azok nem nyílnak ki, hanem összeborulva maradnak, és fokozatosan elbarnulva elszáradnak, ún. „rozsdagolyó"-vá alakulnak. Persze egy gyenge fertőzés jó virágzás esetén nem jelent veszélyt az ültetvényekre. Amúgy ellenük – szükség esetén – az előbb említett szervesfoszforsav-tartalmú készítmények alkalmazása megfelelő védelmet nyújt. A gombabetegségek és kártevők elleni védekezéssel egy időben, ha fáinkon a közönséges levélpirosító almalevéltetű fertőzést is észlelünk, adjunk a permetléhez tetűirtó szert is. Ha a Bi 58 EC-t, a Lebaycid 40 WP vagy 500 EC-t használjuk, egyúttal a még meglévő rágókártevők (sodrómolyok, araszoló hernyók) ellen is védekezünk. Különböző szerkombinációk alkalmazásával is egészen jó eredményeket érhetünk el, mind a gombás fertőzések, mind pedig a rovarok okozta kártétel viszszaszorításában, így pl. – többek között – a RÉZOXIKLORID 50 WP + THIOVIT + UNIFOSZ 50 EC, a BI 58 + CHAMPION 50 WP, vagy a ZOLONE 35 EC + RÉZOXIKLORID alkalmazható sikerrel.

A következő – pirosbimbós – fenofázisban és közvetlenül a virágzás előtt egyre fokozódik a lisztharmat és a varasodás elleni védekezés jelentősége. Ekkor már a lisztharmat primer fertőzési tünetei is világosan körvonalazódnak. A primeren fertőzött növényrészeket először a kórokozó epifita micéliuma hálózza be, majd az epifita micéliumon konídiumláncok alakulnak ki. Ezek pedig a másodlagos (szekunder) fertőzést indítják el, amelyek az egészséges rügyekből fejlődött hajtásokat és virágcsoportokat fertőzik meg. Ahhoz, hogy a gyümölcs későbbi, lisztharmat okozta parásodásának, valamint hullásának mértékét csökkentsük, elengedhetetlenül szükséges permeteznünk. A varasodás elleni védekezés jelentősége ugyancsak fokozódik, a réztartalmú szerek használatát azonban – a fentiekben részletezett okok miatt – ekkor már feltétlenül kerüljük. Mostantól kezdve áttérhetünk a szisztémikus szerek (difenokonazol – SCORE 250 SC, fenarimol – RUBIGAN 12 EC, triforin – SAPROL) használatára. Ezeket a sziromhullást követő 2-3 hétig kell használni, utána ismét elővehetjük a kontakt hatású készítményeket (dodin – EFUZIN 500 FW, folpet – FOLPAN 48 SC, mankoceb – DITHANE DG).

Az évek többségében a piros gyümölcsfa-takácsatka (Panonychus ulmi) elleni védekezés is ilyenkor válik időszerűvé. Ezek lárvái ugyanis zöldbimbós állapotban csak kivételes esetben kelnek ki. Az almán a virágzás előtti károsítás közvetett hatása a kötődés mértékének csökkenése. A károsított első lomblevelek csökkent mérvű tevékenységéből adódóan a kötődés 20-25%-kal is kevesebb lehet, ami egyes években jelentős termésveszteséghez is vezethet. Ezért alapvetően fontos az áttelelt tojásokból tömegesen kelő lárvák elleni védekezés. Erre a célra elsősorban tojás-, továbbá lárvaölő hatással rendelkező készítmények, mint pl. a klofentezin hatóanyagúak (APOLLO SC) jöhetnek számításba. A lárvák tömeges kelése idején, vagy közvetlenül azt követően jó hatásfokkal alkalmazhatók az amitráz (MITAC 20) vagy a vazelinolaj, alifás zsírsav hatóanyagú készítmények. A kijuttatás során olyan akaricid-készítmény felhasználását célszerű tervezni, amely a méhekre nem veszélyes. A jelenlegi szerválasztékban ezeknek a szempontoknak az atkaölő hatással is rendelkező, lisztharmat elleni fungicidek, mint pl. a kinometionát hatóanyagú MORESTAN felelnek meg. Ezzel egyúttal az almalisztharmat elleni védekezés is biztosított.

Virágzáskor általában erős fertőzés esetén lisztharmat ellen is, a varasodás ellen azonban még mindenképpen kell permetezni. Különösen vonatkozik ez a csapadékos, hűvös időjárási viszonyok között elhúzódó virágzás esetére. A varasodás fertőzésének veszélye általában a fővirágzástól, ill. a virágzás végétől kb. a zölddió gyümölcsnagyságig tart. Erre az időszakra javasolható a felszívódó hatású készítmények (SCORE 250 EC, SYSTHANE MZ, ATEMI C) alkalmazása, amelyek nem csak a fertőzés megelőzésére, hanem – bizonyos szintig – a bekövetkezett fertőzés blokkolására, tehát kuratív jelleggel is használhatók. Ezek a készítmények a lisztharmat ellen is hatásosak. Noha a szisztémikus szerek használata ebben az időszakban kedvezőbb, a hatás azonban biztosabb, ha kontakt szerrel egészítjük ki a permetlevet. Javasolható a DITHANE M-45 + THIOVIT kombinációja is. A virágzás időszakában már nemcsak az előbb említett kórokozók ellen kell védekezni, hanem ez a legfontosabb védekezési időszak a tűzelhalás (Erwinia amylovora) fertőzése ellen is. Ugyanis, ha virágzáskor a hőmérséklet magas (18,3 oC feletti), és ehhez eső vagy magas (60% feletti) relatív páratartalom is társul, védekező permetezés szükséges. A baktericid készítményeket 5 naponként, vagy 5%-os, 50%-os és teljes virágzáskor kell kijuttatni. Miután a rézkészítményeknek és az antibiotikumoknak a baktériumot megsemmisítő vagy szisztemikus hatása kicsi, a kezeléseket a fertőzés bekövetkezte előtt el kell végezni.

A továbbiakban, a kötődés után a kártevők és kórokozók elleni védekezés követelményei mellett az alkalmazható növényvédő szer fajtáját meghatározza az a körülmény, hogy az alma gyümölcse a sejtszaporulat időszakában a fitotoxikus hatásokkal szemben fokozottan érzékeny. A károsodások elkerülésére a növényt maximálisan kímélő fungicidek és inszekticidek alkalmazása mellett is – amennyiben lehetséges – kerülni kell a több növényvédő szerből álló kombinációk kijuttatását.

A sziromhullás utáni időszak az alma kémiai védelmének egyik legalaposabb hozzáértést kívánó szakasza, mert egyrészt a károsító szervezetek epidemiája és gradációja tovább fokozódik, másrészt az erőteljesen növekedő gyümölcs minden növényvédő szer még enyhe fitotoxikus hatására is rendkívüli érzékenységgel reagál. Ekkor a lisztharmat és a varasodás ellen tíznaponként ismételve folyamatosan kell permetezni a levélnövekedés kezdetén javasolt szerekkel (dinokap – KARATHANE FN-57 vagy KARATHANE LC, kén – THIOVIT vagy KÉNKOL 800 FW). A lisztharmat micéliumai a sziromhullást követően a gyümölcsön még mintegy 20-25 napon keresztül megtelepedhetnek, azon élősködve további hálózatos parásodást okozhatnak. A másodlagos fertőzés fokozott, különösen akkor, ha a primer fertőzés kialakulását nem sikerült megakadályozni. A varasodás még nagyobb veszélyt jelent, hiszen ilyenkor jelennek meg a kora tavaszi első fertőzés tünetei a levélen, feketés zöld foltok formájában. Ezzel szemben azonban a korábbi védekezések, valamint a kedvezőtlen időjárás hatására a fertőzés tünetei látenssé válhatnak, s csak később, a védekezés intenzitásának csökkenését követően, szinte teljesen észrevétlenül okozhatnak jelentős károkat. Így tehát fokozottan oda kell figyelni e kórokozó fertőzési lehetőségeinek megakadályozására (pl. ditianon hatóanyagú DELAN 750 SC vagy fluazinam hatóanyagú ALTIMA készítményekkel). A lisztharmat és varasodás ellen egyaránt hatékony szerekből – többek között – pl. a pirimetanil + fluquinkonazol hatóanyagú CLARINET vagy a miklobutanil + mankoceb hatóanyagú SYSTHANE MZ említhető. Noha ezek a készítmények a méhekre ugyan nem veszélyesek, lehetőség szerint azonban csak gombaölő szerrel permetezzünk, ezáltal kíméljük a hasznos parazita szervezeteket. Bár bizonyos esetekben, tömeges előfordulása esetén elkerülhetetlen a poloskaszagú almadarázs (Hoplocampa testudinea) lárvái elleni védekezés, mivel az ellene való eredményes fellépés optimális ideje közvetlenül a sziromhullás utáni időszakra esik. A kárt a lárvák okozzák, s a kárkép kétféle lehet. A fiatal lárva (L1) a gyümölcshéj alatt aknáz, amit az alma többnyire kihever, de jellegzetes, a csészetájtól kiinduló felszíni parás forradás marad vissza a kifejlett gyümölcsön. Az idősebb lárva viszont már a kis almagyümölcsök belsejébe furakodik, amelyek ezután fokozatosan lehullanak. A termésveszteség szélsőséges esetben akár 50% is lehet. A gyümölcskezdemény héja alatt aknázó lárva mélyhatású szerves foszforsavészter-tartalmú inszekticidekkel kellő hatásfokkal gyéríthető. Arra azonban ügyeljünk, hogy a nagy töménységben használt szerves foszforsavészter-készítmények lombperzselést válthatnak ki.

A gyümölcsfejlődés alatti növényvédelmet továbbra is a lisztharmat és a varasodás elleni permetezések sora jellemzi. Mindkét kórokozó fertőzési veszélye folyamatos, ezért a teljes mentesség érdekében május közepétől 10-14 naponként ismételni kell a permetezéseket. A lisztharmat a sziromhullás után a 20-25. napig telepedhet meg a gyümölcsön, ahol – a már említett – parásodást okozhatja, de a lomb másodlagos fertőzési veszélye egész nyáron fennáll. Az együttes védekezésre kiválóan alkalmas a benomil hatóanyagú FUNDAZOL 50 WP készítmény.

E kórokozók elleni védekezés mellett időről időre, az almamoly (Cydia pomonella) esetében pedig rendszeresen be kell avatkozni inszekticidekkel is. A rovarölő szert általában lehet adni az említett gombaölő szerrel együtt kombinált permetlében. Szükség lehet azonban önálló rovarölő vagy gombaölő permetezésre is, amikor a védekezés időzítése a döntő. Az összevont permetezésekből eredő munkamegtakarításról ilyenkor természetesen le kell mondani. Kitűnő védekezési módszer azonban az is, ha május elejétől a fák törzsére hullámpapír öveket vagy szalmasodratokat helyezünk a telelő és bábozódó helyet kereső hernyók összecsalogatására. Ezeket az öveket kéthetenként újakra kell cserélni. A leszedetteket akár el is lehet égetni, de célszerűbb azokat apró lyukbőségű szúnyoghálóval vagy tüllel fedett edénybe rakni, hogy a hernyókban és bábokban élősködő fürkészdarazsak kikelésük után szabadon távozhassanak. Ily módon parazitoidjaikat megmenthetjük. Vegyszeres védekezés (pl. BANCOL 50 WP, CYPER 10 EM, ALPHA-COMBI) különösen az első nemzedékű, éppen kikelt hernyója ellen szükséges és hasznos. E hernyó – mivel levélre rakott petéből kel – több órán át is szabadon tartózkodik, s így kontakt inszekticidekkel jól irtható. A védekezést az áttelelő egyedek rajzásának beindulása utáni 8-10. napon végezzük, és a választott szer hatástartamától függő időközökben többször ismételjük az elhúzódó rajzás és kelés miatt. A második nemzedék hernyói ellen – mivel ezek már magára a gyümölcsre vagy annak kocsányára rakott petéből kelnek, s így igen rövid időn belül a gyümölcsbe behatolhatnak – már lényeges, hogy a választott szer kontakt hatás mellett legalább mélyhatással is rendelkezzék. Hazánkban azonban már több biológiai módszer és készítmény is rendelkezésre áll az almamoly hatékony gyérítésére. Ennek megfelelőn számos engedélyezett készítménye van a Bacillus thuringiensis spórapreparátumnak. Az almatermésűekben felhasználható formuláció a BACTUCID P, a DIPEL és a DIPEL ES.