Emellett hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy 500.000 ha-t bőven meghaladó területen a napraforgó is országos termésrekordra készül; - ezt bátran leírhatjuk, ugyanis országszerte 3 t/ha feletti becsléseket, illetve betakarított mennyiségeket tapasztaltunk. A napraforgót termelő gazdák mindegyike úgy fogalmazott, hogy csak nem képzeljük, hogy 3 t/ha alatt termel napraforgót a mai invesztíció mellett, hiszen akkor nem képződik nyeresége! Ez egészséges önbizalomra vall, és ráadásul még igaz is. Emellett persze vannak megszállottjai és igazi gyakorlati "professzorai" is a napraforgó termesztésének, akik táblaszinten megközelítették az 5 t/ha mennyiséget, üzemi szinten pedig jócskán meghaladták a 4 t/ha-t. Bajban van az ember, amikor az országos termést kell megbecsülni, hiszen tényleges számokat csak év végén kap, ha egyáltalán kap, és annak is kérdéses a hitelessége...

Ha 530.000 ha területen csak 2,8 t/ha átlagtermés lesz, akkor a közel 1,5 millió tonna napraforgó legalább felének - átmeneti - tárolásáról és értékesítéséről kell gondoskodni. Persze, a becslésnél korrekciót kell alkalmazni, hiszen a növény-egészségügyi problémák és a belvízkárok valamelyest csökkentik a mennyiséget. A terméskiesés mértéke 5% körül lehet...

A csapadékos év bő terméssel fizetett

A tenyészidőszakban lehullott temérdek csapadék a napraforgó-termelőket is alaposan meglepte. Végre olyan körülmények adódtak, amikor nem szenvedett a növény vízhiánytól, légköri aszálytól, hanem genetikai tulajdonságainak és a tápanyagszintnek megfelelően fejlődhetett. Akik visszafogottan fektettek be a tápanyag-visszapótlásba, azok most foghatják a fejüket, hiszen ahol gazdagabb K- és P-adagokkal dolgoztak, ott a növény rekordterméssel fizetett. Persze, az ok-okozati összefüggéseket itt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hiszen a minden tekintetben kiszolgált növény valóban képes rekordtermés elérésére, de beltartalmi mutatói - különösen olajtartalma - már nem tudnak ezzel lépést tartani. Vannak genetikai határok, és az ipari értékmérő tulajdonságok limitáltak. Ez azt jelenti, hogy egy átlagosnál jobbnak ítélt fajta így is képes elérni a 44%-os olajtartalmat, de a 48-49%-ot már bizonyosan nem. A termelők nem sejthették, hogy ilyen sok csapadék várható a tenyészidőszakban, ezért óvatos és inkább költségtakarékos tápanyag-visszapótlással éltek. Azokon a helyeken és táblákon, ahol a földek általános tápanyag-feltöltöttsége magasabb volt, most számíthattak a feltáródásra, és arra, hogy a napraforgó hasznosítja is ezt a menynyiséget. A technológiai elemek közül a tőszám is szerephez jutott, hiszen a magasabb tőszám az idén - a növény igénye szerint feltöltött talajjal párosulva - végre meghozta a várt magas terméseredményt.

A domborzat és a nagy mennyiségű csapadék összefüggései egészen biztosan sok gazdálkodóban felvetették a vízelvezetési lehetőségek újragondolását, mivel a pangó vizek miatt területkieséssel vagy növénykárosodással kellett számolni. Ahol megtervezett és karbantartott vízelvezető rendszer működött, ott az összefolyó vizek nem okoztak nagyobb károkat. Ahol viszont elhanyagolt saját művek és nem kellően karbantartott közcélú művek vannak, ott bizony a napraforgó aligha érhette meg a betakarítást, nem beszélve a víz nyomában fellépő megannyi gombás megbetegedésről.

A napraforgó betegeskedett és gyomos volt

A csapadékos tenyészidőszakban együtt vizsgáztak a napraforgófajták és a termelők. Előbbiek az ellenálló- és termőképességből, utóbbiak a növényvédelmi ismeretek elméletéből és főként gyakorlatából. A fajták versenyében érdekes megfigyelést tett az egyik profi napraforgó-termelő, aki szerint - a tapasztalati mérések alapján - az USA-ból és Spanyolországból származó vetőmagokból kelt állományban a fehérpenészes tányérrothadásra való hajlam 60, míg a Franciaországból származóknál csak 40%-os volt. A gombás megbetegedések - sclerotinia, alternária, macrofhomína, phoma - gyakorlatilag mindegyik állományban jelen voltak az országban, tányér- és szárrothadásos tüneteket okozva. A tányérrothadásos beteg tövek nagy száma ellenére a hasznos mag mennyisége mégis 90% körülire becsülhető, míg a szártőrothadásból származó veszteség sem több 1-2%-nál. Az igen sok csapadék - aminek időszaka a tenyészidőszak utolsó harmadára esett - ellenére tehát szerencsére csak mérsékelt kár keletkezett az állományokban. Ebben biztosan nagy szerepe van a fajták rezisztencia tulajdonságainak és a helyenként még elvégzett védekezésnek. Nem mellékes az sem, hogy a korai deszikkálással - ami persze az olajberakodás utolsó fázisának nem kedvezett - meg lehetett menteni a tőállományt a kidőléstől, és a fertőzött, de még értékes magot tartalmazó tányérok leesését is meg lehetett akadályozni.

A kártevők tekintetében viszont szerencsés volt az idei év, és a gyengének mondható levéltetű-fertőzés ellen szinte mindenütt eredményes volt a védekezés.

A gyomosodás vonatkozásában azonban már nem volt ilyen jó a prevenció. A széles árskálán kínált gyomirtó szerek bebizonyították, hogy jobb szerválasztás és kombináció esetén - ami persze 15.000 Ft/ha többletköltséget jelentett - akár 30-50.000 Ft/ha többlet árbevételhez lehetett volna jutni, ami 0,6-1 t termés ára. A látvány önmagáért beszélt, hiszen az országon keresztülhaladva a napraforgó területek 2/3-án láthatóan az olcsóbb, 1/3-án a drágább szerhasználat nyomait lehetett felfedezni, a gyomosodás mértékéből kiindulva. A napraforgóban nagyon nagy tömegben jelentkező parlagfű pedig további bosszúságra adott okot. A helyenként a napraforgót is túlnövő, a tőhiányokban virító allergén növényt a hatóság azonnal észrevette, ami - mivel eltávolítása ilyen tömegben már nem volt megoldható - óriási mértékű büntetést vont maga után. Volt olyan gazdaság, amelyet 1,5 millió forint megfizetésére köteleztek a mentesítés elmulasztása miatt...

Adjuk vagy ne adjuk; - de mennyiért?

Szemmel láthatóan a magyar napraforgópiac is egyre inkább felveszi az uniós piac ritmusát. Nincs kapkodás, nincs felvásárlási őrület a kereskedők részéről, ezzel szemben inkább nem túl érdeklődő, "álmos" kereslet érzékelhető. Egyelőre a szerződéses termeltetésben érdekelt cégek kezdték meg az árufogadást, így a Bunge Rt. a törzstermelőitől már aratás után azonnal fogadta az árut Martfűn, és a nagyobb kereskedőcégek is megkezdték lassan a vízi úton, vasúton vagy közúton történő szállítást a nyugati olajmalmokba. Természetesen egyelőre csak azt a mennyiséget, amelyet szerződéssel biztosítottak, a többi áru sorsa még várat magára. Egyelőre csak becsülhető, hogy az országos termés mintegy harmada - jó esetben a fele - kerül a feldolgozókhoz ebben az évben, a többit tárolni kell. Valószínűleg további mennyiségek is gazdára találnak - bizonyára egy részüket ki is fizetik -, de szállításra csak a jövő év tavaszán, a nagy olajfeldolgozók igénye szerint kerülhet sor. Elérkeztünk tehát az ún. ütemezett szállítás gyakorlatához, amit már régen előre jeleztek a feldolgozók. Senki sem akarja ugyanis túl hosszú időn keresztül áruban tartani a pénzét, mert az nem kiszámítható "üzlet". Kivéve azt az esetet, ha közben jelentősen emelkedik a napraforgó ára a piacon, de ehhez kockáztatni kell. Kockázatot pedig csak olyan cég vállal, amelyik tőkeerős, több lábon áll, bejáratott kapcsolatokkal rendelkezik, és jártas a tőzsde világában. Kisebb terménykereskedők felelősséggel ezt nem vállalhatják. A termelőknek pedig dönteniük kell, amikor napraforgójuk iránt érdeklődnek, hogy adják vagy nem adják, és milyen feltételekkel.

Kiegyenlített piaci árakkal lehet számolni

Megfigyelhető, hogy a napraforgó ára a kiegyenlített európai terméseredményeket mutató években meglehetősen szűk sávban mozog Az idei évben 47.000 és 50.000 Ft/t közötti telephelyi árakon - amelyek jellemzően a szállítási távolságtól függően differenciáltak - indult meg a felvásárlás, ami a külföldi vevők szeptemberi FOB paritáson kínált 207 ?/t áraival harmonizál. A Bunge Rt. és beszállítói - KITE Rt., IKR Rt., mint egyben a legnagyobb felvásárlók - következetesen ezt az árat alkalmazzák. A Cargill csoport és a piacon még kisebb mennyiséget felvásárló olasz vevő is ebben az ártartományban vásárol, és szállít nem túl nagy vehemenciával Amsterdamba és Antwerpenbe. Sokkal kisebb most ősszel a Dunán történő hajós szállítás mértéke, mint a korábbi években. Pedig az idén az októberi, szokásos Rajna-Majna csatornazár sem hátráltatja a hajózást, mert a karbantartási munkákat már tavasszal elvégezték. A felvásárló cégek "étvágya" egyelőre csak a becsült magyar termés esetleg jó 2/3-ára elegendő, kb. 400.000 t sorsa egyelőre lóg a levegőben, azaz, csak a jövő év tavaszán lehet ismét tárgyalási alap. Addig pedig raktározni kell (de hol?), és számolni a rárakodó tárolási díjat, kamatköltséget, és olyan árat kalkulálni, ami találkozik majd a vevők által kínálttal.

Annyit az első magtári gyakorlati tapasztalatok is sejtetnek, hogy a napraforgók átlagos olajtartalma elmarad a korábbi évitől. Elég lehajolni a garmadához, és a termést két marokba fogva el lehet dönteni, hogy húzós vagy könynyű a napraforgó. Akinek ebben kisebb a gyakorlata, az a szállítójárművek mérlegelésénél - összehasonlítva a mostanit a múlt évi mérési eredményekkel - azonnal érzékelheti, hogy mennyit is remélhet az idei terméstől. Természetesen az olaj bonifikáció - ahol meghaladja a 44%-ot - még további árbevétellel kecsegtet, de az idén ez közel sem ígérkezik olyan nagy tartaléknak.

Óva intenénk minden elbizonytalanodó termelőt attól, hogy az iméntinél jelentősen magasabb árat ígérő ismeretlen kereskedőknek adja el áruját, hiszen a szélhámosok, a nepperek és a tisztességtelen álkereskedők bizonyára az idén is "próbálkoznak". Ha az árak valamilyen oknál fogva esetleg nagyobb mértékben megindulnának, mint ahogy azt a kamatok növekedése és a rárakódó tárolási költségek indokolnák, akkor erről - biztos forrásokból kell és lehet értesüléseket szerezni!