Sokan gondolják közülük úgy, hogy a kukorica továbbra is meghatározó növény lesz a hazai termelés szerkezetében, még akkor is, ha egyelőre a magas terméseredmények átmeneti értékesítési nehézségeket okoznak, és alacsonyabb árakat vonnak maguk után. A nemesítést ez nem motiválhatja negatív irányban, sőt, az gőzerővel folyik tovább - erősítette meg ebben a hallgatóságot az intézet igazgatóhelyettese, Marton Csaba -, éppen annak érdekében, hogy az EU gabonaövezetét képező Magyarország termőhelyi adottságainak megfelelően elnyerje méltó helyét és szerepét a közösség mezőgazdaságának munkájában.

Az időjárásban mind gyakoribbak a szélsőségek

A Martonvásáron európai mércével mérve is nagy szakmai igényességgel folyó nemesítési munka sikerességét igazolja, hogy a tavaszi fajtaminősítési ülésen 14 MV fajta kapott állami minősítést, ami az intézet történetében is páratlan eredmény. A nagy számú új hibrid is jelzi, hogy a felgyorsított nemesítési programnak köszönhetően széles körben új és értékes genotípusok születtek.

A kukoricatermelőket és -nemesítőket egyaránt foglalkoztatja az idei év rendkívül csapadékos időjárása, aminek objektív elemzéséhez 150 éves adatok állnak rendelkezésre. A szárazsági index alapján az 1800-as években a szélsőséges időjárást mutató évek aránya 45% volt, és az 1900-as évek első felében is kiegyenlített volt a csapadékos és száraz évek aránya. Ezt követően a múlt század második felében már eltolódás figyelhető meg, hiszen 2/3 részben már a szélsőséges időjárási viszonyok voltak jellemzőek, és ez a tendencia ma is folytatódik. Ebből következően volt az idei év országszerte szélsőségesen csapadékos. A száraz évek gyakorisága viszont 46%, ami a következő esztendőkre vonatkozóan is jelzi a vízmegőrző gazdálkodás fontosságát. A hőösszeg tekintetében semmi különös nem történt - a humán szempontok szerint hűvösnek jellemzett nyáron -, hiszen az a növények szempontjából megfelelt a korábbi időszakok értékeinek. Összességében elmondható, hogy az idei időjárás - amely dupla mennyiségű csapadékot hozott ugyan, mint az elmúlt évek átlaga - kedvezett a kukoricának, ami szépen megmutatkozik a terméseredmények alakulásában is. A szem nedvességtartalma az érés egyes szakaszaiban magasabb, mint a múlt évben, ami a betakarítást - természetesen az őszi időjárási helyzet függvényében - időben kitolhatja. Napos, száraz őszi időben azonban naponta 1%-ot is csökkenhet a szem víztartalma, ami kedvező lehet azokon a helyeken, ahol a kukorica után búzavetést terveznek.

Helyet követelnek a korai fajták

Az idei évben jellemző a kukorica nagy vegetatív tömege is, ami megnehezíti a búza alá történő talaj-előkészítést. A szárszecskázás és a szárrészek talajba dolgozása talajművelési szempontból - eszközválasztás szempontjából - is komoly feladat, továbbá a szárrész lebomlásához szükséges N-adag helyes megválasztása is fontos szakmai és anyagi kihívást jelent. Nem véletlen, hogy az őszi búza elővetemény növényei között nem a kukorica vezeti a sort, azonban helyes, előrelátó fajtaválasztással időt lehet nyerni, azonos termésmennyiség elérése mellett is. Az 1,2 millió ha kukorica-vetésterület egyre nagyobb hányada után következik búzavetés, ami a nemesítést is arra ösztönözte, hogy a korábban érő - FAO 300 éréscsoportba sorolt - fajták tekintetében mind nagyobb fajtaválasztékkal rukkoljon elő. Az utóbbi években a vetésterületen a tenyészidő szerinti megoszlás a következő volt: igen korai FAO 200-as 12%, korai FAO 300-as 56%, FAO 400-as 25%, FAO 500-as 7%. Visszatekintve az elmúlt évtizedekre megállapítható, hogy jelentős eltolódás van a tenyészidő-használatban. A hibridkorszak elején - a '60-as években - a vetésterület felén FAO 600-as hibrideket termeltek. A '70-es években is a késői és az igen késői fajták domináltak a vetésterület 70%-án. A '80-as években viszont már - az energiadrágulás hatására - a FAO 400-as és 300-as fajták törtek előre.

Nemesítőkert Chilében

Martonvásáron tehát a nemesítés irányát az ésszerűség szabja meg, ezért a korai és középérésű fajták választékát bővítik, amelyekkel már Európa-szerte is mind ismertebbé válnak. Az eredményes nemesítési munkához nagyban hozzájárul az intézet Chilében található nemesítőkertje, aminek révén évente két termés adatai állnak rendelkezésre. Emellett számos európai intézettel ápolnak eredményes kapcsolatot, amely nem csak a nemesítési eredmények megismertetését, hanem az MV-fajták közvetett népszerűsítését is szolgálja. Európában tíz intézettel folytatnak tudományos együttműködést a kukoricanemesítés területén, ami információcserét, genetikaialapanyag-cserét, hibridek cseréjét is jelenti, és ami mindenképpen a felek előnyére válik. A külföldi minősítések pedig már közvetlenül a vetőmagexport folyamatát segítik, és a mennyiségét növelik. Ugyanakkor örvendetesen növekszik az MV hibridek külföldi szaporításainak száma is, ami a termék méltó elismerése.

Új fajták a köztermesztés számára

A kukorica termelésének övezete a globális felmelegedés következtében kétségtelenül észak felé tolódik, és mára már mintegy 200 km-t mozdult el. Magyarországot klimatikus és termőhelyi viszonyai azonban így is és továbbra is a térség kiemelkedően jó adottságú kukorica-termőhelyévé teszik. Ezzel az adottsággal továbbra is élni kell, hiszen a termelhető növények száma - a piaci hatások, a differenciált felhasználás és az igények változása következtében - mind jobban beszűkült. A kukorica-fajtanemesítés azonban sokat segített abban, hogy az egyre jobb genetikai tulajdonságokkal rendelkező korai fajták előállításával a hazai termelők vetésváltási gondjait enyhítse, ugyanakkor szavatolja a jó termésbiztonságot.

Az idei évben már termelésbe vonható új MV hibridek: a FAO 200 csoportban az MV251, a FAO 300 csoportban az Amanita és a Somacorn, a FAO 400-as csoportban a Bogát és a Tisza, a FAO 500-as csoportban az MV 500. A modern hibridekkel szemben általános elvárásként fogalmazódik meg a széleskörű alkalmazkodóképesség. Az egyes hibridek tőszámoptimumában, N-dózis reakciójában, herbicidérzékenységében, stb. meglévő különbségek ismerete és az ennek megfelelő technológia alkalmazása jelentős gazdasági hasznot hordoz magában. Ezért a termelők számára fontos figyelemmel kísérni a nemesítők által leírt - hazai kísérletek alapján született - adatokat, amelyek egy-egy hibrid esetében közvetlenül hasznosíthatók. A fajtára adaptált technológia előnyeit pedig az alkalmazás hatásaként megjelenő többlettermés igazolja.