A magasabb hozamok elérése, az állatok táplálóanyagokkal szemben támasztott igényeinek kielégítése érdekében napjainkban már nem csupán az állatok makro-, de mikro-táplálóanyagokkal szemben támasztott igényeit is a legteljesebb mértékben ki kell elégíteni. A problémát súlyosbítja, hogy a korábban sikeresen és hatékonyan alkalmazott állati eredetű zsír-, illetve fehérjehordozók, valamint hozamfokozók használatát az elmúlt időben az EU-országokban betiltották, illetve használatukat jelentősen korlátozták (Ziggers, 2002).

Fehérje- és aminosav-ellátás és a hiányos takarmányozás következményei

Az egyes táplálóanyagok közül kiemelt fontosságú a fehérje és ezen belül a megfelelő aminosav-ellátás. Ennek egyaránt jelentősége van a nevelés, a hízlalás és a vemhesség, valamint a laktáció során. Példaként a kocasüldő-nevelés és vemhesség szükségletét mutatjuk be. A kocasüldő-nevelés során, bár a visszafogott takarmányozás indokolt (12,3 MJ ME, 18,1% nyersfehérje, 1,06% lizin), de a javasolt mennyiség kedvező hatású lesz a későbbi szaporodásbiológiai mutatókra. Hiányos takarmányozás esetén az első össztrusz időpontja késik, a ciklus szabálytalanul jelentkezik, ill. rendszerint szintén késik. A vemhes kocák táplálóanyag-igénye (1. táblázat) szerint a sertés számára elsődlegesen limitáló aminosav, a lizin szükséges mennyisége a vemhesség első szakaszában nagyobb, amely a későbbiekben csökkenthető. A táplálóanyag-ellátás szempontjából különösen a búgatást követő első két hetes időszak kritikus, mivel ekkor következik be az implantáció, így hiányos takarmányozás esetén még megfelelő számú ovulált petesejt esetén is csökken a fejlődő embriók száma. A második szakaszban, a takarmányadag mennyisége 10-15%-kal növelhető. Hiány esetén ugyanis a koca saját tartalékait éli fel, amelynek eredményeképpen nő a selejtezések aránya.

A szükségletnek megfelelő nyersfehérje-, illetve esszenciálisaminosav-mennyiség az állati eredetű fehérjehordozók felhasználásának korlátozása miatt (2. táblázat) csak folyamatos aminosav-kiegészítés mellett elégíthető ki (Hegedűs, 1990).

Fehérje-, illetve aminosavhiányt nem csak a takarmány abszolút fehérje, illetve aminosavhiánya idézhet elő, de arra hatást gyakorol a fehérje emészthetősége is. A nyersfehérje emészthetősége a takarmány alapanyagok hidrotermikus eljárásokkal történő előkezelésével is javítható. A nem megfelelően végzett kezelések hatása azonban ellentétes irányú is lehet (3. táblázat).

A nyersfehérje mennyisége és emészthetősége mellett annak beépülése az állati termékbe szintén lényeges kérdés. Ez oly módon javítható, hogy az aktuális szükségletnek megfelelő ellátás mellett a fehérje-/energiaarányt is optimalizálni szükséges. Megfelelő mennyiségű aminosav ugyanis csak optimális arányban jelenlévő energia segítségével épülhet be. Az optimálisnak tekintett arány 2,03 g nitrogén/1 MJ ME, illetve 0,64 g lizin/1 MJ ME.

Az energiaellátás jelentősége és az energiahiány következményei

Az energia kiegészítésnek számos módja terjedt el, ebbe a közepes energiatartalmú gabonamagvak éppúgy beletartoznak, mint a koncentráltabb állati zsírok, illetve növényi olajok. Az EU-rendelkezések értelmében az állati zsírokat fokozatosan növényi olajokkal kell helyettesíteni. Ebben az esetben viszont két problémával kell szembenézni. Egyrészt a növényi olajok egy részének energiatartalma elmarad a korábban alkalmazott állati zsírokétól (4. táblázat). Másrészt viszont az állati zsírok zömében telített zsírsavakat tartalmaznak, míg a növényi olajok zsírsavtartalma nagyrészt telítetlen. Ennek hatására megváltozik az állati szövetek (pl. hús) zsírsavösszetétele, valamint a nagyobb telítetlenzsírsav-tartalom miatt csökken annak oxidatív stabilitása is. Kedvező hatása lesz viszont az olajoknak az esszenciáliszsírsav-ellátás szempontjából, amelynek hiányában a növekedési intenzitás csökkenése és bizonyos bőrproblémák jelentkeznek (Christensen, 1985). Az esszenciális zsírsavak szerepe már malackorban is fontos, mert kiindulási vegyületként szolgálnak a biológiai membránokat felépítő többszörösen telítetlen zsírsavak (pl. arachidonsav) szintézisében. Ennek a bélcsatorna szempontjából van jelentősége, mivel a bélhámsejtek folyamatos megújulási folyamaton mennek át, és ehhez a folyamathoz jelentős menynyiségű többszörösen telítetlen zsírsavra is szükség van. Szükségesnek tartjuk a zsírkiegészítéssel kapcsolatban megemlíteni, hogy a takarmányok zsírtartalmának növelése jelentős mértékben megnöveli az E-vitaminszükségletet is (Lund, 2001).

Az energiakiegészítés jelentős hatást gyakorol a szaporodásbiológiai mutatókra is, úgy a tenyészsüldők, mint a kocák esetében, mivel a takarmányok hiányos energiaellátása esetén csökken a születési és választási alomszám, valamint megnő a malackori elhullások aránya is (Cole, 1990). A tenyészsüldő-nevelés során a visszafogott takarmányozás nem jelenthet hosszabb ideig fennálló energiahiányt, ezért alapelvként el kell fogadni azt az elvet, hogy a süldők tápjának a nevelés során legalább 12,3 MJ/kg energiatartalommal kell rendelkeznie, amelyet a vemhesítést megelőzően célszerű 13,5 MJ/kg értékre emelni (Herold és Szabó, 1994).

Az energiaellátás szempontjából fontos a szoptató koca igényének kielégítése is. A laktáció során a koca képes jelentős tartalék mozgósítására, de ennek pótlása csak a takarmányok energiakiegészítésével valósítható meg.

Az energiakiegészítés hatására (5. táblázat) megnő a tejtermelés energetikai hatékonysága is (Babinszky et al., 1991). A szoptató koca energiaellátása szempontjából lényeges, hogy 1 kg tej termeléséhez átlagosan 8,4 MJ ME energia szükséges, amelyet részben a zsír mobilizációja, részben a takarmánnyal felvett táplálóanyagok révén biztosítja a koca szervezete.

A kocatej összetétele ugyan csak részben függ a takarmányozástól, a tejtermelés viszont igen, ami a malacok csökkent növekedéséhez, és nagyobb számú kieséséhez vezethet.

A rostellátás jelentősége és a hiányos rostellátás hatásai

A tenyészsüldők és a kocák számára a megfelelő rostellátás biztosítása fontos kérdés, egyrészt a visszafogott takarmányozás folyamatos biztosítása, ill. az egészségi állapot optimalizálása érdekében. A hiányos rostellátás a nagyüzemi gyakorlatban napi problémaként jelentkezik, mivel nincs vagy csak nagyon korlátozottan van lehetőség nagy rosttartalmú tömegtakarmányok etetésére (Fekete, 1995). A tömegtakarmányok etetésével ugyanis könnyen biztosítható lenne a süldők és a tenyészkocák számára kedvező 5-7%, vagy akár ezt is meghaladó nyersrosttartalom a napi adagban.

Az ellés előtt a koca napi takarmányadagján belül a nyersrosttartalom feltétlenül megnövelendő (akár 12-14%-ra). Számos eredmény utal arra, hogy az ellést megelőző időszakban fennálló alacsony nyersrosttartalmú takarmányozás hatására megnő az MMA szindróma előfordulásának aránya is.

Az ásványianyag-ellátás és a hiányos ásványianyag-kiegészítés hatásai

Az állatok megfelelő szintű ásványianyag-ellátása is lényeges, mivel csak ilyen módon biztosítható a sertés szervezetének stabilitása. Az ásványianyag-ellátással kapcsolatosan szükséges megemlíteni, hogy a takarmányok saját ásványianyag-tartalma a termőhelyi adottságoknak megfelelően rendkívül változó, így az aktuális szükséglet kielégítése érdekében feltétlenül indokolt az ásványi anyagok kiegészítése. A kiegészítés történhet szervetlen vagy szerves formában, utóbbiak alkalmazását a hatékonyabb biológiai értékesülés, illetve a kisebb toxicitás is indokolja (Close, 2002). A fémek felszívódása, akár jól disszociáló szervetlen sókból, akár valamely szerves komplexből is történik, a takarmány egyéb anyagai által is befolyásolt, így például a gabonamagvak jelentős fitinsavtartalma a foszfor mellett más elemeket, így például a kalciumot, magnéziumot, rezet és a cinket is megköti, gátolva annak hatékony felszívódását.

Jelentős probléma lehet emellett az egyes fémek között fennálló antagonizmus, már a felszívódás szintjén. Ez azt jelenti, hogy valamely elemnek az aktuális szükségletet lényegesen meghaladó mennyisége a takarmányban gátolhatja egy másik elem felszívódását, így hiánytünetet idézve elő, még az adott elem a takarmányban a szükségletnek megfelelő mennyisége esetén is.

A foszforhiány hatásai

Egyik oldalról a foszfor kiemelt jelentőségű, egyrészt a csontképzési folyamatokhoz, ezzel az optimális konstitúció fenntartásához, másrészt a növényekben lévő foszfor jelentős része fitin-foszfor formájában van jelen, ami a monogasztrikus állatok szervezete számára nem hozzáférhető, így szükséges a tápok jelentős mennyiségű ásványi foszforral való kiegészítése. A probléma megoldható fitáz enzim alkalmazásával, amely a növényi fitin-foszfort bontja, így az ásványifoszfor-kiegészítők mennyisége, valamint az ürített foszfor mennyisége is jelentősen csökkenthető (6. táblázat).

A foszfor mennyisége azonban még fitázadagolással is csak bizonyos mennyiségben csökkenthető, mert foszfor hiányában alimentáris meddőség alakulhat ki, ami kocasüldők esetében rendkívül kedvezőtlen hatású lehet. Kocák esetében pedig az alomtömeg csökkenésével kell számolni.

A kalciumhiány hatásai

A kalcium esetében is lényeges az alkalmazott vegyület jellege, elsősorban annak oldhatósága, amely befolyásolja a kalcium hozzáférhetőségét és felszívódását. Szükséges megemlíteni a zsírkiegészítés lehetséges veszélyét is, amely egyik oldalról mint energiakiegészítő, hasznos, a kalcium felszívódása szempontjából azonban fennáll a veszélye a „kalcium-szappan” képződésnek, amely annak felszívódását csökkenti. Kalcium hiányában csontfejlődési zavarok, csökkent növekedés, gyenge konstitúció, valamint kocáknál az alomtömeg csökkenése figyelhető meg.

A nátrium-kloridhiány hatásai

A nátrium és a klór hiánya az elektrolit egyensúly és a sav-bázis egyensúly felborulását eredményezheti. A nátrium-klorid hiánya emellett csökkenti a takarmányfelvételt, a napi súlygyarapodást és a tejtermelést is. Különös jelentősége van emiatt a nátrium-klorid-kiegészítésnek fiatal sertések és szoptató kocák esetében.

A mikroelemek hiányának hatásai

A mikroelemek közül a cink hiánya szintén összefügghet a fitinsav jelenlétével. A fitin-cink nem hozzáférhető, annak felszabadulása szintén fitáz enzimet igényel. A szükségesnél nagyobb mennyiségű fitáz enzim hatására azonban a felszabaduló foszfor helyébe esetleg cink léphet, így másodlagos cinkhiány alakul ki. A cink hiánya abból a szempontból is kedvezőtlen, hogy ennek eredményeképpen másodlagos A-vitaminhiány is kialakulhat. A cinkhiány hatására csökken a malacok életképessége, az ellések elhúzódnak, és súlyos bőrproblémák (parakeratózis) is felléphetnek.

A vas és az annak értékesülését befolyásoló réz szerepe közismert, a vas hiányával csak fiatal malacok esetében kell számolni, mert a kifejlett állatok szervezete képes a vas visszatartására. Jelentős rézhiány esetén azonban másodlagos vashiány még ebben az esetben is felléphet.

A mangán hiánya, bár a gyakorlatban ritkán fordul elő, a magzati fejlődés során fejt ki kedvezőtlen hatásokat, ugyanis ennek következményeként rendellenes lesz a vázrendszer fejlődése.

A szelén hatásairól ma már szinte könyvtárnyi irodalommal rendelkezünk (Mahan és Kim, 2001). Kiemelésre fontos hatása van a szervezet antioxidáns védőrendszerének működésében, így végeredményben minden fontosabb életfolyamatban. Jellegzetes hiánytünete a szívizom elfajulása fiatal állatokban (szederszív betegség), illetve kocáknál az MMA szindróma.

A jód hiányával a gyakorlatban csak ritkán találkozunk, de a jód, a pajzsmirigy hormonok alkotóelemeként, lényeges az alapanyagcsere és az ovarialis folyamatok fenntartásában.

A karotinellátás jelentősége és hatásai

A karotinvegyületek közül szaporodásbiológiai szempontból a -karotin hatása ma már sertések esetében is bizonyított. Ebben az esetben nem a karotin A-provitamin hatása jelentkezik, hanem maga a -karotin az, amely az ovulációt követően a sárgatest progeszteron hormon termelését növeli. Hiányában a korai embrióelhalás mértéke nő, ezzel a megszületett malacok száma csökken (Brief és Chew, 1985). Irányelvként elfogadható, hogy a termékenyítést megelőző két héttől a búgatást követő egy ciklus idejéig célszerű napi 30-50 mg -karotin adagolása, természetesen megfelelő A-vitaminellátás mellett (Márai et al., 1987).

Vitaminellátás és a hiányos vitaminkiegészítés hatásai

A vitaminok szerepe a sertés minden korcsoportjának takarmányozásában lényeges (Dunne, 1970). A sertéstápok tartalmazzák ugyan a fontosabb vitaminokat, de nem minden esetben a szükségletnek megfelelő mennyiségben. A zsíroldékony vitaminokból a szervezet képes raktározni, és onnan mobilizálni, a vízoldékony vitaminok folyamatos felvétele azonban nem nélkülözhető.

A tápok vitamintartalmát az átlagos szükségletnek megfelelően határozták meg, ám az adott állomány szükséglete – például a nagy telepítési sűrűség vagy az intenzív tejtermelés miatt – azt kisebb-nagyobb mértékben meghaladhatja. A hiány ebben az esetben nem jelentkezik klinikai tünetek formájában, de a termeléskiesés jelentős lehet.

Az alábbiakban megadjuk az átlagosan javasolt vitaminmennyiségeket (7. táblázat) kifejlett sertések részére, azzal a megjegyzéssel, hogy a megadott mennyiség, különösen annak alsó határa, tekinthető annak a minimálisan szükséges értéknek, amely alatt már számolni kell – különösen intenzíven termelő állományokban – a termelés csökkenésével. A C-vitaminszükséglet meghatározása nehéz, mert a sertés szervezete képes annak szintézisére, de stresszhelyzetekben a szervezet szintetizáló kapacitása elmarad a szükséglettől, így marginális hiányállapot léphet fel (Svendsen, 2001). Az E-vitamin ugyanakkor kiemelt fontosságú, mert részben tenyészállatoknál a szaporodásbiológiai helyzet, valamint a malacok életképessége is javul. Hízóállatoknál pedig nem elhanyagolható szempont a hús oxidatív stabilitásának javulása, vagyis hiányállapot esetén annak csökkenése (Gill, 2001).

Hiányos takarmányozás hatása az immunválaszkészségre

A takarmányozásnak jelentős hatása van az állatok betegségekkel szemben mutatott ellenálló-képességének fenntartásában. Ez a tényező abból a szem-pontból fontos, hogy tenyészállatok esetében a betegségek okozta kiesések hosszú évek tenyésztői munkáját tehetik tönkre.

A szervezet immunválaszkészségét az energia- és/vagy fehérjehiány jelentősen csökkentheti. Szükséges megemlíteni, hogy fertőzések hatására csökken a takarmányfelvétel, amelynek hatására energia- és fehérjehiány alakulhat ki.

A makro- és/vagy mikroelemek hiánya is csökkenti az immunválaszkészséget, más oldalról viszont egyes krónikus gyulladással járó folyamatok – pl. lábvég problémák – hatására egyes mikroelemek mennyisége a vérben csökken. Ezt a folyamatot a szervezet védekező mechanizmusai szabályozzák, így a takarmányok mikroelem-kiegészítése önmagában nem vezet eredményre.

Az aktuális szükségletnél kevesebb vitamin adagolásának hatására is csökken az immunválasz, ezen belül az A-vitaminhiányában csökken a membránvédelem, míg E-vitamin (illetve szelén) hiányában a humorális és a sejtes immunválasz csökkenésével is számolni kell. Ez azt jelenti, hogy csökken a kórokozókkal szemben alkalmazott vakcinák hatására termelődő ellenanyag mennyisége is.

A vízoldható vitaminok közül a B6-vitamin, pantoténsav vagy a folsav hiánya idézheti elő az immunválasz csökkenését, míg a C-vitamin hiányában a makrofágok fagocitáló képessége csökken.

A megfelelő táplálóanyag-ellátás, legyen szó akár a makro- akár a mikro táplálóanyagokról, önmagában nem lehet garanciája a termelés színvonalának és biztonságának. Ennek eléréséhez az állomány megfelelő általános állategészségügyi helyzete, valamint a technológiai követelmények betartása és betartatása is szükséges.

Irodalomjegyzék:

Babinszky L., Verstegen, M. W. A., Hartog, den L. A., Hel, van der W., Zandstra, T., Dam, van J. T. P. (1991): Proc. 12th Symp. Energy Metabolism, Karthasuen Ittinger, pp. 268-271.

Brief, S., Chew, B. P. (1985): J. Anim. Sci. 60: 998-1004.

Christensen, K. (1985): Report No. 557. National Institute of Animal Science, Copenhagen, pp. 1-25.

Close, W. H. (2002): Proc. Alltech’s 18th Annual Symp., pp.401-407.

Cole, D. J. A. (1990): J. Reprod. Fertil. Suppl. 40: 67-82.

Dunne, H. W. (1970): Diseases of swine. Iowa State University Press, Ames

Fekete L. (1995) Sertéstakarmányozás. Mezőgazda Kiadó, Budapest pp. 202-212

Gill, C. (2001): Feed International 17: (8) 17-19.

Hegedűs M. (1990): Magy. Áo. Lapja 45: 261-266.

Herold I.-Szabó P. (1994): Proc. Nemzetközi Sertéstenyésztési konferencia, Vol. 1. DATE, Debrecen, pp. 193- 202.

Lund, O. (2001): Pig Progress 17: (8) 10-12.

Mahan, D., Kim, Y. Y. (2001): Proc. Alltech’s 17th Annual Symp., pp.393-408.

Márai G, Mézes M., Bakonyi A. (1987): Iparszerű hústermelés 13: (3) 18-20.

Svendsen, O. L. (2001): Pig Progress 17: (8) 8-10.

Ziggers. D. (2002): Feed Tech 6: (3) 8-9.